DR. JESZENSZKY GÉZA (MDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Valóban három a magyar igazság, de nem hiszem, hogy itt én valóban háromszor tévedtem volna. Azt hiszem, hogy államtitkár úr sem igényli, hogy az elnök asszony megvédje. Talán majd ketten tisztázzuk egymással, hogy Klebelsberget hogyan ítéljük meg.
Én inkább itt a közügyrõl szeretnék beszélni, és azért tettem fel a kérdésemet, mert meggyõzõdésem, hogy a mai világban nem kultúrházakra van szükség, még akkor sem, ha a kultúrházaknak a magyar mûvelõdés történetében nagyon pozitív szerepük is volt. De az ön által említett példák nem ilyen embereket becsalogató intézetek voltak, hanem elsõsorban a tudományos életben vettek részt, ösztöndíjasok révén olyanokat képeztek ki, akik azután a késõbbiek során személyesen is és munkásságuk révén is a magyar kultúra, a magyar nemzet hírét öregbítették.
Amit ön elmondott az intézet terveirõl, ezek nem eléggé meggyõzõk, különösen azért nem, mert a világ mindig kételkedve fogadja az olyan intézményeket, amelyeket egy állam finanszíroz, mintegy állami propaganda eszközének tekintik, különösen a kultúra és a tudomány világában. Ezért céloztam a pártállami múltra, ahol kulturális mezben más jellegû tevékenységet folytattak ezek. Én nagyon jól tudom azt, hogy az angol tudományos élet kifejezetten azt szerette volna, ha a tudományos életben veszünk részt a londoni egyetem keretében, és úgy tûnik, hogy a kérdés már eldõlt, habár sok érvet próbáltam felhozni többek között a mai kormányzatnak is emellett.
Úgyhogy remélem, hogy a téma még napirenden lesz, de a jelenlegi információ alapján, amit államtitkár úr mondott, a választ nem tudom elfogadni.