KAPRONCZI MIHÁLY (független): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bizonyára szokatlan, hogy a mai estén három témában szólalok fel egymás után, de az elsõ tárgyban az elmúlt héten a megváltozott kezdési idõpont miatt nem volt módom megszólalni.
(19.50)
A második témában a parlament jelenlegi Házszabálya miatt határozati indítványomat nem tudtam benyújtani, de rendkívül fontosnak tartom.
A harmadik téma nemzetközi vonatkozású, az Országgyûlést érintõ ügy, ami szintén nem halasztható.
Az elsõ témának kétmondatos címet adtam. Az egyik: "Kié lesz a gabonatermelés haszna?" A másik pedig: "Újabb botrány várható a gabonafelvásárlásban?"
Péter-Pál-napkor - a hagyomány szerint - megszakad a búza gyökere, rövidesen elkezdõdhet az aratás. A traktorok és szállítójármûvek újból megjelennek a közutakon, de most nem demonstrálnak, hanem legszentebb kötelességüknek tesznek eleget: gondoskodnak az ország mindennapi kenyerérõl, raktárakba szállítják a kenyér alapanyagát, a búzát. A gazdák azt várják, hogy egész évi munkájuk eredményes lesz-e, fedezni fogja-e a megtermelt gabona bevétele megélhetésüket, és a jövõ évi ráfordításokat.
Sajnos, elmúlt már az az idõ, hogy a gazdák elégedettek legyenek és örüljenek a termésnek, mivel az elmúlt évek tapasztalatai megtanították õket arra, hogy nem a becsületes munkán, hanem a gabonával spekuláló bankok és nagyvállalkozók pillanatnyi érdekén múlik eredményességük, és persze azon, hogy ezek az érdekcsoportok mennyire tudják lobbyjukkal befolyásolni a kormányt.
Két évvel ezelõtt a decemberi ár 50 százalékáért voltak kénytelenek megválni búzájuktól a termelõk. Ma már a médiák nyíltan találgatják, hogy a búzamaffiák 150 vagy 300 milliárd forintot loptak-e ki a gazdálkodók és az állam zsebébõl. Nem esik jól arra gondolni, hogy mennyivel jobb helyzetben lenne az ágazat, ha az a 300 ezer millió forint csak infrastruktúrában megjelent volna a termelésben. Ez több mint az ágazat háromévi állami támogatása. A tettesek viszont ma is szabadlábon és nagy lábon élnek, és az elmúlt évi, viszonylag kedvezõ árak után, úgy tûnik, újból munkához láttak, ami miatt az idei felvásárlások körül sötét fellegek gyülekeznek.
Úgy hírlik a nagy felvásárló cégek körébõl, hogy a kormány csak a takarmánybúza exportját készül engedélyezni, és a kenyérgabona exportját a felhasználás mennyiségét meghaladóan vissza akarja tartani. Csak reménykedhet a gazda abban, hogy ez nem így fog történni.
Az alacsony szerzõdéses búzaeladási ár esetén a 20 ezer forint alatti malmi minõségi felvásárlási ár talán éppen fedezi az elõállítási költségeket, de a szerzõdéskötés lehetõsége privilégiumnak számított, mert a felvásárlónak nem volt érdeke a szerzõdéskötés. A szerzõdés nélküli szabadfelvásárlási ár így 16 ezer forint/tonna körül várható.
Ezekbõl az árakból kikövetkeztethetõ, hogy a szerzõdéssel körülbelül 18 ezer forint körül lesz tonnája a B2-es minõségû búzának, és valahol 17 ezer forint körül lesz a takarmánybúza ára. A tervezett állami garantált ár alatt, 16 ezer forint alatt várható a szerzõdés nélkül értékesítõ gazdák takarmánybúzává minõsített étkezési búzájának az ára.
A címben feltett kérdésemet úgy válaszolhatom meg, hogy ezek az árak nem fedezik a ráfordításokat, ezért a búzatermelõk esetében veszteségek várhatók. Ehhez hozzá kell tenni azt, hogy a búzatermesztés kiemelt stratégiai jelentõsége miatt a magyar növénytermesztés legmegalapozottabb ágazatának számított eddig.
A következõ kérdés, amely a gazdákban megfogalmazódik, hogy búza helyett milyen növényt termeljenek ezentúl, amikor például Hajdú-Bihar megyében a várható 100 ezer hektár vetésterület helyett mindössze 77 ezer hektárt vetettek be búzával. Mit akar ezzel az állam és a kormányzat elérni? Ezt a veszteséget a kistermelõk nem fogják tudni kompenzálni. Sokan felvetették már az állam által garantált irányár megállapítását, de a jelenlegi kormány eddig mindig sikeresen megtalálta a módját, hogy ezen kötelezettségének, ami az ország érdeke is, ne tegyen megfelelõ szinten és idõben eleget.
Biztosra vehetõ, és egyúttal szeretném felhívni a tisztelt kormány figyelmét arra, hogy a körülmények megváltoztak, és ezért nem reménykedhetnek abban, hogy az így vázolt búzabotrány csendben elmúlik, úgy, mint a két évvel ezelõtti. A magyar gazdák a Mezõgazdasági Termelõk Érdekvédelmi Szervezetébe tömörülve megtalálják a módját, hogy védekezzenek újabb becsapásuk ellen.
Pártom, a Magyar Igazság és Élet Pártja kiáll a gazdák érdekei mellett, és biztos vagyok abban, hogy a többi ellenzéki párt is támogatni fogja ebben. Amennyiben ezen felszólalásom után nem történik elfogadható kormányintézkedés arra, hogy a megtermelt gabonát reálisan minõsítsék, és megfelelõ áron fizessék is ki, úgy lesz értékelhetõ, hogy ez elõre megfontolt szándékkal történik, a gazdák tönkretételével egyenlõ, amelynek egyenes következménye vagy burkolt célja, hogy földjüket elveszítsék, ami a külföldi földkalózokkal szövetséges agrárkörök érdekeit szolgálja.
Végezetül határozottan javaslom, hogy még a felvásárlási szezon elõtt a magyar búzaszabványokat az európai búzaszabványokhoz igazítsák, és akkor elkerülhetõ lesz az is, hogy a magyar termelõktõl a jelenlegi magyar szabványok szerint takarmánynak felvásárolt búzát az ottani szabványok szerint malmi minõségben értékesítsék, a nekik nem járó különbséget zsebre vágva, természetesen a termelõk kárára.
A Magyar Igazság és Élet Pártja és a saját nevemben köszönöm figyelmüket.
A következõ felszólalásom a magyar nyelven tanító külföldi pedagógusokkal, a magyar származású pedagógusokkal kapcsolatos.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A közelmúltban egy Székelyföldön tanító fiatal pedagógussal beszélgettem, aki elmondta, hogy tanulmányait levelezõ tagozaton, az egri fõiskolán végzi. Azt is mondta, hogy évente négy alkalommal Magyarországra kell utaznia a kötelezõ konzultációkra. Egy-egy utazásnak a költsége körülbelül hatezer forint, ami évente 24 ezer forintot tesz ki. Ez az összeg magyar forintba átszámolva négyhavi teljes fizetését emészti fel.
Szomorúan és megdöbbenve hallottam, hogy az utóbbi idõben történt hatalmas áremelkedések miatt ez a szó szoros értelmében megélhetési gondot jelent, és így a legtöbben nem tudnak eleget tenni tanulmányi kötelezettségeik teljesítésének. Ezeknek a pedagógusoknak arra sincs módjuk, hogy keresetüket kiegészítsék, mert pluszmunkára sincs lehetõségük. A fiatal magyar pedagógus azt is közölte velem, hogy a nyári szüneti hónapokban akármilyen munkát elvégeznének Magyarországon továbbtanulásuk érdekében, de nem lehet, mert munkaügyi rendõrségünk ezért kiutasítja õket az országból, ami egyet jelent tanulmányaik végleges megszakításával.
Meg vagyok gyõzõdve arról, ebben a Házban nem kell hangsúlyoznom annak a fontosságát, hogy a kisebbségi területeken élõ magyar tanulók európai szintû mûveltséggel bíró magyar anyanyelvû tanároknál tanulhassanak. Úgy gondolom, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártján kívül a parlamentben lévõ pártoknak legalább egy része fontosnak tartja a határokon túl élõ, de a magyar nemzethez tartozó magyar fiatalok magyar nyelven történõ, nemzetünk szeretetére nevelõ oktatását. A mindössze pár száz hallgató költségtérítése jelentéktelen összeg a költségvetésnek, mindössze néhány millió forint.
Úgy értesültem, hogy a szlovákiai magyartanárok esetében is hasonló helyzet alakult ki. Ez a magyar nyelvû bizonyítványok ügyében harcoló szlovákiai magyar pedagógusok helyzetében még elkeserítõbb. Az ügyben határozati javaslatot nyújtottam be, mely 78 aláíró képviselõ híján nem kerülhetett a rendkívüli ülésszak alatt e Ház elé.
Pártom, a Magyar Igazság és Élet Pártja szûkös anyagi viszonyai miatt szintén nem tudja e kérdést megoldani, de úgy gondolom, hogy ez az Országgyûlés és a kormány feladata, és nem pártügy. A Magyar Igazság és Élet Pártja nem csinálna presztízskérdést abból, hogy olyan frakció, akár kormányfrakció is, amely rendelkezik 78 képviselõvel, ezt a javaslatot sürgõsséggel benyújtaná a Ház elé. De az sem lenne baj, ha erre azért nem lenne szükség, mert a jelenlegi kormány mûvelõdésügyi minisztere a költségvetés tartalékaiból a fenti összeget fedezni tudná.
Szeretném azt remélni, hogy csak azért kellett e felszólalást elmondanom, mert eddig erre még nem figyelt fel senki, és a megoldás napokon belül megtörténik. Köszönöm figyelmüket.
A harmadik téma pedig a parlamenti közvetítéseknek a lassulásával, illetve az Interneten való megjelenésével kapcsolatos.
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Pártomat, a Magyar Igazság és Élet Pártját gyakran az a vád éri, hogy szélsõséges és nem demokratikus. Vádolnak bennünket annak ellenére, hogy többek között a sajtó és a tájékoztatás szabadságáért küzdünk. Ezt fogom tenni mai napirend utáni harmadik felszólalásomban is.
Világszerte figyelemmel kísérték és örültek az Internet-használók annak, hogy e Ház jegyzõkönyvét már másnap olvashatták ezen a csodálatos, új elektronikus rendszeren.
(20.00)
Tavaly óta ez a másnapi közlés egy héttel eltolódott, majd körülbelül az ülésnapok utáni két hétben stabilizálódott. Két hét után az információk többsége a legtöbb esetben már jelentõségét veszti, hiszen az események így naprakészen nem követhetõk.
A tájékoztatást használók felszólaltak e szolgáltatás szerkesztõjénél, érdeklõdve arról, hogy technikai okai vannak-e a késedelemnek, mert ez esetben segítséget szeretnének nyújtani. Az úgynevezett E-mail szolgáltatáson keresztül rövid, meglepõ, de a sajtószabadság szempontjából döbbenetes válasz érkezett, mert adminisztratíve elrendelték, hogy lassuljunk. Jó lenne tudni azt, hogy a parlamenti adminisztráció melyik vezetõje, kinek az utasítására adta ki ezt a parancsot. A Kádár-érában és az azt megelõzõ korszakokban az MTI-ben szabály volt bizonyos hírek politikai okokból való visszatartása. Ezeket idézem: "Embargó 12 óráig vagy 24 óráig" feliratokkal látták el a kommunista pártállam vélt politikai érdekeinek megfelelõen. Bízom abban, hogy ennek most más oka lehet, mert az ilyen lelassult tájékoztatási mód jelenlegi formájában a magyar állam és a Magyar Országgyûlés nemzetközi lejáratásával egyenlõ.
Szinte már hallom a választ, hogy az iksz bizottság így határozott, ugyanúgy, mint az alkotmány- és igazságügyi bizottság az én pártom, a Magyar Igazság és Élet Pártja nevének a kijelzõtáblán való megjelenítésének letiltásáról. Az indoklás az utóbbi idõben e Házban elharapózott, rendkívül demokratikus: pártállami "csak".
A parlamenti információs rendszer vélhetõleg más dolgokat is embargólistára tett. Például megjelent a sajtóban az is, hogy az országgyûlési képviselõk vagyonnyilatkozatai szerepelni fognak az Interneten. Ennek már több hónapja. Miért kell titkolnunk a képviselõk vagyoni helyzetét a világ elõl? Csak reménykedni merek abban, hogy jelen felszólalásom, melyet a Magyar Igazság és Élet Pártjának képviselõjeként teszek, meg fog jelenni az Interneten, mert ha így haladunk, lehet, hogy elérkezünk oda, hogy a parlamenti jegyzõkönyveket cenzúrázni fogják.
Kérem a tisztelt házelnök urat, hogy az általam feltárt tényeket vizsgáltassa ki, és errõl e Házat sürgõsen tájékoztatni szíveskedjék. Egyúttal kérem, hogy a naprakész tájékoztatás érdekében tegye meg a szükséges intézkedéseket.
Köszönöm figyelmüket. (Dögei Imre tapsol.)