IZSÓ MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Képviselõtársak! Államtitkár Úr! Az eddigi képviselõi munkám során már több mint harmincszor tettem fel kérdést az illetékes miniszterekhez. A feltett kérdések jogosságáról minden esetben meggyõzõdtem. Már régebben is érkeztek panaszok, észrevételek a személykocsik átírásával kapcsolatban. Kivételesen ezt a témát saját személyes tapasztalataim alapján kívánom megvilágítani.
Tavaly vásárolt gépkocsimnál személyesen intéztem az átírást, mivel protekciót nem kívántam igénybe venni, ezért az átírás másfél napba került. A fenti gépkocsim 1996. szeptember 21-én totálkáros lett, ezért újból használt gépkocsit vásároltam. Tanulva tavaly szerzett negatív tapasztalatomból, korán reggel - sajnos nem hajnalban - sorba álltam. Szerencsére délre így el is intéztem az átírást. Megjegyzem, mögöttem hosszú sor kígyózott, és azoknak az embereknek az ügye azon a napon bizonyára nem lett elintézve. Az átíróablaknál az ott dolgozók nagy leterheltségét tapasztaltam, és a sorban állók nagyon lassan haladtak elõre. Most nem kívánok találgatásokba bocsátkozni, de gondolom, lehetne az átírást jobb szervezéssel gyorsítani, például az ablakok számának növelésével vagy az átírási napok szaporításával vagy a nyitva tartási idõ emelésével és a többi.
Mivel igen jelentõs problémáról van szó, mégpedig abból adódóan, hogy a sorban állás ideje mindenkinél termelõértékben több, mint az átírás díja, kérdezem az államtitkár urat, kíván-e a minisztérium ezen a területen rendezettebb és szervezettebb munkát teremteni, illetve intézkedni.
Várom válaszát. (Taps az ellenzék soraiból.)