DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Õszintén meg kell vallanom, nem tartom szerencsésnek ennek a négy törvényjavaslatnak az együttes tárgyalását. Azért nem tartom szerencsésnek, mert ezek között van olyan törvényjavaslat - és ilyen az úgynevezett eljárásjogi kódex -, amely nagyon régi igényt elégít ki, és amelyrõl szakmai szempontok alapján igen jó lenne vitatkozni. Van ebben a csomagban olyan javaslat is - a népszavazásról és a népi kezdeményezésrõl szóló -, amely az alkotmányos berendezkedés egyik alappillérõl szól, a közvetlen részvételt kívánja biztosítani a hatalomgyakorlásban. Azonban e törvényjavaslat jelenlegi tárgyalásának politikai színezetet ad - és kénytelen leszek majd ezzel foglalkozni -, hogy már folyamatban van egy népszavazási kezdeményezés, amelyet a Magyar Demokrata Fórum és több párt kezdeményezett, ennek a kezdeményezésnek a tükrében viszont a beterjesztett törvényjavaslat bizonyos szabályai, bizony, elgondolkodtatnak engem. Sajnos, van olyan törvényjavaslat is - ez az országgyûlési képviselõk választásáról szóló -, amely kifejezetten aktuálpolitikai célú.
Nagyon szûk az idõkeret, jó lenne vitatkozni az eddig elhangzottakkal is, de erre, azt hiszem, majd csak a késõbbiekben lesz mód.
Az alkotmány módosítására, bár moratóriumot hirdettek a kormányzópártok, és született írásbeli megállapodás, ismételten sor fog kerülni. Nagyon sajnálom, hogy nem egy új alkotmány elfogadására kerül sor, mert ha sikerült volna elfogadtatnunk egy új alkotmányt, akkor számos olyan kérdés, amelyet most a különféle politikai pártok a zászlajukra tûznek, és érvként arra hivatkoznak, hogy ez elvi alapjuknak egyik kiindulópontja, ebben a vitában már fel sem merülhetne. Nem így történt, nincs új alkotmány, ennek a konzekvenciáit viszont a különféle törvényjavaslatok módosítása során le kell vonnunk.
A Magyar Demokrata Fórum egyetért azzal, és támogatja, hogy meghatározott hónapban legyenek az országgyûlési és az önkormányzati választások. Ez stabilitást biztosít az ország mûködése szempontjából. Azzal azonban szarkasztikusan kell vitatkoznom, hogy a Magyar Szocialista Párt május 1-jét figyelmen kívül hagyva érvel a május hónap alkalmassága mellett. Úgy látszik, Toller képviselõtársam nem volt tagja annak a kormánykoalíciónak, amelyik július 15-én tette le az esküt ebben a Házban, amely igazából nem tudta befolyásolni a '95-ös költségvetést, és amely kénytelen-kelletlen, de a képviselõket elküldte másfél hónapra szabadságra, mert nem tudott mit kezdeni, hisz nem volt felkészülve a kormányzásra. Az ország stabilitása amellett szól, hogy a választások olyan idõben történjenek meg, amikor az új kormány kellõ idõben áttekintést tudjon nyerni a feladatokról, és az ennek megfelelõ törvény- elõkészítési munkát valóban saját maga tudja irányítani.
Az egyik napilapban olvastam arról, képviselõtársaim, hogy a Magyar Szocialista Párt azért kardoskodik, hogy ne áprilisban legyen az országgyûlési választások állandó idõpontja, mert - úgymond - tekintettel van arra, hogy áprilisban egyházi ünnepek vannak. Megmondom, mosolyogtam, mert azért én még átéltem azt, amikor a Magyar Szocialista Párt jogelõdje által vezetett kormányok nem engedélyezték a körmeneteket, szûkítették a vallásgyakorlás lehetõségét, és most elértük azt az idõt, hogy ma a vallásos emberek érzületeit akarják figyelembe venni. Ameddig az egyházak nem tiltakoznak ez ellen, én azt hiszem, nekünk sem kell tiltakozni és feledjük el azt, hogy május 1-én egy sörsátorban Horn Gyula miniszterelnök úr kedélyesen az MSZOSZ pénzébõl fedezett ingyen virslit tudja osztogatni a választópolgároknak (Dr. Toller László: Fizetni kell érte!), és ezt követõen menjenek el majd május hónapban szavazni a választópolgárok, hanem a május 1-jei ünnepséget hagyjuk meg annak, amilyen, hagyjuk meg egy társadalmi eseménynek, és a pártok ne használják fel ezt kampányolásra!
Igen Tisztelt Országgyûlés! Az alkotmány rögzíteni kívánja a népszavazások és a népi kezdeményezések aláírásgyûjtésének az idõtartamát, ami önmagában helyes és üdvözlendõ elõírás. Összevetvén azonban a népszavazásról és a népi kezdeményezésrõl szóló törvény elõírásaival, úgy tûnik, hogy az Országgyûlés bizonyos értelemben a nép részvételét korlátozni fogja a közvetlen hatalomgyakorlásban. Korlátozza a nem pontos szabályok megfogalmazásával. Meg vagyok gyõzõdve arról, hogy módosító javaslatokkal e tekintetben a törvényjavaslat kiegészíthetõ, és megteremthetõk azok az alkotmányossági garanciák, amelyek biztosítják, hogy egy kezdeményezést ne lehessen az ellenkezõjére fordítani.
Ugyanis jelenleg mi történik ebben az országban? Az ellenzék - a Magyar Demokrata Fórum, a Fidesz-Magyar Polgári Párt, Független Kisgazdapárt, Kereszténydemokrata Néppárt - és öt társadalmi szervezet bejelentette, hogy népszavazásra kíván bocsátani egy kérdést, és aláírásgyûjtésbe kezdett. A bejelentést követõen, amikor kiderült, hogy igen sikeres ez a kezdeményezés, tíz- és tízezrek aláírják az ívet, ugyanabban a tárgykörben a kormány, elébe akarván menni az eseményeknek, bejelentette, hogy õ is népszavazást akar és fel kíván tenni két kérdést. Hangsúlyoznám: a kezdeményezés bejelentése megtörtént, az aláírásgyûjtés megkezdõdött.
A kormány országgyûlési többsége birtokában természetesen el tudja érni, hogy az általa megfogalmazott kérdéseket az Országgyûlés népszavazásra bocsássa. Azonban fel kell tennem a kérdést - és most a pillanatnyi aktuálpolitikai helyzettõl vonatkoztassunk el -: ér-e valamit egy olyan népszavazásról, népi kezdeményezésrõl szóló törvényjavaslat, amely nem tartalmaz garanciákat arra, hogy egy olyan kezdeményezésnek, amelyrõl egy bizonyos határidõ eltelte után úgyis kiderül, hogy eredményes-e, mert vagy megkapja a kellõ aláírást, vagy sem, ne lehessen gátat vetni azáltal, hogy a kormány saját maga vagy országgyûlési képviselõk meghatározott többsége abban a tárgykörben népszavazást kíván kezdeményezni, és ezzel - jóindulatúan mondjam - kifogja a szelet a népszavazás-kezdeményezõknek a vitorlájából.
Amikor a Magyar Demokrata Fórum azt mondta, hogy véleménye szerint alkotmányellenes a kormánynak ez a tevékenysége, akkor arra kívánt hivatkozni, hogy jogállami keretek között a demokrácia jogintézményeinek az egyik megnyilvánulási formája a népszavazási kezdeményezés, és az nem üresedhet ki olyan kormányzati politika mellett, amely mindenkor, minden kormányzat esetében eljárásjogilag lehetõvé tenné a kezdeményezés kiüresítését. Ezért nekünk határozott véleményünk, hogy bár most nincs a kormány által beterjesztett törvényjavaslatban ilyen gátló szabály, és bár ezt le lehet vezetni alkotmányossági elvek alapján, okvetlenül ki kellene egészíteni a törvényjavaslatot, hogy bejelentett és megkezdett kezdeményezést követõen, ameddig a határidõ nem telik le, és nem derül ki, hogy megvan-e a kellõ számú aláírás - nyomatékosan hangsúlyozom: ügydöntõ népszavazás esetében - moratóriumot kellene elrendelni.
(12.30)
Moratóriumot kellene elrendelni, hogy ne lehessen konkurálni ugyanabban a kérdésben a kormánynak vagy akár a kezdeményezõknek is. Ellenkezõ esetben nagyon nehéz helyzetbe kerülne ennek a jogintézménynek valódi tartalommal történõ megtöltése. Pedig ez igen fontos, és errõl nagyon sokat vitatkoztunk az új alkotmány koncepciójának a kibontása során.
Ebben a törvényjavaslatban azért szükségszerûnek tartanánk mindenképpen szabályozni azt, hogy amikor a hitelesítés kapcsán a Országos Választási Bizottság döntése ellen az Alkotmánybírósághoz lehet fordulni, akkor az Alkotmánybíróság döntésére határidõt szabjunk. Ebben az esetben ugyanis az Alkotmánybíróság valójában egy rendes bíróságnak a hatáskörét gyakorolja, egy jogvitában mond ki határozatot. A kezdeményezõket nem lehet hosszú ideig bizonytalanságban tartani, és nem lehet az Alkotmánybíróság egyébkénti jogkörét összetéveszteni ezzel a konkrét és speciális - éppen az Alkotmánybíróság magas szintû szerepe miatt a számára biztosított - elbírálási funkcióval.
Ebben a törvényjavaslatban kritikusnak tartjuk azt is, hogy "határidõn belül", tehát amikor a jogszabály rögzíti, hogy mennyi határidõ van az aláírásgyûjtésre, ne lehessen részenként is az aláírásokat benyújtani. Ez egyrészt megnehezíti magát az ellenõrzést is. A folyamatos ellenõrzés ugyanis folyamatos benyújtás esetén megvalósítható, és akkor az aláírásgyûjtõ szervezet nincs kitéve annak, hogy a határidõ végéig mindenképpen kitartson, és csak akkor nyújtsa be az aláírásokat, ezáltal adott esetben késõbbi idõpontra kerüljön maga az aláírásgyûjtés.
Ennek a törvénynek a hatályával pedig az a problémám, hogy azokra a népszavazási kezdeményezésekre is kiterjed, amelyek jelenleg is folynak az országban, mert ezeket még nem rendelték el. Ha kiterjed, akkor az aláírásgyûjtõknek a hitelesítésétõl kezdve sok egyéb tekintetben felveti ezt a problémát, hogy a szervezõk a jogszabály hiányában még nem tudták, hogy ez rájuk is fog vonatkozni. Még egyszer mondom, nem vagyunk érintve ebben a dologban, mert maga a Magyar Demokrata Fórum már több mint százezer aláírást összegyûjtött. Ennek ellenére a jogállamiság szempontjából egy alapintézményt szabályozó törvény esetében a hatályba léptetésnél talán gondosabban kellene eljárni.
Igen tisztelt Országgyûlés! Az országgyûlési képviselõk választásáról szóló törvény módosítása kapcsán nem kívánok nagyon élesen politikai vitákba bonyolódni, de azért az ország közvéleményének tudnia kell, hogy ennek a törvénynek a módosítása valóban jogértelmezõ jellegû abban az értelemben, hogy sem az 1990. évi, sem az 1994. évi választásokon ilyen értelmezési problémák, amelyek a módosítani javasolt szakaszokhoz kapcsolódnának, nem merültek fel. Nem voltak olyan leendõ pártszövetségek vagy törekvések, amelyek felvetették volna, hogy az eredeti törvény megfogalmazása pontatlan.
Viszont azt el kell mondani, hogy az az értelmezés, amelyet a kormány által benyújtott javaslat tartalmaz, egyértelmûen a pártok közötti összefogást kívánja - nem megakadályozni, hanem - nehezebbé tenni. Erre lehet mondani azt, hogy finom, úri gesztus a kormánypártok részérõl, hogy nem lehetetlenné akarják tenni az együttmûködést, csak nehezítik, de azért el kell mondani, hogy néhány hónappal, 6-7 hónappal a választások elõtt ezt talán kormányzati többségük birtokában nem illene megtenni. Nem illene megtenni, mert a közös jelöltállítás és az önálló jelöltállítás, valamint a területi listák és országos listák állításánál figyelembe veendõ konzekvenciája nagyon komolyan kihat a jelenlegi ellenzéki pártok közötti szövetségi tárgyalásokra.
A negatív tartalmú kormányjavaslat azt akarja elérni, hogy a jelenlegi kormánytöbbség kedvezõbb starthelyzetbõl induljon a választásokon - vagy véli õ, hogy kedvezõbb starthelyzetbõl indulna a választásokon. Ezért ezt a törvényjavaslatot nem tudja a Magyar Demokrata Fórum támogatni.
(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyûlés elnöke foglalja el.)
Rövid idõ maradt a szívemhez igen közel álló törvényjavaslattal kapcsolatos néhány gondolat kifejtésére. Azért használtam ezt az érzelmi töltetû mellékmondatot, mert három választás során is részt vettem választási szervek munkájában, és tudom, hogy igen nagy nehézséget jelentett korábban is, és jelentene a következõ választásokon, ha az eljárási szabályokat nem egy egységes kódex tartalmazná. A választási eljárás szabályainak a szétszórt volta, több esetben inkonzisztens volta megnehezítette a választási szervek munkáját. Üdvözlendõ tehát az a törekvés, hogy ez egységes szerkezetbe kerül. Ezen belül nem mindegyik részletszabállyal lehet egyetérteni.
A Magyar Demokrata Fórumnak kezdettõl fogva állhatatos törekvése volt, hogy azt az alkotmányos visszásságot, amelyet idõlegesen egy alkotmánymódosítással, de azért többé-kevésbé az alkotmány szellemével ellentétesen oldóttak meg - nevezetesen, hogy a választás napján külföldön tartózkodó, választójoggal rendelkezõ magyar állampolgárok a választójoguk gyakorlásában akadályoztatva vannak -, megoldja. Úgy tûnt, hogy ehhez van támogatás a parlamenti pártok részérõl, mert az új alkotmány koncepciója során ebben a kérdésben mindegyik párt egyetértett; tehát azok, akik a választás napján külföldön tartózkodnak - de választójoggal rendelkeznek -, valami módon a választójogukat gyakorolhassák. Létszámát tekintve nem akkora körrõl van szó, amely befolyásolni tudná a választás végeredményét, de a jelenlegi technikai körülmények közepette - igen tisztelt képviselõtársaim, ne vegyék rossz néven - nevetségesnek tûnik, hogy nem tudja az ország megoldani, hogy akik külföldön tartózkodnak, leadhassák a szavazatukat.
Erre volt az eredeti összejövetel során a belügyminiszter úrnak egy javaslata: a postai úton történõ szavazás. Ez lehetõvé tette volna, hogy akik egyébként Magyarországon vannak, csak Magyarországon nem az állandó lakóhelyükön tartózkodnak, adott esetben mindenfajta átjelentkezés nélkül az eredeti lakóhelyükön szavazhassanak, akik pedig tartósan mozgásukban gátolva vannak, kórházakban vannak, szeretetotthonokban vannak, ne a mozgóurnás módszerrel szavazzanak - mégsem nyerte el sajnos az összes pártának a tetszését, és így kimaradt.
Így kimaradt, és az 1998. évi választások esetében sajnos, ismét olyan választójoggal rendelkezõ magyar állampolgárok lesznek, akik külföldön tartózkodván nem tudják ezt az alapvetõ alkotmányos jogukat gyakorolni, amely jog gyakorlására rendes körülmények között négyévente egyszer van lehetõségük. Most ne is szóljak azokról a létszámukban viszont jóval jelentõsebb csoportokról, akik magyar állampolgárok, elvileg választójoggal rendelkezhetnének, de nincs állandó lakóhelyük Magyarországon, és ennek következtében eleve ki vannak rekesztve ebbõl a lehetõségbõl, el vannak zárva ettõl a lehetõségtõl.
Ebben a kódexben egyetlenegy, de nagyon nagy veszélyre találtam; ez a jogorvoslattal kapcsolatos.
(12.40)
Tisztelt Miniszter Úr! Ha a jogorvoslatok tekintetében csak egyfórumú bíróság dönt, és megsemmisítheti a választás eredményét vagy újabb választást rendelhet el, akkor nagyon nagy veszélynek vagyunk kitéve. A polgári eljárások, a büntetõeljárások mindenhol kétfokozatú (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.) bírósági felülvizsgálatot engednek meg.
E tekintetben nagyon kérem a kormányt, hogy tegye lehetõvé a kétfokú bírói felülvizsgálatot, mert így lesz megnyugtató a választások eredményének megállapítása.
Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)