DR. HORVÁTH JÓZSEF (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselõtársak! Engedjék meg, hogy külpolitikáról a sugárbiztonság területére tévelyedjek el.
Az utóbbi idõben, mint tudjuk, a sajtóban egyre többször került az érdeklõdés homlokterébe a sugárbiztonság kérdése. Legutóbb a gödöllõi tórendszerrõl derült ki, hogy iszapjában sugárzó anyag van, és a környezeti átlaghoz képest ez az anyag, amely Csernobilból származik, közel hússzorosára koncentrálódott be.
/Boros-Sasvári/
(14.20)
Az utóbbi hetekben Paks is igazolta, hogy ami meghibásodhat, az alkalmasint meg is hibásodik. A legelgondolkodtatóbb kérdés azonban az, hogy a szlovák atomerõmû közeljövõben szándékozott beindításával kapcsolatosan milyen nyugtalanná váltak az osztrákok, milyen nyugtalanná vált az osztrák közvélemény, az osztrák kormány.
Azt hiszem, hogy egy olyan országban, ahol olyan sok rosszindulatú daganatos megbetegedés van, melynek etiológiájában sugárzási tényezõk is feltételezhetõk; hogy egy olyan országban, ahol az épületeken belüli radonkoncentráció, a reprezentatív felmérések alapján mondjuk úgy, hogy legalábbis nem megnyugtató, jogot ad a nyugtalankodásra, számunkra is, és számos kérdés vetõdhet fel.
Ilyen kérdések például: mit jelent az, hogy a közeljövõben fog a szlovák atomerõmû mûködésbe lépni. Mi felkészültünk-e ezen atomerõmû mûködésének a fogadására kellõképpen? Miért nyugtalanok az osztrákok ebben a kérdésben? Mi osztjuk-e az osztrák félnek a nyugtalanságát? Ha nem osztjuk, mit tud a magyar fél, amit az osztrákok nem tudnak, és õk azt miért nem tudják? Ilyen kérdések vetõdnek fel a laikus emberben.
Kérném tisztelettel miniszter urat, hogy ebben a kérdésben nyugtasson meg mindannyiunkat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)