DÖGEI IMRE (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Mélyen tisztelt Rádióhallgatók! Örülök, hogy egy olyan fontos termékrõl tudunk beszélni, amit a magyar ember nemcsak búzának, hanem inkább életnek nevez. A napirend utáni felszólalásomnak is éppen ezért azt a címet adtam, amely kifejezi a magyar földmûvelõ ember búját-baját, örömét, bánatát: "Hullámzik a búzatenger, de kevés a boldog ember! - avagy miért magas a búza vámõrlési díja?".
Amikor a búza felvásárlási áráról beszélgetünk, és a jelen esetben is a sajtó, a média közli az 1800-2000 forint körüli árat mázsánként, ugyanakkor a termelõrétegben felmerül az a kérdés, hogy érdemes-e búzát termelni.
(20.10)
Azt a terméket, amelyet a magyar ember évszázadokon keresztül életnek hívott, és még annak is nevezi ma is.
Mirõl is van szó, tulajdonképpen? E termék ára ebben a pillanatban adott, az elhangzottak alapján. Ugyanakkor a búza õrlési díja mázsánként 700 forinttól 1500 forintig tejed, és nagyon sajnálom, hogy a miniszter úr kiment e pillanatban. E körül az ár körül mozog malmonként és cseretelepenként. Ez a közlés a felvásárlói árnál és az õrlési díjnál is elfogadhatatlan, mélyen sérti a búzatermelõk hatalmas táborát, hisz az ország kenyerérõl van szó. Amikor ez a réteg azon igyekszik szinte minden idegszálát megfeszítve, hogy olcsóbb, jobb, több, minõségileg kifogástalan termék kerüljön az ország asztalára, akkor ennél a csodálatos termelõi rétegnél megkérdõjelezõdik, hogy kik azok, akik ezt az aránytalanságot, ezt a diszkriminatív intézkedést foganatosítják - természetesen a termelõk kárára.
Ezekrõl az összegekrõl feltétlenül beszélni kell, hisz egy olyan fontos termékrõl van szó, amelyet szinte minden magyar állampolgár fogyaszt, és emellett nem szabad szó nélkül elmenni. Ott kell róla említést tenni, ahol csak lehet! Nem szabad elhallgatni! Valamennyi magyar állampolgárnak tudnia kell ennek a csodálatos, nélkülözhetetlen termékünknek az útját, a vetéstõl az asztalra került kenyérig bezárólag.
Amikor az ország valamennyi polgárának dédelgetett álma, hogy a bekerülési költség minél kevesebb legyen, és így mindenkinek nagyobb darab kenyér jusson - és minél olcsóbban -, akkor nem szabad elfogadni, hogy az õrlési díj, az õrlés folyamata mázsánként 70 százalékot elvigyen.
Indokokat hoznak fel a malmok, a kereskedõk, hogy miért ilyen magas. Ugyanakkor a földmûvelõ réteg, az a parasztság, aki ezt megtermeli, összeszorított fogakkal tûri, és várja, hogy mikor lesz ez valahogy úgy megoldva, hogy az õ erejét ne használja ki senki, vagyis õ is bekerüljön abba a körbe, amikor is haszonnal tudja ezt a nélkülözhetetlen terméket elõállítani, azaz megtermelni.
Ettõl kezdve már nincs rizikó, már nem kell félni, hogy elviszi az aszály, a jég, meg a különbözõ kártevõk! Csak osztozkodni kell a megtermelt termékek értékébõl. A rizikót maga a termelõszféra, a földmûvelõ réteg, a parasztság viszi el.
Éppen ezért az elmondottak késztetnek engem arra, hogy szóljak az ország nyilvánossága elõtt mindazon szervekhez, minisztériumokhoz, magához a kormányhoz és az egész ország népéhez, hogy ezt a fontos terméket az elsõ helyen szerepeltesse, hogy legyen a mindennapi kenyerünknek igazi értéke. Ne csak akkor, mikor megesszük azt a szelet kenyeret, hanem addig is, amíg ez a csodálatos termék eljut az útján idáig: az asztalig.
Nem tudom elfogadni azt a különbözõ magyarázatot, hogy az energia drága, hogy különbözõ szankciók érik a felvásárlót, a termékekkel foglalkozókat, és ennek következtében emelkedik az ára ezen termékbõl származó áruféleségeknek. Egy a lényeg a termelõ oldaláról nézve: legyen becsülete ennek a rétegnek, aki ezt a terméket megtermeli és az ország asztalára teszi. Ismételten szeretném kihangsúlyozni e termék fontosságát. Errõl a termékrõl beszélni kell, mert létfontosságról van szó!
Kérem az illetékes Földmûvelésügyi Minisztériumot, Kereskedelmi Minisztériumot, valamint az egész országot, hogy erre a jelenségre, amit itt elmondtam, e kérdés fontosságára és sorsára fokozott figyelemmel figyeljünk.
Köszönöm a tisztelt Országgyûlésnek és a mélyen tisztelt rádióhallgatóknak, hogy hozzászólásomat figyelemmel meghallgatták, és kérem önöket, hogy az elmondottakat tegyék magukévá, hisz az ország kenyerérõl van szó! Ne legyen az, amit ez a csodálatos cím mond, amit adtam neki: "Hullámzik a búzatenger, de kevés a boldog ember, mint a pipacs a búzában, ezer közül csak egy szál van." Hisz ezt a réteget úgy kínozzák különbözõ maffiák - odafigyelve akarva-akaratlanul -, abszolút kihasználva! Nem elég figyelmeztetõ az, amit az országot járva látunk, hogy üres ólak, üres istállók vannak, még üres búzamezõk is legyenek?! Talán ez a célja valakinek? Azoknak a maffiáknak, akik ezt intézik?
Mélyen Tisztelt Országgyûlés! Ismételten csak arra kérem önöket, hogy az elhangzottakat vegyük fontolóra! Az ország kenyerérõl van szó! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)