DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársam! Elöljáróban szeretném hangsúlyozni, hogy a kormány és a Belügyminisztérium vezetése tiszteletben tartja, és tiszteletben kívánja tartani a jövõben is az önkormányzatok autonómiáját, ide értve a megyei jogú városokét is. Az ön állításával ellentétben nincsenek olyan törekvések, amelyek az önkormányzati önállóság csorbítására irányulnának.
Rátérve az illetékszabályokat érintõ kérdésére: a képviselõ úr a benyújtott interpellációjában egy kissé egyoldalúan értelmezi a költségvetési törvénynek az illetékekre vonatkozó szabályozását, nevezetesen a megyék és a megyei jogú városok közötti illetékbevétel- megosztást, illetve az ahhoz kapcsolódó költségeket. A képviselõ úr további jogi szabályozást igényel arra az esetre, azzal az indokkal, ha az érintett önkormányzatok nem állapodnak meg az illetékkiszabással és -beszedéssel kapcsolatban felmerült költségekrõl.
Álláspontom szerint ilyen szabályozás szükségtelen. Egyrészt ugyanis a Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetésérõl szóló törvény kimondja, hogy a bevételbõl részesedõ megyei jogú város ez év február 1-jéig köteles volt megállapodni a megyei önkormányzattal a felmerülõ költségek viselésérõl - ezt a képviselõ úr is említette. A jogszabály arra is kitér, hogy a megállapodásnak mit kell tartalmaznia. Másrészt arra az esetre, ha megállapodás az említett határidõig nem születik, akkor a költségvetési törvény értelmében a megyei önkormányzat a megyei jogú várost megilletõ bevételbõl a felmerült költség biztosítására visszatarthatja a megyei jogú várost illetõ bevételt, és itt további szabályozás tárgyát képezi, hogy milyen összegekkel csökkentve, illetve milyen arányban lehet ezt megtenni. A szabályozás tehát adott.
Téved a képviselõ úr, amikor azt állítja, hogy ebben az esetben a megyei fõjegyzõ visszatarthatja a megyei jogú várost megilletõ illetékrészt, vagy az általa önhatalmúlag megállapított költségek levonásával utalja át az illetékhányadot. Ugyanis a költségvetési törvény egyértelmûen kimondja, hogy megállapodás hiányában a költségarány megállapításánál az elõzõ évi tényszámokat kell figyelembe venni. Tehát nem lehet önhatalmú döntés kérdése, mert az elõzõ évi tényszámokat kell figyelembe venni abban az esetben, ha ez a megállapodás február 1-jéig nem jött létre.
A képviselõ úr második kérdésére áttérve: közismert tény, hogy a pénzügyi igazgatásban dolgozók - ide értve az állami adóhatóságot vagy az önkormányzati adóhatóságokat is - bizonyos juttatásban, úgy is fogalmazhatnék, hogy többletjuttatásban részesülnek. Az állami adóhatóságnál dolgozók úgynevezett mozgóbért kapnak a feltárt és beszedett adóhiányok után, a helyi önkormányzatoknál ugyancsak adott a lehetõség. A lehetõség, hogy az adókkal és illetékekkel foglalkozó köztisztviselõk ösztönzésül, valamint e munka speciális jellegének ellentételezéséül anyagi juttatásban részesüljenek.
Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy az ilyen jellegû kifizetések nem kötelezõek. A helyi adóról szóló 1990. évi C. törvény 45. §-a ugyanis ezt a kérdést úgy szabályozza, hogy a helyi önkormányzat az ügykörébe tartozó adók és illetékek hatékony beszedésének, illetõleg alkalmazásának elõsegítésére a saját adóbevétele, valamint a beszedett illetékekbõl az önkormányzatokat megilletõ bevétel terhére rendeletében szabályozhatja az anyagi érdekeltség feltételeit. Kiemelném tehát ismételten, hogy szabályozhatja, azaz lehetõséget ad a jogalkotó, nem pedig kötelezettséget. Tehát itt egy diszpozitív szabályról van szó.
A kérdésnek azt az oldalát vizsgálva, hogy az érintett köztisztviselõk számára mi képezi az érdekeltségi alap forrását, a képviselõ úrnak az az állítása, hogy ezeket kizárólag az illetékfizetésbõl befolyó összegbõl fizetik ki, nem felel meg a tényeknek. Ugyanis valóban az illeték-ügyintézõk munkavégzésén múlik az illetékek beszedése és az illeték mértéke, ugyanakkor pedig természetesen törvényileg meghatározott; de a kettõ nem zárja ki egymást. Az, hogy meghatározott a mérték, még nem jelenti azt, hogy az automatikusan befolyik. Az adóknak a mértéke is meghatározott, az érdekeltséget ott ön mégsem vonja kétségbe.
A megyei önkormányzatok által e tárgyban hozott rendeleteket áttekintve egyértelmûen megállapítható, hogy illetékérdekeltségi alapot kizárólag az illeték-ügyintézõk által feltárt többletbevételekbõl, az ezekhez kapcsolódó bírságokból, illetve a késedelmi pótlékból képeznek.
Úgy vélem, hogy megválaszoltam a képviselõ úr kérdéseit. Kérem, fogadja el a válaszomat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)