PALLAG LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Képviselõtársaim! Államtitkár Úr! Magyarországról azt szokták mondani, hogy szellemi nagyhatalom, és ennek az állításnak minden alapja megvan.
A világ számos kiemelkedõ tudományos eredménye - a C-vitamintól kezdve az atombombáig - jött létre magyar tudósok szürkeállományának termékeként. Ezek sorába tartozik dr. Selye János magyar származású orvosdoktor is.
Neve elsõsorban az általa kiadott stresszelméletrõl lett ismeretes. Az e tárgyban elért sikerei alapján 18 egyetem díszdoktorává választotta, valamint 43 tudományos társulatnak tagja, és számos város díszpolgára volt. Selye János munkássága során több mint 40 könyvet és 1700 szakközleményt jelentetett meg, és az 1982-ben Montrealban bekövetkezett halálakor ötmillió, 80 százalékban angol nyelvû könyvbõl és folyóiratból álló gyûjteményt hagyott hátra.
Ezt a hagyatékot az Amerikában élõ Szabó Sándor, a Harvard Egyetem tanára vette gondjába, és tõle származik a Selye-Szabó Könyvtár Alapítvány ötlete is. Az alapítvány tõkéjét amerikai és német adományból gyûjtötték össze, és a könyveket Hamburgig hajóval, majd onnan 1992-ben 36 kamionnal Magyarországra szállították.
Az alapítvány eredeti célja a kelet-közép-európai térség tudományos fejlõdésének elõsegítése. Mivel ezt a célt Magyarországról is meg lehet valósítani - '92-ben legalábbis úgy látszott -, az alapítvány ezt az országot, illetve Szentest választotta a könyvtár végsõ otthonává, ahol egy "kis Harvardot" szerettek volna létrehozni, és amely egy Harvard-típusú magánegyetem megindítását is lehetõvé tenné.
Szentes város akkori városatyái meg is ígérték, hogy a volt vármegyeházát a könyvtár elhelyezésére ingyenesen rendelkezésre bocsátják, amelynek különtermében Selye János személyes tárgyait, kéziratait, levelezéseit is kiállították volna. A terv azonban dugába dõlt, mert az ingyenes használatra felajánlott épület felújításra szorul, a könyveket csak a helyi laktanya üres raktárába tudták elhelyezni. Az alapítvány pénze pedig idõközben elfogyott, és a várakozással ellentétben magyar finanszírozási lehetõség nem jött létre. Az alapítvány csõdbe jutott, az épület átalakítási munkái leálltak.
Kérdezem tehát államtitkár urat: mi lesz a Selye-hagyaték és az ajándékkönyvtár sorsa? Válhat-e az idõjárás és a patkányok martalékává a 327 millió forint értékû, a tudományos világban is megbecsült kulturális hagyaték? Lát-e lehetõséget, hogy a hányatott sorsú hagyaték állami támogatással egyenesbe jut, és betölti azt a szerepet, amit az alapító szánt neki: a közép-kelet-európai térség tudományos fejlõdésének elõsegítését?
Várom a válaszát, államtitkár úr! (Taps a Kisgazdapárt padsoraiban.)