DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Tisztelt Képviselõtársaim! Sokan és sokszor beszéltek már ebben a teremben, e Ház falai között rendszerváltásról: volt szó politikairól, gazdaságiról, egyrõl azonban nem: a lélektani rendszerváltásról. Mert lélektani fordulat, ha úgy tetszik, a rendszerváltás egy különös oldala, hogy ma itt a NATO- csatlakozás a téma. És az is, hogy mi, magyar országgyûlési képviselõk kezdeményezõi és tanúi vagyunk a rendszerváltás egy olyan oldalának, amelynek - és ez kivételes ritkaság a magyar politikai életben - a magyar parlamenti pártok részérõl 1990 óta mindig támogatottsága volt. Ez tehát az a történelmi pillanat, amely olyan lelki tartást adhat egy népnek, a mi nemzetünknek, amely hosszú, viharos és valljuk be, nem mindig sikeres történelme során nagyon ritkán adatott meg. A vezérlõ fejedelem, II. Rákóczi Ferenc óta nem voltunk olyan katonai szövetség tagja, amely az Atlanti-óceán partján fekvõ országokat is magába foglalná. Különleges, ritka és évszázadonként nagyon-nagyon ritkán elõforduló esélyt és lehetõséget kaptunk.
Miért akarjuk mi, a Magyar Szocialista Párt országgyûlési képviselõi, hogy hazánk a NATO-hoz, ehhez a szövetséghez tartozzon? Ugyanazért, amiért a kormányon lévõ angol és francia szocialisták, vagy az ellenzékben lévõ német szociáldemokraták és minden hozzánk hasonló párt az európai demokráciákban, s amiért egyébként Kelet- Európa szocialistái is mind az atlanti tagságot támogatják. A felsoroltak mind azért törekszenek erre, mert a tagságot az európai integráció elengedhetetlen részének tekintik, mert jobban képviselhetõk és védelmezhetõk így nemzeti érdekeik, a katonai biztonságuk pedig magasabb szinten és olcsóbban biztosítható a szövetségben.
A NATO garantálja a biztonságot, de többet is. Egy NATO-országnak ugyanis fõ kötelessége demokráciájának õrzése és fejlesztése, társadalmi stabilitásának biztosítása. Ezek olyan kötelezettségek, amelyekre nyugodt szívvel vállalkozhatunk. A NATO semmi olyat nem követel tõlünk, ami saját magunknak ne állna érdekünkben. Érdemes tehát azon is elgondolkodni, hogy földrészünk keleti felén minden mérsékelt politikai erõ, legyen az jobboldali vagy baloldali, egyaránt a NATO-ba törekszik - csak a két szélsõség hívei ellenzik a csatlakozást. S ez azon ritka kérdések egyike, amelyben egyébként ezek a szélsõségesek egyet is értenek.
Tisztelt Képviselõtársaim! A NATO nemcsak a demokrácia és a stabilitás õrzõje, hanem ahogy 1949-es magalakulásakor kimondta, szerzõdésben rögzítette: minden néppel és kormánnyal békében óhajt élni, erõfeszítéseit a béke és biztonság fenntartása érdekében fejti ki. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy 45 évvel a megalakulása után jegyezhetjük fel az elsõ fegyveres katonai akciót: Bosznia, 1994. február 28.
Ez a szövetség tehát a demokratikus országok által közösen vallott értékek, és nem csupán rakéták, katonák, tankok összessége. Ezeket az értékeket mi, szocialisták is valljuk, és ezért is akarjuk, hogy Magyarország osztozzon a NATO-tagság elõnyeiben. S azért is, mert tudjuk, hogy ezután majd részesei lehetünk olyan döntések meghozatalának, amelyek eddig nélkülünk történtek, s amelyek egész Európa és benne Magyarország sorsát is érintik.
Korlátozza-e ezzel a NATO a mi szuverenitásunkat? Ellenkezõleg!
(10.00)
Védelmet nyújt azokkal szemben, akik a jövõben esetleg fenyegethetnék, mert legalább annyira leszünk NATO-tagként szuverének, amennyire Dánia, Hollandia vagy Norvégia, amelyek biztonságban gyarapodnak. És ahogy náluk, úgy nálunk sem fog a NATO atomfegyvereket tartani. Miért is tenné egy olyan korban, amikor a hajókról, tengerekrõl kilõhetõ rakéták sebezhetetlenebbek?
Az viszont igaz, hogy a csatlakozás kötelezettségekkel is jár, és az egyik ilyen a hadseregünk reformja, korszerûsítése. Igen, ez pénzbe kerül. De erre akkor is szükség lenne, ha kívül maradnánk a szövetségen, ha csak magunkra támaszkodva próbálnánk hazánk védelmét biztosítani, mert az sokkal többe kerülne. Svájc vagy Svédország háromszor annyit költ fegyverre, mint a hasonló NATO-országok. Úgy gondolom, hogy ezt is szem elõtt kell tartani, amikor a várható költségekrõl beszélünk itt, az Országgyûlésben.
Tisztelt Képviselõtársaim! Nekünk együtt kell gondolkoznunk azokkal is, akiket most nem kértek fel a csatlakozásra, elsõsorban a hazánkkal határos kimaradó országok politikusaival. Mi, akik kivételezett helyzetbe kerültünk, szószólói lehetünk mindazoknak, akik hozzánk hasonló nemzeti és nemzetek feletti célok elérését tartják fontosnak, mindazoknak, akiknek fontos a biztonság, a demokrácia, a kisebbségi jogok biztosítása. Meggyõzõdésem, hogy Magyarország történelmi missziót tölthet be, ha vállalja új szövetségesei és a még csatlakozni kívánók közötti megértés elõsegítését. Mi ezt megtehetjük, mert hivalkodás nélkül megállapítható, hogy Magyarország külföldi megítélése ma egyértelmûen kedvezõ; mert a madridi döntés objektív megítélés alapján kifejezésre juttatta azt, hogy mely országok jutottak a legmesszebbre a demokratizálódás, a jogállamiság, a piacgazdaság megvalósítása terén. Mindnyájunk számára örvendetes, hogy Magyarországot ez a megítélés elõkelõ helyre sorolta, elismerve ezzel a stabilizáció, a demokrácia és a kisebbségi jogok biztosítása érdekében tett erõfeszítéseinket. Bíznak tehát abban, hogy hasznos tagjai leszünk az európai demokráciák közösségének.
Mindezekért a köszönet az ország lakosságát illeti, amely a jövõ érdekében elviselte az átalakulás nehézségeit, és most abban bízhatunk, hogy az európai integráció kiteljesedésével a fejlettebb régiók életviszonyait is megtapasztalhatjuk.
Tisztelt Képviselõtársaim! A NATO számunkra kedvezõ döntéséhez minden bizonnyal hozzájárult az elmúlt hét év kormányzatainak következetes politikája, a szomszédos országokkal kötött alapszerzõdések, boszniai szerepvállalásunk és az eredményes diplomáciai munka is. Magyarországot a kiszámíthatóság és a megbízhatóság jellemzi. Ezért tekintenek ránk szövetségesként azok, akik csatlakozásra biztatnak bennünket. A tagság - bár biztonságunk szempontjából rendkívül kívánatos - többet is jelent számunkra, mert a fõ cél az európai integráció, és bízom benne, hogy erre törekszik minden felelõsen gondolkodó magyar politikus. Mi, szocialisták ebbõl a perspektívából vizsgáljuk a NATO-tagsággal összefüggõ kérdéseket, így a népszavazást is.
Szükség van-e erre a népszavazásra? Igen, ez szükséges. Szükséges, hogy megismerjük az emberek véleményét, mint ahogy azt az Országgyûlés egyhangúlag elfogadott 120/1995-ös határozata is elõírja. A népszavazás teheti egyértelmûvé elkötelezettségünket a csatlakozás mellett. Bízom abban, hogy mi, a Magyar Országgyûlés tagjai, az elkövetkezendõ hónapokban tevékenyen segítjük a közvélemény felvilágosítását a sikeres népszavazás érdekében, mert olyan nemzeti ügyrõl van szó, amely megérdemli, hogy felülemelkedjünk a pártpolitikán.
Ennek jegyében kérem képviselõtársaimat, fogadják el és szavazzák meg azt a nyilatkozatot, amelyet a Magyar Köztársaság miniszterelnöke a Ház elé terjesztett.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)