DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Volt egy illúziónk. Az illúzió arról szólt, hogy a parlamenti ciklus negyedik évében, bár jönnek a választások, talán van néhány olyan ügy, amiben értelmesen lehet majd itt vitatkozni, szakmai alapon, félretéve azt, hogy versenyben vagyunk egymással. Ez az illúzió abból táplálkozott, hogy azok az ügyek, amelyek most elõttünk vannak és döntésre várnak, hosszú távon jórészt meghatározzák az ország életét, legyen szó a gazdaságról, a kultúráról vagy a jog intézményeirõl. És akkor, amikor a szocialista frakció arra vállalkozott és azt javasolta a kormánynak, hogy ilyen hosszú távú ügyekkel foglalkozzunk, akkor az volt az illúziónk, hogy errõl itt értelmes, világos és szakmailag megalapozott vita folyhat majd.
Azt gondolom - bár kockázatos minden elõzetes értékítélet az elsõ nap után -, az ellenzéki frakcióvezetõk felszólalása ezt nagymértékben megkérdõjelezi. Ezt sajnálom, de ezek szerint elkerülhetetlen. Sajnálom azért, mert egy kicsit kedvezõbb helyzetben - mint ahogy az elmúlt éveket átéltük mind a gazdaságban, mind a társadalom többi szférájában - lenne mód arra, hogy valóban hosszú távú ügyekkel foglalkozunk. Mert igaz az, és nem parlamenti vita dönti el, és nem innen-onnan elõrángatott, rosszul elmondott vagy félreérthetõ számok, hogy megváltozott a magyar gazdaság helyzete, és jobb lett. Kezemben van az Economist e heti száma, amely az ipari termelésrõl szól. Magyarország az elsõ a felsorolt országok között 16,9 százalékos utolsó havi indexszel. A következõ ilyen ország, amely 10 százalék fölött van, egyébként Malaysia.
A tények tehát makacs dolgok, ahogy Torgyán József mondta egy bizonyos vitán Sztálinra hivatkozva, de a tények makacs dolgok természetesen mindenki számára, akár kívülrõl, akár belülrõl fogalmazódnak meg. Van tehát egy esély, van esély arra, hogy a gazdasági növekedés több mint 3 százalékos legyen, van esély arra, hogy az infláció évente több mint 5 százalékkal csökkenjen, van esély arra, hogy valóban javuljon az emberek életkörülménye, legyenek aktív dolgozók vagy nyugdíjasok. S az igazi kérdés az, hogy ennek az esélynek a kihasználásáért kivel lehet együttmûködni, kivel lehet együtt dolgozni. Mi mindenkivel együtt kívánunk dolgozni, aki ennek az esélynek a kihasználásában, felhasználásában, az ország javára való fordításában segít nekünk. De ha nem lesz ilyen társ az ellenzéki parlamenti pártok közül, a szocialista frakciónak szilárd elhatározása, hogy akkor is meg fogja ezeket a javaslatokat valósítani, mert felelõsségünk az, hogy az országot jól kormányozzuk, és az is, hogy most már a gazdaság által megteremtett lehetõségek kereten belül segítsünk az emberek gondjainak enyhítésében.
Erre szolgált a nyugdíjak rendezése, a családi pótlék 30 százalékos emelése. Erre szolgált a gyermekvédelmi törvényben megfogalmazott havi 2300 forintos támogatás, s erre szolgált mind az anyasági, mind a gyermekgondozási segély 20 százalékos idei emelése. S erre fog szolgálni az, hogy javasoljuk a kormánynak, foglalkozzon olyan hosszú távú ügyekkel, mint a fiatalok pályakezdése, munkába állásuk, az egyetemisták lakhatási támogatása és tandíjhitelrendszerének elfogadása, a kisiskolások tejjel való ellátása, valamint a tankönyvellátás, amelyre oly sok szülõ bosszankodva gondol most vissza, hiszen átlagos jövedelembõl rendkívül nehéz volt az idén megvenni a tankönyveket, s legalább a rászorulók számára biztosítanunk kell azt, hogy ezekhez a tankönyvekhez hozzájussanak. És ezek közé tartozik a lakásépítés, a lakásfelújítás rendszerének kialakítása, amely nagyon sok ember számára adhat valódi és élhetõ lakáskörülményeket.
Két népszavazási törvényrõl is, tisztelt Ház, már vita bontakozott ki. Azt gondolom, teljesen természetes, bár azt is tudni kell, hogy nyilván az ellenzéki pártok minden vezetõje tudja, hogy mind a jelenlegi, mind a földtörvényben tervezett szabályok kizárják, korlátozzák, lehetetlenné teszik egy bizonyos ideig, egy meghatározott ideig és közösen, általunk meghatározható ideig, hogy külföldi magán- vagy jogi személyek földtulajdont szerezzenek Magyarországon. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokban: Így van!)
Miért van akkor tehát ez a vita? Demeter Ervin világosan megfogalmazta: azért, mert el akarják kerülni, hogy a föld ára valóságos legyen. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Így van!) Mert el akarják kerülni, hogy azok az emberek, akik bérbe akarják adni a földet, valódi bérleti díjat kapjanak érte; akik el akarják adni, valódi árat kapjanak érte; és akik gazdálkodni akarnak rajta, azok annak az értéknek megfelelõ jelzáloghitelt vehessenek fel róla. Ezért akadályozzák a földtörvény elfogadását, s egyébként teljesen hidegen hagyja õket, hogy azok a korlátozó intézkedések, amelyek a külföldiekre vonatkoznak, milyen részletességûek és milyen mértékûek. Errõl van tehát szó. Arról, hogy nem kívánják megengedni, hogy a kilencvenes évek elején elfogadott, máig indokolatlan törvényt, amely indokolatlanul és igazságtalanul kizárta, hogy magánszemélyeken kívül hazai vállalatok és szövetkezetek is vásárolhassanak földet, ezt a megkülönböztetést megszüntessük, és a 20 százalék parlagon levõ földet megvegyék, vagy azok, akik el akarják adni a földet, használhassák. Mert a törvény nem kötelez a föld eladására, hanem csak lehetõséget biztosít arra, hogy valaki eladja. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Úgy van!)
A NATO-népszavazásról: én ott voltam azon a hétpárti tárgyaláson, ahol a Fidesz tiltakozott a népszavazás ellen. Tiltakozott az ellen, hogy a NATO kérdésében népszavazás legyen Magyarországon. Nagy nehezen belement abba, hogy véleménykérõ népszavazás legyen. Itt egyhangúlag megszavaztuk a parlamentben. Egy hónap múlva elkezdett kampányolni az ügydöntõ népszavazás ellen. (Közbeszólások: Mellett!) Mellett. Rendben, tehát legyen így, legyen úgy, ahogy 1993-ban a Szocialista Párt világosan megfogalmazta: ebben a kérdésben ügydöntõ népszavazásra kell Magyarországon sort keríteni. Örülök, hogy így történik, örülök, hogy végre olyan elképzelések is körvonalazódhatnak, amelyekben egyetérthetünk.
S végül két megjegyzést Horn Gyuláról és az ügynöktörvényrõl. Tisztelt Uraim! Az önök által is megszavazott törvény arról szól, hogy az átvilágító bírák megvizsgálnak egyes embereket, bizonyos tisztségekben levõket, s megállapítják róluk, hogy a törvény hatálya alá esnek-e vagy sem, és felszólítják õket arra, hogy vagy lemondanak, vagy nyilvánosságra hozzák ezt a tényt. Horn Gyuláról azt hozzák nyilvánosságra, amit Horn Gyula 1992-ben ebben az Országgyûlésben elmondott. Torgyán úr, itt a törvény szövege, javasolom önnek tanulmányozni, mielõtt felszólal. (Szórványos taps az MSZP padsoraiban. - Közbeszólás: Jogvégzett ember!)
S végül a Meiarral való tárgyalásról. Azt gondolom, hogy ami itt most az Országgyûlésben történt, ez nem más, mint kampány Meiar mellett, mint a szlovákiai magyar kisebbség megijesztése (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.), mert a magyar miniszterelnök határozottan és világosan visszautasította mindenféle ilyen gondolat felvetését. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
(16.30)