DR. TAKÁCS PÉTER (MDF): Köszönöm, elnök asszony, a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Amikor 1996 nyarán Nyárszentlõrincen az almapusztulás megtörtént, a lakosság megtalálta a legmegfelelõbb elnevezését ennek a károsító baktériumnak, és magát a jelenséget tûzelhalásnak vélelmezte. Azt hitte, hogy kuriozitásról van szó, amely megszûnik, de az 1997-es év döbbenetes károkat eredményezett.
Nem akarok a dunántúli, nagykaposi körte katasztrofális pusztulásáról beszélni, csak saját megyémbõl hoznám fel a példákat. Nagyhalász, Rohod, Encsencs, Nagykálló, Levelek, Tiszavasvári, Nyíregyháza térségében találtak tûzelhalálos károsodást a növényvédõ állomás szakemberei. S kiderült az is, hogy nemcsak az almát és nem is csak a körtét fertõzi ez a károsító baktérium, hanem megtelepszik a berkenyén, a birsalmán, a galagonyán, a japánbirsen, a tûztövisen -
tehát olyan növényféleségeken is, amelyek parkokban, árokparton, önkormányzati területeken tenyésznek. Ez a veszély elõrevetítheti egy olyan növénykultúra pusztulását, amelyet a XIX. század utolsó harmadában a szõlõvel kapcsolatban élt meg a magyar társadalom.
(13.40)
Azok a kisgazdák, azok a kiskerttulajdonosok, akiknek a kertjében, almásában, gyümölcsösében a károsító baktérium felütötte a fejét, és komoly pusztításokat végzett, természetesen kétségbe vannak esve.
Ezért vagyok kénytelen megkérdezni a miniszter úrtól, van-e a kormánynak távlatos terve a tûzelhalás megakadályozására; egyáltalán, ennek a növénykárosító betegségnek olyan jellegû kezelésére, hogy ne következzen be egy olyan növénykultúra-pusztulás, mint a szõlõ esetében, amikor a filoxérajárvány a magyar szõlõkultúrát elpusztította.
Várom miniszter úr válaszát.