DÖGEI IMRE (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyûlés! A Tisza-tóval kapcsolatos problémák nem új keletûek. Az 1994. november 27-ei kisszerszámos halászat felszámolásánál - mely botrányos körülmények között történt - a mai napig földönfutóvá tett helyi halászati szakemberek már akkor figyelmeztették a terület halászati jogosultját, a szakminisztériumot a várható tényekre, többek között a halállomány lehalászásának elmaradása miatti halpusztulásokra. Ez az elõrejelzés, melyet minden illetékes figyelmen kívül hagyott, 1997. május 11-én beteljesedett.
Az egész tározó, melynek területe 12 500 hektár, tele volt kapitális méretû nemeshaltetemekkel, irtózatos látványt és elviselhetetlen bûzt árasztva a környékre. A helyi halászati szakemberek becslése szerint is a kár több tízmillióra becsülhetõ, nem beszélve a környezetet és az ökológiát ért súlyos kárról, illetve a több vagon nemeshal-szaporulat elmaradásának veszteségérõl.
A súlyos katasztrófát a tévéhíradó is megörökítette, melyet 1997. május 16-án be is mutatott. A jogtulajdonos a MOHOSZ, amely az állam vizét évi 60 Ft/hektár bérleti díjért úgy kezeli, és úgy próbálja eltussolni az ügyet, hogy a Heves Megyei Hírlapban május 17-én nyilatkozó szóvivõjük - akit szakértõnek neveznek, holott a szakmáját tekintve sütõipari segédmunkás - nem átallotta azt nyilatkozni, hogy semmi pánik, a kár jelentéktelen, mivel (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret lejártát.) a Szalóki-öbölben 41 darab haltetemet találtak - a többit figyelmen kívül hagyta.
Kérdezem tehát a miniszter urat: kíván-e a szakminisztérium vizsgálatot indítani az ügyben, és a felelõsöket megnevezni (Az elnök újból jelzi az idõkeret lejártát.), illetve felelõsségre vonni.
Második kérdésem... (Az elnök kikapcsolja a képviselõ mikrofonját.)