KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezetõ Úr! Elhangzott már egy szerintem nagyon találó mondat az elõbb, illetve egyetlen szó, hogy a sikerre építi miniszterelnök úr ezt a sikerpropagandának minõsített, egyébként nagyon tényszerû beszámolót; a hazai statisztikai adatokra - amelyeket Torgyán József úr oly elõszeretettel idézett mindannyiszor, amikor azok a kormány számára kedvezõtlen képet mutattak - és a nemzetközi szervezetek ugyancsak adatokkal alátámasztott véleményére.
Én nem akarom a rendelkezésemre álló két percet statisztikai adatok fölsorolásával tölteni, csak néhányat említenék közülük. Az egyensúly javulását jelzi a fizetési mérleg hiányának csökkenése, a külkereskedelmi mérleg hiányának csökkenése. A növekedés gyorsulását jelzi, hogy év végére 3 százalékos növekedéssel lehet számolni, és igazán csak az elõzõ kormány iránti tapintatomat jelzi - mely kormánynak Torgyán József úr pártja is sokáig tagja volt, és a pártja egy része mindvégig -, hogy nem vetem össze az 1994 nyarához viszonyított adatokat, például az államháztartási hiány csökkenését vagy a külföldi adósság csökkenését.
Ami a külpolitikát illeti, tisztelt frakcióvezetõ úr, én úgy gondolom, egy nemzetközi tárgyaláson az egyik tárgyalópartner által tett kijelentés vagy javaslat nem a másik partnert minõsíti, hanem õt magát. Tehát azt hiszem, semmiképpen nem lehet a kormány külpolitikai kudarcának tulajdonítani azt, ha egy tárgyalópartner olyasmit említ meg a tárgyalóasztalnál, amit a magyar fél kénytelen a leghatározottabban visszautasítani. Pontosan ezt tette Magyarország miniszterelnöke ezen a tárgyaláson. Úgy gondolom, Torgyán József úr is ezt tette volna, ha az õ helyében lett volna (Dr. Szabó Zoltán: Nem lesz!), de azt hiszem, erre még várnia kell. (Derültség, taps a kormánypárti padsorokban.)