DR. NACSA JÁNOS (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! Milyen csapdában vagyunk? - tette fel a költõi kérdést az elõttem szóló Fidesz vezérszónoka. Erre nagyon nehéz válaszolni. Azt, hogy õ milyen csapdában van, azt nem tudom, de hogy minket ebbõl a kérdéskörbõl mi érdekel, azt nagyon könnyû vázolni.
Milyen csapdában van az agrárgazdaság Magyarországon? Elõbb ezt a kérdést kell megválaszolni ahhoz, hogy meg tudjuk válaszolni, adott kérdésen belül egy részkérdés, a termõfölddel kapcsolatos, a termõföld- tulajdonlással kapcsolatos kérdés hogyan oldható föl vagy hogyan oldható meg.
Csapdában vagyunk. Az agrárgazdaság csapdája valóban óriási problémakör. Módom volt egy évvel ezelõtt itt a parlament elõtt említést tenni arról a folyamatról, ami lezajlott, gazdasági folyamatról, politikai folyamatról egyaránt. A gazdasági folyamat valami olyasmirõl szól, hogy 1989-hez képest 1994-re a mezõgazdasági termelés 33-34 százalékkal csökkent. Ezen belül természetesen az állattenyésztés nagyobb mértékben, a növénytermesztés valamivel kisebb mértékben.
Szólni kellett arról, hogy körülbelül ebben az idõszakban a mezõgazdaságban visszaszorult mintegy egymillió ember. Társadalmi feszültség alakult ki. Kisebb termelési értékkel nagyobb tömeget nem tud ellátni és eltartani ez a gazdasági ágazat. Miért készült és hogyan készült ez a tervezet, és hogyan készült ez az 1994-es földtörvénycsomag, azt hûen tükrözi, ez természetesen az akkori viszony terméke.
Ha most, amikor a T/4749. számú törvényjavaslat kapcsán a termõföldrõl szóló '94. évi LV. törvény módosítása kapcsán tárgyalunk, úgy tesszük fel a kérdést, hogy megérett-e a feltétele annak, hogy egy vadonatúj földtörvényt készítsünk, akkor erre az a válaszom, hogy nem érett meg ennek a társadalmi, politikai és gazdasági feltétele; arra, hogy megváltozott-e az a viszonyrendszer, amely '94-ben a mezõgazdaság visszaesése kapcsán létrejött, megváltozott-e az a gazdasági rendszer, amely ezt a termelés-visszaesést, az ottani szociális foglalkoztatást jellemzi, azt mondom: igen, megváltozott. Ma egy fejlõdõ agrárgazdaságról beszélhetünk, és azt nem lehet elvitatni a jelenlegi koalíciós pártoktól, hogy ennek feltételeit megteremtették, és ez a fejlesztõ vagy fejlesztendõ agrárgazdaság, amit társadalommodernizációs eszközként is tekinthetünk, megköveteli, hogy részterületeken minden olyan törvényt módosítani kell, ami nem segíti a fejlõdést. Ha ebbõl az aspektusból közelítünk, akkor azt mondjuk, hogy a földtörvény módosítása elengedhetetlen és elodázhatatlan.
Ha szabad, fölolvasom a '97. június 28-án, választmányunk által elfogadott nyilatkozatot. Pontosan érzékelteti azt, hogy ekkor még nincs aláírásgyûjtés, népszavazás-kezdeményezés, és hogy ekkor a Szocialista Párt választmánya hogyan foglalkozott ezzel a dologgal. "A Magyar Szocialista Párt kategorikusan visszautasít minden olyan vádat, amely szerint olyan földtörvényt kíván elfogadni, amely akárcsak a legkisebb mértékben is lehetõvé tenné külföldiek földtulajdonszerzését. (Glattfelder Béla: Az elõbb ismertétek be!) A mezõgazdaság fejlesztésének idõszakában a tõkebeáramlást akadályozó diszkriminatív és a nemzetközi normákat figyelembe nem vevõ földtörvény módosítása nem várhat tovább. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.)
A Magyar Szocialista Párt választási programjában fontosnak tartotta annak kimondását, hogy a magyar állampolgárok gazdálkodás céljára csoportosan is szerezhetnek földtulajdont. A kormányprogramban vállaltuk, hogy lehetõvé tesszük a tulajdonszerzést a jogi személyek számára is. Azok a politikai erõk, amelyek elõidézték a mezõgazdasági termelés drasztikus visszaesését, lehetõvé tették a külföldiek földtulajdonhoz jutását és a zsebszerzõdések elterjedését, a kormány földtörvény-módosítási szándékát arra akarják felhasználni, hogy zavart keltsenek belföldön és az európai integráció idõszakában külföldi partnereinkben egyaránt.
A választmány támogatja a kormány szándékát, amellyel lehetõvé kívánja tenni belföldi jogi személyek földvásárlását. Támogat minden olyan jogi megoldást, amely kizárja, hogy külföldi személyek földtulajdont szerezhessenek Magyarországon. Támogatja, hogy a földvásárlás szakmai végzettséghez kötõdjön, hogy a helyben élõk az önkormányzatokon keresztül döntési jogot kapjanak annak eldöntéséhez, hogy mely jogi személy földvásárlását engedélyezik az adott térségben és melyiket nem. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Többek között!)
/Boros-Póda/
(11.50)
A Magyar Szocialista Párt meg van gyõzõdve arról, hogy a nemzet érdekét nem azok szolgálják, akik a vidék ellehetetlenítését idézték elõ, még ha nemzeti színû szalagokkal feldíszített karókkal is tették mindezt, nem azok szolgálják, akik akadályozzák a mezõgazdaság fejlesztését. A kormány a nemzeti agrárkerekasztal-tárgyalásokon megerõsítetteknek megfelelõen kíván eljárni, a földtörvény módosítását is ennek szellemében terjeszti az Országgyûlés elé. A politikai erõ feladata, hogy a parlament által elfogadott törvény a lehetõ legjobban szolgálja a nemzet érdekeit. Készek vagyunk támogatni minden olyan indítványt, amely a jogi garanciákat fokozza, de meggyõzõdésünk, hogy a jelenleg érvényes törvényt módosítani kell."
Elõttem jó néhány ellenzéki képviselõtársam már szólt. Nem lehet azt mondani, hogy egységes a véleményük, hiszen egészen más a viszonyuk egyeseknek ahhoz, hogy hogyan jött létre 1994-ig a mezõgazdaság drasztikus visszaesése, és egészen más a viszonyuk ahhoz, amit a mostani fejlõdési viszonylatban a mezõgazdaság produktumának gyarapodása érdekében tenni kell.
Örömmel üdvözöltem, hogy a Fidesz vezérszónoka megváltoztatta a '94- es vezérszónoklata gondolatát, és most már közelebb áll a kormány hangoztatott mondataihoz. Itt is egy deklaráció hangzott el, a kormány is deklarálja minduntalan természetesen ugyanazokat a dolgokat. Hogy elhisszük-e, természetesen annak függvényében lehet megválaszolni, hogy a törvény módosítása kapcsán a szavazáskor ki hogyan viszonyul az elõterjesztésekhez.
Jó néhány kérdés merült fel, miután vázoltam, hogy a Szocialista Párt hogyan közelít ehhez a törvénymódosításhoz, érinteni kell néhány olyan kérdést, amelyet az elõttem szólók elmondtak, de úgy gondolom, pontatlanul fogalmaztak. (Bogárdi Zoltán: Miniszter úrral kell kezdeni!) Ezek közül néhányról:
Fontos kérdés valóban a cselédsors, szakmailag is fontos kérdés. Azért fontos kérdés, mert ott, ahol olcsó a cselédmunka, ott a mûszaki fejlesztés elmarad. A mûszaki fejlesztés elmaradása pedig a versenyképességet csökkenti. Ez nagyon egyszerû képlet, azt hiszem, sokan ismerik. Hogy miért tették lehetõvé, hogy viszonylag kis földterületen legyenek faluhoz kötve emberek, ezt érdemes lenne végiggondolni. Valószínûleg sokan azt akarták elérni - és az adatokból látszik, bizonyított is -, hogy maradjanak ott, és valóban kénytelenek legyenek cselédmunkát, napszámosmunkát vállalni.
Csak az adatokat pontosítsuk! 1994-ben egymillió ember - az ember alatt egyéni gazdálkodót értek természetesen - rendelkezett egy hektárnál kisebb földterülettel... (Dr. Medgyasszay László: Zártkert és háztáji!) és egy számosállatnál kisebb kibocsátással. Ha valaki úgy gondolja, hogy az egyéni gazdaságok, amelyek egy számosállatnál kisebb kibocsátással és egy hektár földterületnél kisebb földterülettel rendelkeznek, tartósan megmaradhatnak, akkor, úgy gondolom, valamivel nincsenek tisztában. (Közbeszólás az MDF padsoraiból: Ezek a hobbikertek!)
Tisztelt Képviselõtársaim! Az üzemméretrõl is célszerû szólni. Valóban pontatlan az a fogalmazás, amikor valaki versenyképes birtokméretrõl beszél, üzemben történik a gazdaság és a gazdálkodás. Versenyképes üzem adott esetben lehet egy hektár, ha fólia, és lehet 500 hektár, ha gabona. A kettõt összekeverni nagyon nehéz, szakmailag értelmezve, azt gondolom, pontatlanságra is vezet, ha ezt elfogadjuk. Úgy gondolom, 1997 a kibontakozás éve lehet a mezõgazdaság, az agrárgazdaság számára, amennyiben a feltételeit ennek megteremtjük, adott esetben a törvényi garanciát is biztosítjuk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)