DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Az MSZP-oldalról történt közbeszólásra megjegyzem, hogy van számukra egy jó hírem, meg egy rossz hírem. A jó hírem az, hogy én is hallottam az õ növekedési elméletükrõl, a rossz hírem viszont az, hogy ezt az országban senki nem hiszi el. (Taps a kisgazdapárti padsorokban.)
De nem emiatt kívántam én most a miniszterelnök úrral beszélni, hanem szerettem volna beszélgetésünk kapcsán megtudni, mire alapozza azt a nyilvánvalóan téves nézetét, hogy a munkanélküliségi ráta 10,5 százalékról 8,6 százalékra csökkent volna - volt ilyen kijelentése -, vagy hogy a külkereskedelmi deficit 500 millió USA dollárról már nulla forintra, illetõleg dollárra csökkent volna. (Dr. Szabó Zoltán: Ilyet nem mondott, ilyet csak te szoktál mondani!)
Úgy gondolom, a miniszterelnök úr nem vette figyelembe a gazdaság pangását, a munkanélküliséget, a fiatalok helyzetét, a nyugdíjasok elkeserítõ helyzetét, az energiaár-emelkedést, a mezõgazdaság és az ipar kétségbeejtõ helyzetét.
De az ön iránt való nagyrabecsülésem kifejezéseként én most a gazdaságról átfordítanék a külügyi kérdésekre, és megkérdezném, hogy vajon miniszterelnök úr milyen sikernek értékeli azt, hogy titkos találkatársa, Meiar úr augusztus 15-én a miniszterelnök úrral való találkozója kapcsán olyan kijelentést tett, ami egyedül a benei dekrétumokhoz hasonlítható, hiszen a szudéta németek és a magyarok kitelepítése után most már a maradvány magyarság kitelepítését tûzte célul. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) Miért tekinti ön ezt sikernek? - kérdezem öntõl. (Taps a kisgazdapárti padsorokban.)