DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Négy javaslat vitája zajlik egyszerre. Megpróbálok kevéssé ugrálni a javaslatok között, és inkább az összefüggések szerint menni.
(11.50)
Megmondom õszintén, én elsõsorban a választójoggal kapcsolatos kérdésekkel kívánok foglalkozni, itt ugyanis jelentõsebbek voltak a viták és az eltérések a pártok képviselõi között az elõzetes tárgyalások során is az elmúlt másfél évben minden népszavazással kapcsolatos rendelkezésekkel kapcsolatban. Hiszen, mint ezt Bihari Mihály képviselõtársam elõzetesen már el is mondta, az alkotmány-elõkészítõ bizottság tárgyalásain az kiderült, hogy a pártok közötti nézetkülönbségek lényegesen kisebbek, illetve gyakorlatilag egy nevezõre voltak hozhatók a pártok álláspontjai a népszavazással kapcsolatban. Ezt megerõsítette a Belügyminisztériummal folytatott augusztus végi kétszeri tárgyalássorozat is, ahol a népszavazással kapcsolatban végül is, ha nem is azt mondom, hogy száz százalékos egyetértéssel, de úgy gondolom, hogy gyakorlatilag a döntõ és jelentõs kérdésekben a jelen lévõ pártok meg tudtak egymással egyezni. Éppen ezért én itt most elsõsorban a választásokkal kapcsolatos kérdéskörre szeretnék kitérni.
Az elsõ problémánk a választójogi törvény módosításával kapcsolatban az, hogy késõn van. Nagyon késõn van már, hiszen a választások a jövõ év májusában fognak lezajlani, ha valós a miniszterelnök úrnak az a bejelentése - és miért kételkedjünk benne -, hogy azt tervezi, hogy jövõ májusban megtartják a választások mindkét fordulóját. Ez azt jelenti, hogy legkésõbb már hat hónapon belül elkezdõdik a választási kampány, tehát ehhez képest, hogy ma kezdjük el tárgyalni a választójogi törvényt, mi egy kissé késõnek érezzük ezt az idõpontot. Természetesen ettõl még lehet róla tárgyalni csak az egyik felszólalásban elhangzott az a vélemény is - vagy talán pont az expozéban említette a belügyminiszter úr -, hogy a most elfogadandó választási eljárási kódex nemsokára, esetleg még az õsszel újabb módosításon mehet keresztül, és egyes részeit ismét módosítani kell. Tehát már most úgy tárgyalunk egy kódexrõl - amiben viszonylag széles körû megegyezés van annak többségével kapcsolatban -, hogy már tudjuk azt, hogy nemsokára valamilyen módon újabb elõterjesztések kerülnek elõ azoknak a módosítására.
Tudni kell azt, hogy minél közelebb van a választás idõpontja, annál inkább aktuálpolitikai kérdések határozzák meg azokat a kérdésköröket, amelyekrõl tárgyalni fogunk, legyen ez bármilyen mázzal leöntve és bármilyen módon benyújtva a parlament elé. Nem felejthetjük el azt, hogy a választások közeledtével ezek mindig is azok érdekeit fogják szolgálni, akik bírnak azzal a többséggel, hogy a választási törvényt módosítsák. Én nagyon ez ellen vagyok, azt gondolom, ki kell azt mondanunk, hogy ezt a törvénymódosítást nem követheti több választójogitörvény-módosítás ebben a parlamenti idõszakban. Tehát le kell zárni ezt a szakaszt.
Ha nem tudta ez a parlament már eddig, több mint három évet lepörgetve az idejébõl, módosítani a törvényt, akkor ez az utolsó kísérlet az, amikor meg kell tenni ezeket a módosításokat, és ne módosítgassuk tovább. Bízzuk azt a következõ parlamentre, és ebben egyetértek azzal az elõterjesztéssel vagy javaslattal, amit Hack Péter képviselõtársam fogalmazott meg, hogy valóban nagyon hamar kell megtenni bármilyen választójogitörvény-módosítást, lehetõleg a ciklus elsõ idõszakában, annak is az elsõ évében kell ilyet tenni, hiszen akkor a képviselõk még kevésbé érzik a kampány közeledtét, azt, hogy akarnak-e indulni vagy sem, kevésbé érzik a székük bizonytalanságát, és ez jótékonyan hathat egy választójogi törvény módosításakor.
Amikor mi leültünk tárgyalni a választójogi törvény módosításáról, egyetértettünk azzal, hogy külön választási eljárási kódex szülessen. Logikusnak tûnt számunkra, hogy a külön törvényekben szabályozott - és itt legalább három törvényrõl van szó - eljárási kérdések egy közös kódexben szülessenek meg, ami jó abból a szempontból is, hogy egyrészt segíti a választópolgárt is az eligazodásban, segíti a választási szerveket is abban, hogy egy egységes eljárás szerint járjanak el, hiszen nem jó az, ha a különbözõen szabályozott törvényekben egyes kérdések párhuzamos szabályozással vagy egymással ellentétes szabályozással bírnak a választási eljárás tekintetében. Ez a jogbiztonságot és a választások rendjét is jól szolgálja, úgyhogy errõl a kezdetektõl fogva azon a véleményen voltunk, hogy egy ilyen eljárási törvényre szükség van.
Ez az elsõ anyag is, amit ezzel kapcsolatban egyébként a Belügyminisztérium választási irodája elõkészített, szerintünk egy megfelelõen elõkészített és jó anyag volt. Természetesen nem értettünk egyet annak minden részével, de arra szolgáltak a többpárti egyeztetések, hogy megpróbáljunk ezen csiszolni, és a mi véleményünk szerint jó irányban történtek ezek a csiszolások. Tehát egy elfogadható eljárási törvény születhet meg, amivel nem mondom azt, hogy száz százalékosan egyetértünk, de annak döntõ többségével egyet lehet érteni.
A legfontosabb céljaink a következõk voltak. A Fidesz-Magyar Polgári Párt a következõ preferenciákat tûzte ki, amikor másfél évvel ezelõtt megkezdõdtek a választójoggal kapcsolatos tárgyalások. Kettõ ezek közül olyan volt, amelyet már megalakulásunk óta a programunkban is, illetve a nemzeti kerekasztal tárgyalásokon 1989-ben is képviseltünk. Ez a kettõ pedig a kis létszámú, lehetõleg 200 fõ körül lévõ parlament létrehozásának a szándéka, a másik pedig egy igazságosabban létrehozott parlament.
A másik két ilyen kérdés tulajdonképpen késõbb merült fel, már a parlamentáris demokrácia kialakulása és mûködése során, ez pedig a már elõbb említett választási eljárási kódex és az ezzel kapcsolatos kérdéskörök, illetve a választási kampánynak a rövidítése, korlátozása, az ott elkölthetõ pénzösszegek limitálása. Engedjék meg, hogy talán e két utóbbi területtel kezdjem a mondanivalómat!
Az eljárási kódexre már utaltam, mellyel elvileg egyetértünk. Problémát ezzel kapcsolatban egy kérdés okoz, amely az alkotmány-módosítással is összefügg: mégpedig az, hogy mi szerettük volna, ha az alkotmány rögzíti is egyben a választások idõpontját. Az elõzetes tárgyalásokon abban egyetértés volt, hogy április és október hónapban tartsák meg általában a választásokat, kivéve az 1998-as választást, amely május hónapban kerülne sorra, arra való tekintettel, hogy már rövid a határidõ májusig. Azonban a Szocialista Párt sajnálatosan megváltoztatta az elõzetes tárgyalásokon alkotott véleményét, és így nem tudtuk az alkotmányra vonatkozólag ezt a javaslatot elfogadni, hanem az a megoldás született, hogy külön törvény, méghozzá a választási törvény szabályozza majd a választások idõpontját, mert a Szocialista Párt álláspontja szerint az országgyûlési választásokat májusban kell megtartani, a többi párt inkább az áprilisra szavazott volna.
A mi véleményünk az, hogy az áprilisi választások lehetõvé tennék a strandkormányok megalakulását, míg a májusi választások bebiztosítják, hogy mindig strandkormányok alakulnak négyévente. Bizonyítják ezt a '94. évi választások is, amikor július 14-15-én zajlott a kormányprogram vitája a parlamentben. Azt hiszem, nem a legjobb idõpont július közepén kormányt alakítani, és ezt mindig bebetonozni, hogy a kormányalakítás július közepén történjen. Tehát praktikus szempontokból egy áprilisi választás legalább egy június közepi lehetõséget teremtene arra, hogy a kormány megalakuljon, ami a mi véleményünk szerint mindenképpen jobb. Természetesen itt egy politikai szándék húzódik meg, ezért mondom, hogy minél közelebb van a választások idõpontja, annál inkább elõrejönnek a politikai szempontok. De itt ez ebben az esetben nem áll meg, ez egy hosszú távú szocialista gondolkodás. Május 1-je után jobb választásokat tartani a posztkommunisták számára, mint elõtte, én ezt természetesen megértem, úgyhogy itt ez volt a fõ indok.
A másik terület a választási kampány rövidítése és korlátozása. A mi javaslatunk ezzel kapcsolatban a következõ volt: Magyarországon ez a 90 napos választási kampányidõszak elképesztõen hosszú. Összehasonlítva - Hack Péter képviselõtársam is említette - a brit választási kampánnyal, ott valóban
ltalában 21 napos szokott lenni, a francia alkotmány szerint pedig 20-40 nap között kell tartani a választási kampánynak. A mi javaslatunk a hétpárti tárgyalássorozat elején az volt, hogy 45 napra kellene ezt lerövidíteni, tehát a felére. Ez nyugat-európai mértékkel még mindig nem számít rövidnek, de a felére lehozta volna. Sajnos, erre túl nagy nyitottságot a tárgyalások során nem sikerült találni.
A választási pénzekkel kapcsolatos kérdéskörrõl. Azt hiszem, persze egy kicsit túl van ragozva a közvéleményben ez a kérdés, hogy a pártok mekkora összegeket költenek a választásokra. Természetesen helyes, ha ez korlátozva és szabályozva van, azonban a jelenlegi összegre - amit megjelöl az új törvényi szabályozás, ami összességében mintegy 386 millió forintot tenne lehetõvé a választásokkor elkölteni - mondhatjuk azt is, hogy magas összeg, mondhatjuk azt is, hogy nem magas összeg, de azt gondolom, hogy ha egy magára valamit adó mosóporgyár egy új terméket dob piacra, akkor ennél jóval nagyobb összeget fog elkölteni annak reklámozására.
(12.00)
Tehát ez az összeg semmiképpen sem mondható túlzottan magasnak, de mi azt gondoljuk, hogy ez így megfelelõ. Viszont ennek ellenõrzése egy kicsit problémákat okoz, méghozzá abból a szempontból, hogy akik jóhiszemûen betartják a törvényt, nem lehetnek biztosak abban, hogy mások, akik nem tartják be, és különbözõ egyéb csatornákon keresztül pénzekhez jutnak, mivel ennek az ellenõrzése nem a legmegfelelõbb, így tulajdonképpen hátrányt szenvedhetnek a választási kampányban.
Mi ezért javasoltuk nemcsak a kimeneti szabályozást, tehát hogy jelöltenkénti 1 millió forintban maximáljuk a kampányköltséget, hanem a bemeneti szabályozást is. Tehát akár azt, hogy melyik személy mennyi pénzt kaphat a választási kampányára, esetleg különbözõ gazdálkodó szervezetek milyen összegekkel támogathatnak maximálisan egy-egy kampányt. Valamint egy nagyon érdekes kérdés az, hogy a külföldrõl érkezõ választási pénzekkel mi történjen. Ennek akár a teljes tilalmát is el lehetne rendelni, hiszen azt sosem tudhatjuk, hogy ezek külföldrõl honnan érkezhetnek és milyen párthoz. Én el tudom képzelni azt, hogy akár külföldi kormányok, akár ennél sötétebb szervezetek is... (Kuncze Gábor nevet.) támogathatnak bizonyos pártokat céljaik érdekében. Ezt sem tartom szerencsésnek egyébként.
A másik két kérdéskörre rátérve, ami a tárgyalásunk alapját képezte; az egyik a kisebb létszámú parlament létrehozása. A Fidesz megalakulása óta képviselte a kisebb létszámú parlament gondolatát, amit 200 fõben jelöltünk meg, és mi valóban egykamarás - tehát nem kétkamarás -, mindössze 200 fõs parlamentben gondolkodtunk. Azt gondolom, ezt mindig következetesen képviseltük. Sok párt elmondja, hogy jó lenne egy kisebb létszámú parlament létrehozása, a valóságban azonban, amikor odajutunk, hogy valamilyen megoldást kellene találni, akkor a legkülönbözõbb indokok alapján valahogy angolnaként ez a kérdés kisiklik a kezünk közül, és nem sikerül olyan megoldást találni.
Ezért egész egyszerûen próbaképpen felvetettem a hétpárti tárgyalások során, hogy mi lenne, ha csak egy szimbolikus jelentõségû csökkentést hajtanánk végre, egy 10 százalékos mértékû csökkentést, ami semmilyen mértékben nem módosítaná a jelenlegi választási törvény szisztémáját, azon semmit nem kellene változtatni, ugyanez a rendszer maradna. Azonban sajnos ez sem talált elfogadásra, pedig ez tényleg csak egy szimbolikus lépés lenne. Azt hiszem, ez azt mutatja, hogy igazi szándék több párt részérõl nem volt meg a valóságos csökkentésre, semmilyen mértékû csökkentésre. Sõt még lehet, hogy növelésre is sor kerül, még ezt sem tudhatjuk.
Az igazságosabb parlament - mint utolsó kérdéskör, amivel foglalkozni kívánok a választási törvények kapcsán. Tudni kell, hogy a jelenlegi választási törvényt még 1989 õszén az akkori pártállami Országgyûlés fogadta el, hozta meg, és jelenleg is ez az érvényes, ezen jelentõsebb módosítások nem fognak megszületni. Azonban ez a parlament egy ördögi ravaszsággal kerülte ki az alkotmánynak egy rendelkezését ebben a választási törvényben. Ez a rendelkezés pedig úgy szólt, hogy a választópolgárok egyenlõek, egy szavazat ugyanannyit ér, mint egy másik szavazat. Ez a választójogi törvény ezt nem biztosítja; sõt, rendkívül durván szembemegy ezzel. Két fontos kérdéskör is van, ahol szembemegy ezzel.
Az egyik ilyen kérdéskör az egyéni választókerületek kérdésköre, ahol úgy kerültek a választókerületek kialakításra - az úgynevezett választási földrajz több száz éve, régrõl ismert esete -, vannak olyan szélsõséges példák, hogy az egyik választókerületben egy polgár szavazata 2,5-szer annyit ér, mint egy másik választókerületben lakó polgár szavazata. Az egyeztetõ tárgyalásokon azt is szorgalmaztuk, hogy ez nincs így jól, mert elég helytelen eljárás az, hogy milyen alapon érhetne valakinek többet a szavazata, mint más polgárnak. Sajnos ebben sem tudtunk eredményt elérni, pedig szerettünk volna. Azt gondolom, ez alapvetõ kérdés, a következõ parlament ezzel mindenképpen kell hogy foglalkozzon ciklusának elsõ felében, ez nem maradhat így.
A másik ilyen kérdés, amely a pártok közötti szavazatok kérdésére vonatkozik; csak egy példát figyelembe véve: 1994-ben... - és hogy véletlenül kinek kedvez ez, hiszen, mint mondtam, ezt a törvényt még az 1989-es pártállami parlament hozta -, nos, egészen véletlenül úgy alakult a helyzet, hogy 1994-ben a '89-es törvény alapján, ha megvizsgáljuk a Magyar Szocialista Pártra és a Fideszre leadott szavazatok számát és az ezt eredményezõ mandátumokat, akkor azt találjuk, hogy a szocialistákra szavazó választópolgárok szavazata körülbelül 2,5-szer annyit ért, mint a Fideszre szavazó állampolgárok száma. Ha ennek valaki nekem alkotmányos alapját tudja bebizonyítani és mondani, hogy miért ér valakinek a szavazata csak azért 2,5- szer annyit, mert a Szocialista Pártra szavazott és, mondjuk, nem a Fideszre; ha ennek alapját tudják adni, ez semmi más, mint az egyenlõtlenség elve, az emberek közötti egyenlõtlenség elve.
Ezzel együtt ezt a problémát jelentõsen oldotta volna egyébként a Szigethy- féle javaslat, amelyet az SZDSZ részérõl terjesztettek elõ, amit magam nem tartottam rossznak, de láttam nála jobb javaslatot is az én véleményem szerint. A Szoboszlai-féle javaslat véleményem szerint jobb javaslat volt, azonban abból sem valósult meg a tárgyalások során semmi, de a Szigethy-féle javaslat alapján is lehetett volna tárgyalni arról, hogy a választópolgárok voksai egyenlõek legyenek egymással. Szerintem ez egy alapvetõ kérdés, és ebbõl véleményem szerint nehéz engedni.
A mandátum rövidítésének oka, amirõl Hack Péter képviselõtársam beszélt mint önkorlátozó lépésrõl - én ebben nem látok önkorlátozást. Egy választási taktikát látok benne, amit a következõképpen tudnék összegezni. A jövõ évi költségvetés egy kampányköltségvetés. A kampányköltségvetés kapcsán elkezdtek számolni a Pénzügyminisztériumban. Meddig tartható? Szeptemberig nem. Ergo, a választásokat minél hamarabb meg kell rendezni, hisz itt jelentõs nyugdíjemelést kell tudni produkálni, úgy kell föltüntetni, hogy ez milyen óriási mértékû; jövedelemnövekedéseket kell kimutatni, le kell nyomni az inflációt s a többi, s a többi. Ez egy ideig tartható, csak gazdaságilag a kormány elmúlt több éves munkája nem alapozza ezt meg.
Tehát az egyetlen lehetõség erre abban mutatkozik, hogy nagy gyorsasággal kell megtartani a választásokat, mert a választások után az infláció gyors bepörgetésével majd be lehet tömni a költségvetésben keletkezett lyukakat, amit a választási költségvetés okozott, ha gyõzne a jelenlegi kormánykoalíció. Amennyiben nem gyõzne a jelenlegi kormánykoalíció, abban az esetben viszont abban a pillanatban remek alkalom mutatkozik a vesztes pártok számára, hogy mutogassanak az új kormányra - mint nem szakértelemmel felvértezett kormányra - , hogy lám, ugyanarra kényszerül, amire õk is kényszerültek volna természetesen, hogy különbözõ szigorító intézkedéseket léptessenek életbe egy nem megalapozott költségvetés tervezése kapcsán.
Mindent összegezve tehát: a Fidesz-Magyar Polgári Párt a négy törvénytervezet kapcsán a következõket kívánja leszögezni. Támogatni tudjuk a Magyar Köztársaság alkotmányának módosítását és pontosítását ezeken a területeken. Támogatjuk az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló törvényjavaslatot; támogatjuk a törvényjavaslatot a választási eljárási kódex megalkotásáról.
Az országgyûlési képviselõk választásáról szóló törvényt azonban, amit benyújtott a kormány, nem tudjuk támogatni. Nem azért az elvért, amit Torgyán József képviselõtársam elmondott, mert szerintem az nem volt benne a kormány elõterjesztésében, sõt szerintem inkább alkotmányellenes pontok vannak ebben az elõterjesztésben. Konkrétan arra gondolok, hogy az egyik párt, amely teljesíti a parlamentbe jutás küszöbének lehetõségét, elvesztheti a bejutást azáltal, ha egy olyan másik párttal kapcsolná a listáját, amely önmagában nem jutna be. Szerintem ez nem egy igazán alkotmányos megoldás. Több ilyen indokunk is van, de idõm nem maradt arra, hogy kifejtsem, hogy miért nem támogatjuk a választásokról szóló törvény módosításának tervezetét.
Tisztelt Képviselõtársaim! A vitában még nyilván sokféle vélemény meg fog fogalmazódni, és látom, már Toller képviselõtársam készül arra, hogy megpróbálja szétzúzni érveimet, de ez valójában valószínûleg sikertelen lesz. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps.)
(12.10)