DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. A kereszténydemokraták is elutasították a törvényjavaslatot, tulajdonképpen sajnálattal. Sajnálattal, mert úgy érezzük, a nyugdíjreformnak olyannak kellene lennie, hogy a Ház mindkét oldalán mindenki elfogadja. Nagy távlatokra szóló beavatkozásról van szó; azonban úgy ítéltük meg, hogy nem adhatjuk a szavazatunkat ehhez a nyugdíjváltozathoz.
Nekünk szintén nem magával a tõkefedezeti rendszerrel, hanem annak a kötelezõ jellegével van bajunk. Megítélésünk szerint azon az úton lehetett volna végigmenni, amelyen '92-ben elindultunk; és ha gyöngécskének tapasztaltuk a tõkefedezeti rendszer eddigi jelenlétét Magyarországon, további kedvezményekkel, elõnyadással lehetett volna rábírni az embereket, hogy ebben részt vegyenek. A kényszer nem szerencsés megoldás. Azt mondják, hogy a gazdagok szeretik magukat tõkefedezeti nyugdíjrendszerrel biztosítani, és lám, mi milyen jók vagyunk, mert a szegényeknek is lehetõvé tettük ezt.
Ez egy kicsit olyan: jó dolog Mercedesre gyûjteni, de ha minden állampolgár a létminimum szintjén is törvényben kötelezett arra, hogy Mercedesre gyûjtsön, félõ, hogy soká kapja meg a slusszkulcsot. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a Kereszténydemokrata Néppárt padsoraiban.)