SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Elnök asszony, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A társasházról szóló törvényjavaslatot alapjaiban támogatni tudjuk, módosító indítványokat fogunk benyújtani hozzá, amivel, reméljük, hogy javítjuk jelen állapotát.
A társasházról szóló törvényjavaslat számunkra három irányban próbál valamilyen megoldást találni, és válaszolni azokra a kihívásokra, amik ezen a területen megjelentek. Ez a törvényjavaslat alapvetõen a társas együttélés rendezésérõl kell hogy szóljon, ami a társasházak mûködését tenné hatékonyabbá, és tenné egyértelmûbbé a tulajdonosok közti viszonyt, a vezetõi viszonyát a tulajdonossal és a közös képviselõ viszonyát azokkal a szervezetekkel, amelyekkel érintkezésbe lép, akár az önkormányzattal, akár más hivatalokkal.
A másik fontos iránya ennek a törvényjavaslatnak az, hogy az elmaradt felújítások és a folyamatos karbantartás érdekében könnyíteni kívánja a társasházak rendelkezésére álló közös területek, tulajdonok értékesítését. Ez az értékesítés lehet egy részben elidegenítés, más részben a különbözõ bérleti lehetõségek is fennállnak.
Harmadik iránya ennek a törvényjavaslatnak, hogy a nem fizetõkkel szemben - ahogy itt elhangzott -, a többség védelmében, a közös akaratérvényesítés tekintetében létrehozza a jelzálog intézmény társasházban való jelenlétét is.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A magyar lakásállománynak, mint hallottuk, egynegyedét érinti ez a törvényjavaslat, egymillió családot, ha lefordítjuk erre a vonatkozására. És még egy információ fontos ehhez: annak a lakásvagyonnak az egynegyedérõl van szó, amelyik Magyarországon ma 7-8000 milliárd forintot ér. Ehhez a vagyonhoz való hozzáállásunkban három dolgot tehetünk meg: vagy megpróbáljuk ezt a vagyont növelni új lakások építésével vagy megpróbáljuk legalább szinten tartani a jelenlegiek felújításával vagy a harmadik lehetõség, hogy hagyjuk leromlani. Én azt gondolom, hogy ez a harmadik út nem járható, és például a panellakások, lakótelepek felújítása, a tömbrehabilitáció mind-mind olyan kérdés lesz, ami az utolsó kérdéskör kapcsán, azt kell mondjam, hogy sajnos egyelõre a harmadik döntés felé halad, a tömbrehabilitációt illetõen mindenképp.
Hadd mondjak még egy adatot az egészrõl: csak Budapesten belül a társasházakban 592 ezer ember él, a vidéki nagyvárosokban is körülbelül 490 ezer, és a kisebb helyeken még 29 ezer ilyen lakó van. Tehát elég komolyan érint olyan társadalmi csoportot, amely a mindennapjait éli ezekben a házakban.
Ezek a házak nemcsak szimpla házak, szimpla társasházak, törvény által meghatározott valamik, hanem otthonok is. Ezek az otthonok egyszerre jelentik azokat a helyeket, ahol családot lehet alapítani, ahol gyereket lehet felnevelni, egyszerre jelenti azt a helyet, ahol a szomszéd ajtaján át kiszivárog a lecsó illata, vagy ahol a nagymama fõztjének ínycsiklandozó szagát érezzük, és mindannyiunkban kellemes élmények merülnek fel. Itt van az a hely, ahol fel lehet készülni a másnapi munkára, itt van az a hely, ahol a folyamatos képzés és a szükséges átképzés terepe is megjelenik, hiszen a mai világban egyre több szükség van erre az átállásra. Azt gondolom tehát, hogy amikor errõl a törvényjavaslatról beszélünk, akkor két dologtól nem tudunk eltekinteni: az egyik vonatkozásban a lakásügy egészében való elhelyezése, a másik pedig a mindennapos életünk egy-egy otthonban, egy-egy családban.
Mielõtt a jelen helyzet tárgyalásához kezdenék e törvényjavaslat kapcsán, engedjenek meg egy rövid kitérõt a társasházak történetiségét illetõen. Igaz, ez csak olyan érdekesség, amely talán nem árt, ha elhangzik ebben a házban. Én magam nem vagyok jogász, de vannak olyan barátaim, ismerõseim és szakértõink, akik ebben segíteni tudnak, és csak egy pár dolgot hadd idézzek fel az õ tudásukból. A jogrendszer minden idõben kereste a közös tulajdon korlátainak feloldását, és már a római jog is igyekezett a közös tulajdon korlátait enyhíteni. Hadd hozzak fel példának a századfordulón kialakult magyar magánjogból a római jog intézménye mellett ismert és alkalmazott részeket. Ilyen volt a fiumei emeletjog, a soproni félgazdaság, a részház intézménye, az erdélyi természetbeni megosztás, a falusi házközösség, a minõsített tulajdonközösség, a társasház-részvénytársaság és a társasház-szövetkezet. Ezek már kezdetleges megoldási módozatai voltak a késõbb szabályozott és a mai értelemben vett társasházaknak.
Ez érdekes kitérõ után vissza kell térnem arra, hogy ezt a törvényjavaslatot a magam szempontjából és a Fidesz-Magyar Polgári Párt szempontjából mindenképpen el kívánjuk helyezni a lakásügy egészét érintõ problémakörben, és az általunk már megtett javaslatokkal próbálnám felhívni a figyelmet arra, hogy milyen további lépések szükségesek.
Az elsõ állításom az, hogy a kormánynak nincsen igazán koncepciózus lakáspolitikája. Ez a törvényjavaslat egy részelemként elfogadható kiindulópont, ugyanakkor szükség van további lépésekre is. Hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy Magyarországon körülbelül 40 ezer új lakásnak kellene épülnie évente ahhoz, hogy a meglévõ lakásállományt pótolni tudja. Ez azt jelenti, hogy ebben az országban nemcsak azt kell figyelembe venni, amikor arról beszélünk, hogy évi 20 ezer, 25 ezer, 28 ezer új lakás keletkezik, hanem figyelembe kell venni, hogy eközben hány lakás szûnik meg.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A társasházak magyarországi kialakulásának négy szakasza volt. Az elsõ 1924 és '45 között a második az ötvenes évek után elkezdõdött központi építkezés az OTP segítségével harmadik szakasza, amikor az építõközösségek jelentek meg és a negyedik szakasz végül is, ami párhuzamosan ebben az idõben történt, a lakásprivatizáció. Ennek a négy szakasznak a különbözõ jogi változatai, megoldásai, erre tett szabályozók tulajdonképpen elvesztették komoly hatásukat, és új szabályozásra van szükség. Ez a törvényjavaslat e négy szakasz után kialakult társasházaknak az egységesítésére tesz javaslatot.
Nos tehát, miközben errõl beszélek, hadd mondjam el azt, hogy a meglévõ lakásállomány legnagyobb gondja a felújítások hiánya, illetve a megszûnõ lakások pótlása. Vagyis az, hogy nem épül, ahogy elõbb is mondtam, évente 40 ezer új lakás. A Fidesz-Magyar Polgári Párt többször beszélt már ebben a házban is és más olyan helyeken, ahol lehetõség volt erre, egy családbarát és sokrétû lakásépítési program szükségességérõl. Ennek bizonyos elemeit letettük a Ház asztalára, illetve olyan írásokban jelent meg, amik a közvélemény számára is hozzáférhetõk. Erre tehát én most nem kívánok kitérni, ezzel szemben rátérnék arra, hogy miért kell felújításról, karbantartásról beszélni e törvényjavaslat kapcsán, illetve hogy a társas együttélés rendezésére miért van szükség.
Azért, tisztelt Ház, mert a törvényjavaslatban szereplõ kétharmados döntéssel könnyebbé válik a közös tulajdon, a pince, az alagsor, a tetõtér értékesítése. Azért, mert elõttünk van a leomlott Ó utcai épület példája, és azért kell a társas együttélés rendezésérõl beszélni, mert elõttünk van az Ugocsa utcai robbanás példája, ahol egy hátralékos nem fizetõ szerelés közben úgy hagyta a gázvezetéket, aminek következtében robbanás történt az adott épületben. Ezek azok a helyzetek, amikre a törvényjavaslat egyfajta keretet próbál nyújtani, de amely törvényjavaslat nyilvánvalóan nem tudja majd megoldani a mindennapos életben bekövetkezõ ilyen problémákat.
A felújítás szüksége tehát vitathatatlan, és amikor a társasházi törvényjavaslatról beszélünk, akkor én - ugyanúgy, mint elõzõ képviselõtársam - hozzátennék olyan javaslatokat, amelyek könnyítenék a társasházak életét. Elõbb elhangzott, hogy az újonnan létrejövõ alapító okirat legyen illetékmentes. Én azt gondolom, hogy mindenféle összefüggést figyelembe véve, de beszélhetünk a felújítások kapcsán áfakedvezményekrõl is, tehát olyan visszatérítési lehetõségekrõl, amelyek segítik azt, hogy az elmaradt több száz milliárdos felújítás beinduljon ebben az országban. Ebben csekély szerepe van a lakás-takarékpénztáraknak egyelõre, meglátjuk majd a következõ négy évet, hogy mi lesz majd belõle.
Azért is szükséges egyébként, hogy rávilágítsak egy társadalompolitikai következményére is ennek a dolognak, mert ez egyszerûen munkát és munkahelyet jelent villanyszerelõknek, gáz-, víz- és fûtésszerelõknek éppúgy, mint festõknek, ácsoknak, asztalosoknak, kõmûveseknek, tehát olyanfajta lehetõséget is jelent, amelyik hozzájárul, még ha csak kicsit is, talán azt lehet mondani, minimális mértékben, de hozzájárul a gazdasági növekedéshez, amelyben ennek az országnak a lakói érintettek és érdekeltek.
(9.30)
Külön kérdés lenne - most nem mernék errõl hosszasan beszélni, bár tudnék - a tömbrehabilitáció kérdése. Ez talán inkább Budapesten, illetve a nagyobb városokban problematikus, hiszen itt arról van szó, hogy nem egy társasházon belül kell kétharmados döntésre jutni, hanem társasházak között kellene olyan megállapodásokhoz jutni, amelyek lehetõvé tennék a tömbrehabilitációkat. Nagyon jó példája volt 1989 folyamán a ferencvárosi tömbrehabilitáció, amely egy sikeres megoldás volt. Viszont a tömbrehabilitációhoz szükség van nemcsak a társasházak olyan összefogására, amely ezt lehetõvé teszi, hanem szükség van az önkormányzatok, illetve a kormányzat együttmûködésére is, hiszen azoknak a lakóknak, akik egy tömbrehabilitációban részt vesznek, amíg el nem készül az új épület, valahol lakniuk kell. Ez tehát egy újabb problémát vet fel, ami elõl nem lehet kitérni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom, beszélnem kell a törvényjavaslatban szereplõ kétharmados lehetõség mellett a jelzálog intézményérõl is, amit szintén támogatandó lehetõségnek tartunk. Nyilvánvalóan az itt ülõk és talán a közvélemény is jól tudja azt, hogy a jelzálog érvényesítésének komoly elõfeltételei vannak. Ilyen például az, ami már létezik: a jelzálogtörvény. Ez azonban nem elegendõ elõfeltétel ahhoz, hogy ez az intézmény mûködni tudjon. Azért nem, tisztelt Ház, mert ugyanakkor az ingatlan-nyilvántartás helyzete rendezetlen, kaotikus káosz van a földhivatalokban, azokon a területeken, ahol a társasházak bejegyzése folyik. Alapvetõen - nem akarok itt igazságtalan lenni - ez a problémakör Budapestre koncentrálódik, itt van olyan helyzet, ahol még négy-öt éves kérelmek sincsenek bejegyezve. Errõl sokat beszéltem a parlamentben, több interpellációm, azonnali kérdésem hangzott el. Az ügyben talán lesznek elõrelépések, de mindenképpen elõfeltétele a jelzálog érvényesítésének az, hogy legyen tisztázva, melyik az a tulajdon, amelyre bejegyezik. Ha nincs bejegyezve a tulajdon, nem fog mûködni ez a dolog. A jelzálogtörvénynek ez a problémája az ingatlan-nyilvántartással összefüggésben a hitelfelvételhez is kapcsolódik, amelyrõl persze most nem akarok beszélni.
Probléma az is, hogy az ingatlan-nyilvántartó nem tartja be a határidõt, amire be kell jegyezni. Probléma az is, hogy vissza lehet élni azokkal a tulajdoni lapokkal, amelyek jelen pillanatban az ügyvédek és mások számára hozzáférhetõek. Én tulajdonképpen a mai napon bármikor hozzá tudok férni akármelyik képviselõtársam tulajdoni lapjához. Azt gondolom, hogy ezt a fajta lehetõséget korlátozni kell, és a személyi adatok védelmi érdekében ezt törvényben szabályozni kell. Menjen be, tisztelt képviselõ úr, az ingatlan- nyilvántartóba, és kérje ki bárkinek a lapját: ki fogják önnek adni, vagy egy ügyvéd segítségével megoldhatja.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat három vonatkozása emelhetõ ki, illetve volt kiemelendõ számomra, ezeket nagyon fontosnak tartom: mind a társas együttélés rendezését érintõen, mind az elidegenítéssel kapcsolatos könnyítés szempontjából, mind pedig a jelzálog érvényesítése szempontjából. Itt beszéltem azokról a problémákról, amelyek nem kerülhetõk ki, és amelyeket a társasházi törvényjavaslat nem fog megoldani.
Alapjaiban a T/4514. számú társasházról szóló törvényjavaslatot tehát támogatni tudjuk, jó néhány helyen mégis élni fogunk módosító indítvánnyal abban a reményben, hogy figyelembe veszik jobbító szándékainkat.
Sok mindenrõl nem került most szó, és azt gondolom, hogy az általános vitában alkalom lesz még arra, hogy a koncepciózus részekre is kitérjenek azok a képviselõtársaim, akik utánam fognak következni.
Végezetül engedjék meg egy elvi hozzáállásnak a felidézést, amelyet a Fidesz-Magyar Polgári Párt részérõl fontosnak tartunk, és amelyet programunkban megfogalmaztunk: "A Fidesz jövõképének középpontjában a polgár áll, az anyagi és szellemi tulajdonára támaszkodó, önálló, embertársaival együttérzõ, önmagáért, közösségeiért és környezetéért, közös jövõért felelõsséget vállaló ember. A szabad ember, aki otthon van a világban, otthon van a jelenében és múltjában, társadalmában, kultúrájában és természeti környezetében, házában, hazájában, családja körében, állampolgári, nemzeti közösségében és Európában. A Fidesz-Magyar Polgári Párt a polgárosodás programját képviseli, amely nem más, mint az otthonra találás és az otthonteremtés programja."
Köszönöm szépen megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)