POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Miniszterelnök úr az õszi ülésszak kezdetét megnyitó beszédében - ha jól emlékszem - szezonnyitásról, évadról beszélt, mintha egy színházban - vagy ne adj' isten, cirkuszban - ülnénk, bár ennek ellenére mondott és említett néhány lényeges és fontos kérdést. Reméljük, hogy ez a szavakban rejlõ jóslat nem lesz igaz, és a kormánypárti képviselõk sem szolgálnak rá sem a színház, sem a cirkusz kifejezésekre.
Vegyük sorra azokat a fontosabb tényeket, amelyekrõl néhány megjegyzést tett a miniszterelnök úr. Nem beszélnék talán most a terményátlag-jóslásokról, az idõjárás-jelentésrõl, hogy hány tonna búzát fogunk aratni ebben az évben. (Közbeszólás: Már vége van az aratásnak! - Derültség.) Bár furcsa helyzetet jelent az, hogy miközben láthatóan nõ a gabonatermelés és javul a kínálat, mégis a minap jelentették be, hogy közel 16-17 százalékkal fogják emelni a kenyér árát. A polgároknak furcsa gazdaságpolitika az, hogy a kínálat nõ, és mégis az árak mennek fel, nem pedig fordítva. Mégsem a termeléssel, hanem talán a gazdaságpolitika irányításával van baj. (Zaj.)
Ha megengedik képviselõtársaim, akkor folytatom, a föld kérdése talán önöket is érdekli. Nem tudjuk ma még, hogy melyek azok a kérdések, amelyeket népszavazásra ki kell írni, hiszen ezeket a kérdéseket részben a nép fogja eldönteni. Több százezer aláírás gyûlt Tssze és gyûlik össze ma is, és ez a kérdés feltehetõen máshogyan fog hangzani, mint ahogyan itt elhangzott.
Mi a lényeg, mi a cél a mi szempontunk szerint? Az, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, semmilyen körülmények között külföldiek tulajdonába ne juthasson magyar termõföld. Ez a cél, és ezt véleményünk szerint az a kérdés szolgálja, amit ma többezer polgár aláírása erõsít meg. Az a kérdés, amelyet a kormány kiókumlált, láthatóan a tisztánlátás lehetõségét csökkenti, eltereli a figyelmet.
A másik kérdés a NATO kérdése lesz. Örömmel fogadtuk azt, hogy a Fidesz javaslata, amely több napon keresztül csak pocskondiázást váltott ki a kormányból - az a javaslatunk, hogy fontoljuk meg az ügydöntõ népszavazást a NATO kérdésében -, végül is meggyõzte a kormánypárti politikusokat, és elfogadták ezt a javaslatot. Nincs kétségünk, nem hisszük azt, hogy ez a Fidesz érvelésén múlt. Azt gondoljuk, azon múlt a kormány fordulata, a külügyminiszter úr színe változása, hogy a polgárok ezrei jelezték: nem értenek egyet azzal az álságos politikával, hogy véleménykérõ népszavazást kér csak a kormány a NATO ügyében, az ország sorsát meghatározó kérdésben.
Ki változtatta meg és ki nem a föld ügyében az álláspontját? Itt van a kezünkben az az európai integrációs jelentés, kérdõív, az Európai Unió kérdõívére adott válasz, ahol maga a kormány hét akkori parlamenti párt álláspontjával megegyezõen foglalt oly módon állást, hogy nem kívánja megváltoztatni a mai szabályozást, fenn kívánja tartani a jelenlegi tulajdonviszonyokat illetõ korlátozásokat. Nem tudunk olyasfajta nemzetközi nyomásgyakorlásról, amely a kormányt arra vette volna rá, hogy ezt az álláspontját módosítsa. Így tehát a kormánynak és a kormánykoalíció pártjainak kell elszámolni arról, hogy másfél év alatt mi volt az a belsõ indok vagy logika, vagy érdek, ami miatt ezt az egykori hétpárti konszenzuson nyugvó álláspontjukat megváltoztatták. (Bauer Tamás közbeszólására:) Holnap erre mód lesz, kedves Bauer Tamás, hiszen napirenden lesz a földtörvény vitája, és ott érdemben lehet errõl vitatkozni.
A szomszédsági viszonyról váltott szót a miniszterelnök úr. Azt gondolom, ebben a Házban mindenkit megdöbbentett az a hír, amelyet Szlovákiából hallhattunk, az a hír, amely Meiar úr sajtótájékoztatójáról röppent fel.
(16.10)
Sokunkat megdöbbentett talán az is, hogy errõl a kérdésrõl Meiar úrtól kell értesülnünk, és nem számíthattunk annyiban sem Horn Gyula, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke lojalitására, hogy errõl a kérdésrõl alkotmányos kötelezettségének megfelelõen a magyar parlament külügyi bizottságában beszámol. (Közbeszólás az ellenzék padsoraiból: Így van. Taps az ellenzék padsoraiban.) Én erre kérem tisztelettel, miniszterelnök úr, legyen kedves megfelelni ennek a kötelezettségnek: beszámolni, mi történt még Gyõrben, tudjuk meg végre az igazságot, ne várja bárki aggódva Meiar úr következõ sajtótájékoztatóját. Igaz-e az a hír, hogy szemben a magyar koalíció pártjainak álláspontjával, önök Meiar kijelöltjét fogadták el a vegyes bizottságban. (Zaj a kormánypártok padsoraiban.) Tisztázzuk ezt ott nem idetartozó kérdésrõl van szó, de azt gondolom, ez elengedhetetlen kötelezettsége önnek. (Zaj a kormánypártok padsoraiban. Vancsik Zoltán: Ugyanolyan vagy, mint a Szájer!)
Végezetül arról, amit talán Horn miniszterelnök úr a legfontosabbnak tartott kifejteni: hogy javul a helyzet. Sokféle idézet jut az ember eszébe. De õ azt mondta, hogy ma már a kisemberek is érzik a zsebükön azt, hogy javul a helyzet, eredményes volt a gazdasági stabilizáció. Ha jól emlékszem, akkor a mostani feladatot úgy jelölte ki, hogy stabilizálni kell a stabilizációt, vagy talán ezt még tovább kell stabilizálni. (Zaj a kormánypártok padsoraiban.) Kérdés az - s erre érdemes legalább egy percet szánni -, hogy az a feltételezés, amely szerint a Bokros-csomag sikeres volt, azaz létrejött egy exportvezérelt gazdasági növekedés, ez igaz-e. A gazdasági mutatók is arról szólnak - és nemcsak az emberek mindennapi érzése -, hogy ez nem igaz. Hiszen az összezsugorított fogyasztás oly módon találta el a magyar gazdaságot, hogy nem tudták termékeiket külföldön értékesíteni, hanem leálltak a termeléssel. Ez a negatív spirál gyakorlatilag a nemzeti össztermék két-három százalékát meg nem termeltté tette. Ez az az összeg, amelybõl bizony garantálni lehetett volna a nyugdíjak értékállóságát, el lehetett volna kerülni az iskolarendszer zsugorítását. (Zaj a kormánypártok padsoraiban.)
Sajnálattal azt kell mondjuk - ellentétben önnel -, hogy a lakosságra a kormány által az egyensúly érdekében rákényszerített áldozatok fölöslegesek voltak. Sajnálattal mondjuk ezt, mert azt jelenti, hogy ezt a gazdaságpolitikát ily módon nem lehet folytatni. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával figyelmezteti a képviselõt az idõ leteltére.)
Köszönöm a figyelmüket. (Az FKGP kivételével taps az ellenzék padsoraiban.)