SZÖLLÕSI ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselõtársaim! Valamennyien örültünk, amikor az 1997-es költségvetési törvényben valódi forintok kerültek a közoktatási törvény ama paragrafusa mellé, miszerint a pedagógusok tovább- és átképzését folyamatosan meg kell oldani. A Mûvelõdési Közlönynek ez a legutóbbi, telefonkönyvhöz hasonló száma 860 oldalon keresztül többezer továbbképzési lehetõséget sorol fel; ezek zömét egyetemek, fõiskolák, óvónõképzõk, pedagógiai szolgáltató intézmények, közoktatási intézmények adják - illetve jó néhányat kft.-k.
Ez önmagában véve nem lenne baj, ha a végzettségek zömét, mondjuk, oklevél vagy diploma igazolná. De ha a telefonkönyvet felütjük, a Mûvelõdési Közlönynek ezt a különszámát, akkor azt tapasztaljuk, hogy ezeknek a zöme nem ad mást, mint tanúsítványt; tanúsítványt, ami persze még mindig nem volna baj, ha tudnánk, hogy a képzés költségeit ki fedezi. Ez a közlöny, útmutató ugyanis azt mondja, hogy az itt szereplõ számokat, a költségeket - mármint amit meg kell fizetni - a szervezõk nem egységesen adták meg, így tehát csak tippelni lehet arra, hogy mennyi is az az összeg, ami az átképzést, továbbképzést fedezi.
Mindez még mindig rendben lenne, ha nem tudnánk, hogy az ez évi átképzési pénz 4,9 milliárd forint, és tavalyról is bennragadt másfél milliárd forint. Mindez természetesen még mindig nem volna baj, ha tudnánk, hogy az alkalmazáshoz szükséges kötelezõ továbbképzésre vonatkozó rendelet mikor jelenik meg, és pláne, hogy annak költségeit ki fogja fedezni.
Ezek után felteszem tehát a kérdést: milyen rendszerben történik a pedagógusok továbbképzése, és mikor láthatjuk az erre szánt pénz elköltésének tervszerû elõkészítését? Köszönöm, államtitkár úr.