DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Érintettek! - hisz reményeink szerint nemcsak a jelenlegi társasház-tulajdonosok kísérik figyelemmel ezt a vitát, hanem a jövendõbeli tulajdonosok is, a közös képviselõk, a bérlõk, a használók és mindazok, akiknek érdekét ez a törvényjavaslat érinti.
Rend, biztonság, gyarapodás - ezt a hármas elvet hirdeti a Magyar Demokrata Fórum. Hirdeti, mert álláspontunk szerint ha e hármas egység megvalósításával sikerül az ország képletes házát felépíteni, akkor egy olyan sziklára tudjuk építeni, amely megvéd minket attól, hogy ha jön egy áradat vagy egy szélvihar, akkor ez a ház összeomoljon.
A jelen törvényjavaslat egy parányi, de nagyon fontos elemét képezi ennek a sziklának. Véleményünk szerint, ha több millió állampolgár életkörülményeire, mindennapi gondjaira kihatással van egy törvényjavaslat, akkor a jogalkotónak különleges felelõssége van a jogszabály megalkotásában.
E törvényjavaslat beterjesztését igen részletes társadalmi vita elõzte meg. Sokan vettek részt ezeken a vitákon, számtalan érvet hangoztattak, amelyek a mindennapi élet tapasztalataiból eredtek. Egy-egy jogszabály megalkotásánál a jogalkotó felelõssége többrétû.
Többször kifejtettem, hiszem és vallom, hogy a jogszabályalkotás nem mechanikus feladat. Nem a társadalmi viszonyok olyan automatikus szabályozása, hogy a különféle társadalmi csoportok problémáira a jogalkotó a már kialakult módon, a jog nyelvén adjon megoldást; hanem a jogszabály alkotásánál figyelembe kell venni azt, hogy a jogviszony megoldása a jogszabályok nyelvezetével milyen pozitív célok érdekében kell hogy történjen.
A jogalkotónak meg kell ragadnia a tipikus viszonyokat, ezekre a tipikus viszonyokra olyan megoldást kell adnia, amely azért találkozik a társadalom többségének jóindulatával, elõsegíti az önkéntes jogkövetést, és kedvezõen befolyásolja a jövõbeni jogfejlõdést. Ha a jogalkotó nem kellõ mélységgel tudja megragadni a szabályozandó viszonyokat, nem jól ismeri föl azokat a tipikus eseteket, amelyeket szabályoznia kell, vagy a jogi nyelvezetre történõ "lefordítás" során nem sikerül az akaratát érthetõ és megvalósítható formába önteni, akkor a jogszabály nem fogja betölteni a társadalmi rendeltetését.
Nagyon rövid és elnagyolt váza volt ez a jogalkotás funkcióinak. De véleményem szerint sajnos igen kétséges, hogy ez a beterjesztett törvényjavaslat a jelenlegi formájában - mint ahogy képviselõtársaim hangsúlyozták - betölti-e a feladatát. Véleményem szerint e törvényjavaslatnak három olyan jogalkotói célnak kell eleget tennie, amelyeket ha nem jól ragad meg a jogalkotó, nem jól szabályoz, akkor felesleges munkát végez.
(9.50)
Az egyik ilyen jogalkotói szándék és cél: az együttlétnek a szabályozása. A társasházakban száz- és százezer ember él egymás mellett. Az emberi együttélés során, azért figyelembe véve a társadalomban kialakult olyan szabályokat is -
erkölcs, szokás -, amelyek a jogszabály hatókörén kívül vannak, a jogszabállyal befolyásolnunk kell, hogy a jogoknak a gyakorlása ne vezethessen mások jogainak a sérelmére.
Olyan környezetet kell teremteni, hogy az állampolgárok mindennapi életének a színtere - és ez alatt a lakást értem - biztosítsa azt, hogy nyugodt körülmények között tölthessék el otthon a szabadidejüket, vagy akik dolgozni akarnak, azok számára megfelelõ környezetet tudjunk teremteni. Az emberi együttélésbõl eredõ súrlódásokat, problémákat a jogalkotónak meg kell próbálni a lehetõ legcsekélyebb szintre süllyeszteni. A jogalkotónak meg kell próbálni befolyásolni az emberi együttélést oly módon, hogy az egyéniségbõl fakadó különbözõségek ne vezethessenek olyan feszültségekhez, amelyek össztársadalmi kihatása viszont az egész társadalom közérzetét befolyásolja.
Hogy csak egy példát mondjak erre, tisztelt képviselõtársaim: milyen hatalmas felzúdulást vált ki a jelenlegi szabályozásnak az a visszássága, hogy egyetemleges felelõssége van a tulajdonostársaknak a közös költség viselése tekintetében. A saját részüket fizetik becsületesen, tisztességesen, és mégis egyetemlegesen, nem is a tulajdoni hányaduk arányában felelnek olyan költségekért, amelyek valójában õket nem terhelik, mert a rájuk esõ részt megfizették. Vagy a jelenlegi szabályozás az egyhangúság következetes, szigorú véghezvitelével számtalan közösségnek az életét bénítja meg, és egy-egy -
mondjuk ki nyíltan: antiszociális - személy meg tudja akadályozni 5-6-50-100 - fokozhatnám a számokat - tulajdonból álló társasház - társasházi közösségnek az életét. Tehát a szabályozásnak ezekre a felmerülõ problémákra olyan megoldást kell adnia, amely a társadalom többségének a szándékával találkozik.
Másrészt, nem vitásan, önös állami érdek fûzõdik ahhoz, hogy az a lakásállomány, amely jelenleg megtestesül a társasházakban, értékét tekintve nemcsak hogy megmaradjon, hanem gyarapodjon is. A társasházaknak a felújítása - figyelemmel az elmúlt, mondjuk ki nyíltan, 5 évtizedes, igen komoly lemaradásra - az elõttünk álló évek vagy évtizedek államilag segített és támogatott feladata lesz. A jogszabálynak erre a kihívásra is választ kell adnia, és meg kell próbálnia olyan jogi normákat alkotni ebben a törvényjavaslatban, amelyek hosszú távon biztosítják ezt az államilag is támogatott és elismert célt.
Harmadjára, de nem utolsósorban: ösztökélni kell a társadalom tagjait arra, hogy az elkövetkezendõ idõszakokban minél többen válasszák a lakásépítkezések esetében azt a formát, hogy társasháztulajdont hozzanak létre.
Igen tisztelt Képviselõtársaim! Biztos, hogy vannak egyéb célok is, amelyeket ez a törvényjavaslat megfogalmaz. A Magyar Demokrata Fórum úgy gondolja, ez a hármas egység az, aminek eleget kell hogy tegyen ez a javaslat. Véleményünk szerint a javaslat egyes részei nagyon színvonalasak, nagyon jó új megoldásokat tartalmaznak, nagyon elõremutatóak, viszont más tekintetben sajnos a színvonaltalanság miatt ezeknek a kedvezõ jogintézményeknek a hatályosulását, érvényesülését gátolják.
Általánosságban túlságosan keretjellegûnek tartjuk ezt a jogszabályt. Nem vitásan, nagyon nehéz olyan normahalmazt alkotni, amely egy kétlakásos társasházra ugyanolyan szabályokat alkot, és ugyanolyan eligazítást ad a mindennapi élet során, mint egy 300 lakásból álló társasházra. Tehát a feladat, amelyet az Igazságügyi Minisztérium kapott, valóban nagy volt. Ennek részben meg is tudott felelni, részben pedig nem; véleményünk szerint nem vette figyelembe a jelenlegi helyzetet, nem kellõ mértékben vizsgálta a társasháztulajdon összetételét, a társasház-tulajdonosok jelenlegi tudati állapotát.
A társadalmi vita során sok esetben elhangzott, és a Magyar Demokrata Fórum is osztja azt a nézetet, hogy ebben a jogszabályban, a mai környezetre figyelemmel, a jogalkotónak több és részletesebb szabállyal kell segítenie a tulajdonostársak együttélését és együttmûködését. Nem lehet mindent arra bízni, hogy majd a közösség kialakítja a megfelelõ szabályokat, illetõleg majd a bíróság - meghatározott joggyakorlat alapján - tartalommal fogja megtölteni részben a keretjellegû szabályokat, részben pedig azokat a szabályokat, amelyek a jogkövetõ állampolgárok számára nem jelentenek egyértelmû tartalmat.
Határozott véleményünk: akkor lehet majd bízni abban, hogy az önálló polgárok megfelelõen fel tudják ismerni az érdekeiket - és ennek megfelelõ szervezeti és mûködési szabályzatot, adott esetben házirendet alkotnak, vagy megfelelõ szankciókkal a sértõ személyeket a közösség saját maga tudja hátrányba hozni -, ha majd elértük társadalmilag azt az állapotot, hogy elmondhatjuk: Magyarország egy polgárosult állam, ahol nem az önös érdek uralkodik, hanem a közösség jól felfogott érdeke a polgárok számára is irányadó. Mindaddig, ameddig nem értük el ezt az állapotot, az állam sajnos nem mondhat le arról, hogy a jogi irányítás eszközével is beavatkozzon a folyamatba, elõsegítse a folyamatot, s az állampolgárok számára bizonyos értelemben iránymutatást adjon. Tehát e tekintetben, még egyszer hangsúlyoznám - és itt már elhangzott több képviselõtársamtól is, nem akarom mindegyiket megemlíteni -, hogy ennek a jogszabálynak nem szabad mindent rábíznia a társasház-tulajdonosok közösségére, hogy majd õk így szabályozzák, úgy szabályozzák, hanem bizonyos esetekben el kell mondani, mi az a kívánt szabályozási mód, amelyet a jogalkotó követendõnek tart.
Elképzelhetõ, hogy ezt úgymond diszpozitív szabályként mondja ki a jogalkotó, hogyha ettõl el akarnak térni, térjenek el; de véleményünk szerint - és ez találkozik azért a társadalom egy részének a helyeslésével is - nem lehet a jelenlegi állapotban egy jövõbeni, ideális állapotot figyelembe venni, és a szabályozást ennyire keretjellegûvé tenni.
Az idõ elõrehaladása miatt bizonyos jogintézmények ön-ellentmondásosságával majd a késõbbiekben kívánnék foglalkozni. Azonban nyomatékosan szeretném hangsúlyozni azt, hogy ez a törvényjavaslat sajnos a közös költség viselése tekintetében - amely az egyik legneuralgikusabb pontja az egész társasházi együttlétnek - nem ad kielégítõ megoldást; vagy az alapító okirat rendelkezik a közös költség viselésérõl - és ebben az esetben az alapító okirat módosítása csak egyhangúlag történhet. Tehát hogyha rosszul készült el az alapító okirat, és nem a szervezeti és mûködési szabályzatra bízza a közös költség viselésének a meghatározását, akkor mintegy bezártuk a tulajdonostársakat, és csak egyhangú akarattal lehet majd bizonyos kérdésekben az igazságtalan teherviseléstõl eltérni.
(10.00)
Ha ezt az alapítók a szervezeti és mûködési szabályzatra bízták, akkor a kétharmados szavazati aránnyal ettõl el lehet térni. Véleményünk szerint - figyelemmel a viszonyok változására - a szervezeti és mûködési szabályzatban kellene mindenképpen rendelkezni a közös költség viselésérõl, nem az alapító okiratban, vagy ha az alapító okiratban rendelkeznek, akkor az alapító okiratnak ez a rendelkezése kétharmados többséggel módosítható legyen. Ezt nagyon neuralgikus pontnak érezzük, és úgy gondoljuk, e kérdésben biztos, hogy a szándékolt módosításunk a többségi pártok támogatását el fogja érni.
Szeretném az államtitkár úr figyelmét felhívni, talán a magyar jogalkotásban példa nélküli, de legalábbis én nem emlékszem, hogy az elmúlt idõszakokban törvénnyel módosítottunk volna kormányrendeletet. Azt hiszem, ez olyan jogi nonszensz, hogy feleslegesen nem kell indokolnom. De mégis kénytelen vagyok megemlíteni ezt a hiányosságot, mert a törvényjavaslatban számtalan egyéb ilyen van még, nem ilyen súlyos, de ennek a kijavítása, azt hiszem, mindannyiunk közös feladata annak érdekében, hogy a szándékolt céloknak megfelelõ törvényt alkossunk.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)