DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Mielõtt az õszi parlamenti munka legfontosabb feladatait - az elõttünk álló költségvetési évet és a földtörvényt és a hozzá kapcsolódó feladatokat - áttekintenénk, engedje meg miniszterelnök úr, hogy egy általunk nagyon fontosnak tartott tényre felhívjam figyelmét, és egy olyan aggasztó jelenség ellen emeljük fel szavunkat, ami a Magyar Demokrata Fórum tapasztalata szerint az ország közvéleményét is megdöbbentette. Nevezetesen az, hogy 1997. augusztus 15-én, amikor ön találkozott a szlovák miniszterelnökkel, az nyíltan felvetette egy esetleges lakosságcsere lehetõségét. Errõl ön, miniszterelnök úr, elmulasztotta tájékoztatni akkor a magyar közvéleményt, elmulasztotta tájékoztatni a közvetlenül veszélyeztetett helyzetben levõ - ezek szerint közvetlenül veszélyeztetett helyzetben levõ - szlovákiai magyarságot, s mint ahogy képviselõtársam is említette, elmulasztotta tájékoztatni az Országgyûlés külügyi bizottságát.
Ezek a tényezõk - úgy gondolom - okkal és joggal ébresztenek bizalmatlanságot a parlamenti patkóban az ilyen találkozókkal szemben. Nem elsõ alkalommal fordul ez már elõ. Hasonlóképpen történt az elõzõ találkozásuk alkalmával is. Bizonyára emlékeznek tisztelt képviselõtársaink is, hogy nem ez az elsõ eset. Ezért tisztelettel kérjük miniszterelnök urat: találja meg a módját, hogy az Országgyûlés külügyi bizottságában hitelesen számoljon be a találkozóról.
Ez a lakosságcsere valójában egy etnikai tisztogatásra tett javaslat, és ez egyértelmûen azt bizonyítja számunkra, hogy az 1995- ben kötött alapszerzõdés nem mûködik, mûködésképtelen. Ennek keretei között nagyon nehezek és - úgy látszik - eredménytelenek a két ország kapcsolatának rendezésére tett kísérletek.
A gyõri találkozót megelõzõen a Magyar Demokrata Fórum áttekintette az akkori lehetõséget, és figyelmébe ajánlotta véleményét a miniszterelnök úrnak. Felhívta a figyelmét nevezetesen arra, hogy a szlovák miniszterelnökkel történõ találkozás milyen veszélyeket rejt magában, hiszen immáron nyílt titok, hogy Meiar úr semmibe veszi az európai normákat, megbízhatatlan és bármennyire is szavahihetõnek tartja ön õt, nagyon komoly veszélyeket rejtenek a határon túli magyarságra ezek a találkozások. (Zaj a kormánypártok padsoraiban.)
A költségvetési vita alkalmával lesz lehetõségünk mind az elõzõ gazdasági évet értékelni, mind a következõt. Az Állami Számvevõszék jelentése már mindannyiunknak rendelkezésére áll az elõzõ év költségvetési beszámolójából, ami nagyon sok figyelemre méltó és tanulságos tétellel szolgál. Azonban engedje meg, hogy a gazdaság helyzetérõl a mi magunk módján talán elmondjuk véleményünket. Nagyon fontosnak tartanánk, hogy egy reális és valós képpel, ne pedig a féligazságokkal és féloldalú mondatokkal vágjunk neki a következõ évnek, mert ez hibás következtetésekhez vezethet.
Az elmúlt idõszakban a reálbérek 5 százalékkal növekedtek. (Folyamatos zaj a kormánypártok padsoraiban.) Valóban, mi is úgy látjuk, még akkor is, ha a gazdaságpolitikusok rejtélyes jelenségeket is megemlítenek. Nevezetesen azt, hogy mindezek ellenére nem növekszik a fogyasztás, és nem nõ a megtakarítás. Ez az 5 százalékos reálbércsökkenés mindenféleképpen figyelemreméltó, ha megnézzük a '94. és '95. évek 17 százalékos csökkenését. A gazdaság élénkülése örvendetes és úgy gondolom, azon kellene minél elõbb és hatékonyabb intézkedéseket tenni, hogy a gazdasági növekedés üteme legalább az '94- es szintet elérje.
Nagyon fontos, hogy ha a gazdasági növekedés és annak ütemének gyorsításán fáradozunk, hogy ez a növekedés a társadalom lehetõ legszélesebb rétegeit érintse is, mert ez jelenleg nem így van, és ennek egyértelmûen - a mi meglátásunk szerint - a kormány gazdaságpolitikája az oka. Jelenleg a nemzeti tulajdon közel 60 százaléka mintegy 1500 család birtokában van. Jelenleg a magyar családok felénél az egy fõre jutó jövedelem a létminimum alá került. Ma a gyermekek több mint a fele él a létminimum alatt, és ezeket a családokat sújtják leginkább az áremelkedések - az energia-áremelés vagy akár a budapesti közlekedés tarfiájának emelése is.
Úgy ítéljük meg és azt tapasztaljuk, hogy a belsõ piac viszonyai rendkívüli módon romlottak, és a Központi Statisztikai Hivatal jelentései is egyértelmûen alátámasztják ezt, amikor megállapítják, hogy a belföldre eladott ipari termékek volumene még a tavalyi csökkentett bázishoz, alacsony bázishoz képest is három százalékos csökkenést mutat nem beszélve arról, hogy a két évvel elõzõ szinthez képest ez egy hatszázalékos visszaesés. De hasonlóképpen - a KSH legfrissebb adatai szerint - a fogyasztói kereslet júniusban további három százalékkal csökkent.
Mi úgy látjuk, hogy a jelenlegi gazdaságpolitika sok esetben indokolatlanul háttérbe szorítja a belsõ piacot, a magyar vállalkozókat, és ezzel indokolatlan elõnyhöz juttatja a piac külsõ szereplõit. Ha ez a gazdaságpolitika folytatódik, akkor hosszú távon konzerválja a kormány azokat az egyenlõtlenségeket, amelyek jelenleg a társadalomban tapasztalhatók, s megítélésünk szerint nem kívánatos jelenségek, sõt mi több, mi egy társadalmi középosztály kiépítésén fáradozunk.
Néhány szót a földtörvény módosításáról, bár a holnapi napon lesz alkalom erre: a kormány az Európai Unió kérdõíveire adott válaszban arról tájékoztatta akkor az Uniót, hogy a földtulajdonlás szabályait az ezredfordulóig nem kívánja változtatni, s ez így helyes. A termõföld mai birtokszerkezete, ha leszámítjuk az egy hektár alatti területeket - hiszen ezek mezõgazdasági kistermelésre nem alkalmasak, általában az állatoknak takarmány termesztésére és a háztájihoz hasonló gazdaságok mûködésére alkalmasak -, tehát ha a termõföld mai szerkezetét összehasonlítjuk, akkor ez megegyezik az európai uniós átlaggal.
(16.20)
Ezért indokolatlannak tartjuk azt, hogy a kormány egy óriási vásárlóerõt engedjen rá ezekre a földekre, és éppen ezért csodálkozva fogadtuk a kormány földtörvény-módosítási javaslatát. Azon a hatpárti, hétpárti találkozón, amelyen a miniszterelnök úr a népszavazás intézményét a NATO kérdéskörrel kapcsolatban felvetette, jeleztük, hogy ez egy olyan szintû kérdés, hogy ha azon a kormány változtatni kíván, azt csak népszavazással teheti, hisz olyan erõk az országban, amelyek szerint sok embernek és a magyarságnak az érdekeit sérti, ezt másképp nem tudják elérni.
Üdvözöltük, amikor a kormány belátta az aláírások szaporodása révén, hogy a népszavazás nem kerülhetõ el bár amikor a kérdések tartalmát megismertük, kezdtünk azoknak a vélekedéseknek igazat adni, amelyek szerint a kormány kezdeményezése nem más, mint hogy ennek a jogát kívánja kisajátítani, és meg akarja hamisítani a kezdeményezõk szándékát. Ma ott tartunk, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselõi több mint százezer aláírást gyûjtöttek össze - hasonló nagyságrend a többi szervezetnél is tapasztalható. Elõbb-utóbb a népszavazás kiírása elkerülhetetlen.
Végezetül az ominózus átvilágításról, hisz úgy gondolom, példátlan Európa történetében, hogy egy miniszterelnököt a közélet tisztaságának érdekében egy bírói testület a törvény alapján lemondásra szólít fel. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) Ez a törvény a végleges formáját 1996-ban nyerte el, és ezt a törvényt, tisztelt képviselõtársaim, önök is megszavazták. (Taps az MDF, a Fidesz és az MDNP padsoraiban.)