DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! Minden tekintetben egyet kell értenem Kuncze Gábor belügyminiszter úrnak azokkal a bevezetõ mondataival, amelyekben a négy elõttünk levõ törvénytervezet jelentõségére hívta fel a figyelmet. Valóban - ahogy õ is kiemelte - két teljesen új törvény elfogadására kerülhet sor, és két törvénynek - ezek közül az egyik az alkotmány - a módosítására.
A négy törvény együttesen 201 paragrafusból áll, ebbõl is a legjelentõsebb a választási eljárásról szóló, úgynevezett eljárási kódex a maga 171 paragrafusával és 10 mellékletével, amely a legjelentõsebb nóvum, a legjelentõsebb új jogszabály ebben a tárgykörben, amennyiben a parlament elfogadja. Ennek a négy törvénynek, a két új és a két, módosítást célzó törvénytervezetnek a jelentõségét természetesen nem a paragrafusok száma adja, hanem a szabályozási tárgykörnek a jelentõsége. Két, a parlamenti demokráciát alapvetõ módon meghatározó szabályozási tárgykör kerül a négy törvénytervezetben új módon szabályozásra. Az egyik a választásokra vonatkozó szabályok köre, legalábbis azoknak egy része a másik pedig a közvetlen demokrácia legfontosabb intézménye, a népszavazás és a népi kezdeményezés.
(10.50)
A szabályozási tárgykör tehát önmagában jelentõssé, fontossá teszi ennek a négy törvénytervezetnek a tárgyalását és elfogadását. De ezen kívül a szabályozási szintek is meghatározzák a törvénytervezetek jelentõségét, hiszen az alkotmány és a másik három törvénnyel együtt az alkotmányhoz szorosan kapcsolódó, úgynevezett alkotmányerejû törvényeknek az elfogadására kerülhet sor. S végül a jelentõséget hadd támasszam alá azzal is, hogy nagyon széles körû szakmai és politikai támogatottság van a négy törvénytervezet mögött.
A négy törvénytervezet közül az egyik törvénytervezet, az országgyûlési képviselõk választásáról szóló törvénytervezet az, amely nem nyerte el a parlamenti pártok egyöntetû támogatását, a másik három törvénytervezetet, a hosszú idõszakon keresztül folyó tárgyalások eredményeként kialakult kompromisszumos megoldást hat parlamenti párt egyértelmûen támogatta. A Független Kisgazdapárt nem támogatta egyik törvénytervezetet sem. Ez nyilván nem azt jelentette, hogy egyetlenegy elemével sem értett egyet a benyújtott törvénytervezeteknek, de voltak nyilvánosan is kinyilvánított és megvallott kifogásai a szabályozás tárgyával, jellegével és a szabályozás idõpontjával kapcsolatosan is.
Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak elsõsorban az alkotmánytörvény módosításával kapcsolatban a népszavazást érintõ változtatásokról és az új, 21 paragrafusból álló népszavazási és népi kezdeményezésrõl szóló törvény tervezetérõl!
Az elõzményeket röviden érintette belügyminiszter úr is, amikor utalt arra, hogy 1989-ben a '89. évi XVII. törvény az akkori idõszaknak megfelelõ módon szabályozta, vagyis könnyítette meg a népszavazás állampolgári kezdeményezés útján való elrendelését. Az akkori történelmi, politikai körülmények között ez indokolt volt, ezért nagyon leszállította az aláírások számát százezerre, megkönnyítette, meg kívánta könnyíteni, meg kívánták könnyíteni az akkori politikai erõk a népszavazás elrendelésének lehetõségét. Viszont megmarad a népszavazás érvényességére vonatkozó azon szigorú szabály, hogy csak akkor érvényes a népszavazás, ha a választópolgárok, vagyis 7,8 millió magyar választópolgárnak több mint a fele elmegy. Ez az érvényességi szabály viszont megakadályozta érvényes és eredményes népszavazás tartását. Ne felejtsék el, hogy az elmúlt nyolc évben egyetlenegyszer volt érvényes és eredményes népszavazás Magyarországon, mindjárt az elõbb említett '89. évi XVII. törvény alapján 1989 novemberében az úgynevezett négyigenes népszavazás. Azt követõen több népszavazási kísérlet volt, népszavazás elrendelésére is sor került - például 1990 júliusában -, de nem volt érvényes és ennek következtében nem lehetett eredményes sem a népszavazás.
Sok vitára adott okot a népszavazás állampolgári kezdeményezés során történõ elrendelésével kapcsolatosan az aláírások gyûjtésének határideje, a gyûjtés lehetõsége, az aláírásgyûjtõ ívekre felkerült kérdéseknek a végsõ megfogalmazása. Ezeket a problémákat egyrészrõl a nyáron már megtörtént alkotmánymódosítás, illetve a mostani alkotmánymódosító tervezet, valamint a népszavazásról szóló törvény elrendezi.
Már hatályos az alkotmánynak az a rendelkezése július 31-e óta, amely megemelte az állampolgári kezdeményezés esetén a kötelezõen elõírt aláírásszámot: a kötelezõ népszavazás esetében 200 ezerre, a fakultatív népszavazás esetében 100 ezerre emelte ezt az aláírásszámot. Ezt a rendelkezést hivatott kiegészíteni a most benyújtott alkotmánytörvény módosításának az a rendelkezése, amelyik az aláírásszám megemelése mellett határidõhöz köti, mégpedig a kötelezõ népszavazás esetében négy hónaphoz, a népi kezdeményezés esetében pedig két hónaphoz az aláírások gyûjtésének határidejét ugyanarra a témára vonatkozóan.
Azonban nemcsak ezek a szabályok adják a jelentõségét az alkotmánytörvény módosításának és az új népszavazási törvény elfogadásának, hanem az is, hogy a parlament az 1993. december 31-e óta meglévõ mulasztásos alkotmánysértést feltehetõen ezen az õszön - amennyiben az erre vonatkozó, most benyújtott törvénytervezeteket elfogadja - megszünteti.
Azt gondolom, nagyon fontos kiemelni azt, hogy a Magyar Köztársaság történetében elõször ezen a nyáron, július 15-én a Magyar Közlönyben már kihirdetett alkotmánymódosító törvénnyel, illetve a most benyújtott alkotmánymódosító törvénnyel válik igazán alkotmányos szintû, alkotmányban szabályozott jogintézménnyé a népszavazás. Azt megelõzõen a népszavazásról az alkotmány egyetlenegy mondatot tartalmazott, nevezetesen azt, hogy a képviseleti demokrácia mellett az állampolgároknak rendelkezésükre áll a közvetlen demokrácia keretében az akaratuk kinyilvánítása, népszavazás útján is kifejezésre juttathatják akaratukat. Ennél többet nem tartalmazott az alkotmány, az a nyári alkotmánymódosítás, amely már hatályos, és a most benyújtott alkotmánytörvényt módosító törvény szinte teljeskörûen, lényegre utalóan a jogintézmény tartalmát, funkcióját, alkalmazhatóságának körét szabályozza. Ezzel nemcsak alkotmányos jelentõségû, hanem alkotmányban szabályozott, alkotmányos jogintézménnyé válik a népszavazás.
Hadd utaljak arra, hogy az új alkotmány elõkészítése kapcsán 1996 telén egy hatpárti - az akkori hat parlamenti pártból álló - az új alkotmány elõkészítését segítõ albizottság jött létre, éppen a népszavazás és a népi kezdeményezés tárgykörében azért, hogy párhuzamosan folyjék az új alkotmány elõkészítése és az akkor már mindenki számára köztudottan aktuális népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló törvénynek a módosítása. Ennek az albizottságnak a vezetõjeként mondhatom, hogy nagyon széles körû hatpárti megegyezésre sikerült jutnunk már akkor is a népszavazás és a népi kezdeményezés legfontosabb szabályozási tárgyköreit és szabályozási módját illetõen, 1996. március 20-án ennek az albizottságnak a nevében el is juttattam Kuncze Gábor belügyminiszter úrhoz azt a 12 pontból álló javaslatot, amelynek szinte mindegyike beépült valamilyen módon vagy az alkotmányt módosító törvénytervezetbe, vagy pedig az új népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló törvénybe. Így akár az aláírásgyûjtés határidõhöz kötése, akár a kötelezõ népszavazás elrendelésének a magasabb aláírásszámhoz kötése és a többi, ezek az elemek mind benne voltak a hatpárti bizottságnak abban a megállapodásában és konszenzusában, amit belügyminiszter úrhoz eljuttattam, és ezek visszatükrözõdnek, megtalálhatók a benyújtott két törvénytervezetben.
Ha röviden, leltárszerûen utalunk arra, hogy a két törvénytervezetnek az elfogadásával, a népszavazásról szóló törvénytervezetnek, illetve az alkotmánymódosító törvénytervezetnek az elfogadásával milyen körben, milyen jelleggel és mélységben szabályozza majd az alkotmány a népszavazás intézményét, akkor utalhatunk arra, hogy egy részrõl az alkotmány egyértelmûen kimondja, hogy kétharmados törvényben kell a népszavazás és a népi kezdeményezés tárgykörét szabályozni. Ez a nyáron hatályba lépett alkotmányban már benne van. A kétféle népszavazást, a döntéshozó és a véleménynyilvánító népszavazást egyértelmûen elválasztja egymástól az alkotmány megemelte a kötelezõ népszavazáshoz és a fakultatív népszavazáshoz szükséges aláírások számát az alkotmány tartalmazza a tilalmazott témák listáját, tehát azoknak a témáknak a sorát, amelyek kapcsán nem lehet népszavazást elrendelni.
Én a magam részérõl inkább szakmai okok miatt csak egyetlenegy ponthoz tennék kérdõjelet - de nem jogászként, hiszen hatályos rendelkezésrõl van szó, attól szakmailag természetesen lehet még a szakmai viták során vitatni -, nevezetesen ahhoz, hogy a hatályos alkotmányban az van benne, hogy nem lehet népszavazással megváltoztatni az alkotmánynak a népszavazásra és népi kezdeményezésre vonatkozó rendelkezéseit.
(11.00)
Ez egy nagyon sajátos betonba ágyazása egy témakörnek és egy tárgykörnek. Lehet, hogy az alkotmányjogász szakmában ez a rendelkezése az alkotmánynak majd vitára ad okot, de mindenesetre a népszavazás és népi kezdeményezés demokratikus igénybevételének a lehetõségét nem akadályozza.
Az új eredményességi szabályok jelentõsen oldották azt az ellentmondást, amire az elõbb utaltam, nevezetesen, hogy viszonylag könnyû volt teljesíteni a népszavazás elrendeléséhez szükséges százezer aláírás összegyûjtését, de nagyon nehéz volt biztosítani azt, hogy a választópolgároknak, a 7,8 millió választópolgárnak több mint a fele elmenjen a választásokra.
Zárójelben hadd jegyezzem meg, hogy Magyarországon a közvetlen demokráciának, az úgynevezett részvételi demokráciának a kultúrája vagy hagyománya még meglehetõsen csekély. Ne felejtsük el azt, hogy mind 1990-ben, mind 1994-ben csak az elsõ fordulóban, az országos választások elsõ fordulójában ment el a választópolgároknak több mint 50 százaléka. Mindegyik második fordulóban, illetve az idõközi választások és a többi esetében jóval kevesebben vettek részt a választásokon, mint a választópolgárok 50 százaléka tehát nagyon nagy jelentõségû ügyek kapcsán valahogy nehezen mozdulnak a választópolgárok. Ebbõl következik, hogy ha valaki Magyarországon jelentõsen megemeli az érvényességi küszöböt, akkor szinte lemond arról, hogy a választások kapcsán valamilyen jogintézmény élõ jogintézményként megmaradjon.
Azt gondolom, nagyon fontos, hogy az alkotmány módosítása és az új népszavazási törvény tervezete végre elrendezi a különbözõ, a kezdeményezés szempontjából eltérõ, illetve az eredményük, a kötelezõ erejük szempontjából eltérõ népszavazási típusokat és ezeknek a körét, szakmailag is kiérlelt formában, közérthetõ formában szabályozza a kötelezõ és a fakultatív, a véleménynyilvánító, illetve az ügydöntõ jellegû népszavazás típusait a két törvénytervezetben.
Nagyon fontosnak tartom kiemelni azt, hogy a népszavazásra és népi kezdeményezésre vonatkozó törvény tervezete rendkívül szoros határidõket szab, és megnöveli az Országos Választási Bizottságnak a hatáskörét nagyon sok tekintetben. Ha a határidõket egymás mellé tesszük, és egy optimális határidõsort próbálunk megállapítani, akkor azt mondhatjuk, hogy állampolgári kezdeményezés esetén, amikor a kérdést valaki egyáltalán megfogalmazza, utána a kérdés hitelesítésére kerül sor, tehát nagyon korai idõben eldõl, hogy a feltett kérdés megfelel-e az alkotmány elõírásainak vagy nem. Erre az országos választási bizottság kap jogot 30 napos határidõvel. Ez azt jelenti, hogy nagyon rövid idõ alatt az aláírásgyûjtés elõtt véglegessé válik az, hogy lehet- e gyûjteni, illetve hogy a gyûjtött aláírások végül elvezethetnek-e egy sikeres népszavazás kiírásához.
A jelenleg hatályos, még az elfogadás elõtti rendelkezések szerint ez a jog az Országgyûlés alkotmányügyi bizottságát illeti meg, sõt, az Országgyûlés alkotmányügyi bizottságának van joga arra, hogy a kérdést végsõ formába öntse. Ez a joga az alkotmányügyi bizottságnak megszûnik. Az Országos Választási Bizottság csak alkotmányossági szempontból vizsgálhatja a kérdést. Ha megállapítja, hogy a kérdés megfelel az alkotmány elõírásainak, akkor meg lehet kezdeni az aláírás gyûjtését.
(A jegyzõi széket dr. Kiss Róbert helyett dr. Kávássy Sándor foglalja el.)
Ha az aláírásgyûjtés befejezõdött, akkor az Országgyûlés nem változtathatja meg a kérdést. Az Országgyûlésnek abban a formában kell elrendelnie országgyûlési határozatban a népszavazást és megfogalmazni a kérdést, ahogyan azt az eredeti kezdeményezõk megfogalmazták. Ez egy rendkívül fontos nóvum, és stabil, kiszámítható rendezést hoz az egyik legvitatottabb kérdéskörben, nevezetesen abban, hogy meg lehet-e utólag változtatni a népszavazásra bocsátandó kérdést az aláírások gyûjtése után, és hogy vajon megfelel-e az alkotmányügyi bizottság által végsõ formába öntött kérdés annak, ahogyan a kezdeményezõk azt elkezdték. Ez a vita megszûnik. Az eljárás legelején lezárul az a vita, hogy vajon egyáltalán lehet-e az adott kérdés kapcsán aláírást gyûjteni vagy pedig nem.
Fontos, hogy az Országos Választási Bizottságnak mint pártoktól független bizottságnak jelentõsége, hatásköre - mind a kérdést hitelesítõ, mind pedig az aláírásokat hitelesítõ, végül pedig a népszavazás eredményét megállapító jogköre - megnövekedett. Ez az eljárás olyan szoros határidõkkel van körülírva, hogy ha elindul egy népszavazási állampolgári kezdeményezés, akkor körülbelül öt hónap alatt befejezõdhet az aláírásgyûjtés, amire maximum négy hónap van, és a parlamenti eljárásba bekerül az egész ügy. A parlamenti eljárás után, miután 30 nap alatt döntenie kell a parlamentnek errõl...
Zárójelben jegyzem meg, hogy a hatpárti egyeztetések során felvetõdött az - és szinte mindenki, az elõterjesztõ belügyminiszter úr is egyetértett azzal -, hogy állampolgári kezdeményezés esetén, miután már öt-hat hónapja errõl beszél az ország, mindenki ismeri, hogy mirõl van szó, esetleg ezt a határidõt 15 napra lehetne csökkenteni -, nemcsak hogy nem ellenezte, hanem kifejezetten szóban támogatóan nyilatkozott a törvénytervezetet elõkészítõ belügyminiszter úr is, hogy az állampolgári kezdeményezés esetén ez a határidõ esetleg 15 nap legyen. Bízom abban, hogy módosító indítvánnyal bekerülhet majd ez a javaslat a törvény tervezetébe.
Nagyon fontos, hogy megmarad a népszavazás-kezdeményezési joga más alanyoknak is, így a köztársasági elnöknek, a kormánynak és a képviselõk egyharmadának.
Fontosnak érzem azt a szabályt is, hogy az Országgyûlés ezentúl - ha elfogadja majd ezt a törvénytervezetet - egyszerû többséggel szavaz a népszavazás elrendelésérõl, tehát hogy egyáltalán elrendeli-e a népszavazást, és hogy az fakultatív vagy ügydöntõ lesz-e. Nem minõsített többséggel dönt, ahogy a most hatályos szabályok azt tartalmazzák, hanem egyszerû többséggel. Ez is azt mutatja, hogy a törvénytervezet elõkészítõi akceptálják azt az igényt, hogy ne a parlament legyen az ügydöntõ abban a kérdésben, hogy egy kétszázezer aláírással támogatott népszavazási kezdeményezés végül eljusson-e magához a népszavazáshoz. Legyen szûrõ szerepe az Országos Választási Bizottságnak, illetve a parlamentnek ebben a körben, de ne õ legyen az ügy ura. Az ügy urai az aláírásgyûjtõk, illetve az aláírásadók legyenek.
Néhány szót hadd szóljak - most már csak vázlatosan - a másik két törvényjavaslatról, az országgyûlési képviselõk választásáról és a választási eljárási kódexrõl. Azt gondolom, hogy ebben az esetben is rendkívül fontos új elemek, stabilizáló elemek kerülnek bele a magyar választási rendszerbe, mindjárt a választások idõpontjának a rögzítése (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.), amely eddig minden egyes évben vitára adott okot. Úgy gondolom, hogy ugyanilyen jelentõs elem az Országgyûlés mandátumára vonatkozó szabály, nevezetesen az, hogy az Országgyûlés mandátuma a következõ Országgyûlés alakuló üléséig tart.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)