Schvarcz Tibor Tartalom Elõzõ Következõ

DR. SCHWARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Rendkívül fontos mozzanata az egészségüggyel foglalkozó törvényalkotásunknak a mai egészségügyi törvénytervezet vitája, hiszen - mint a miniszter úr az expozéjában is kiemelte - nem mindig adatik meg a tisztelt Háznak az a lehetõség, hogy az egészségügyrõl szóló, átfogó törvénytervezettel foglalkozzon.

Ha meg tudjuk ismételni a korábbi törvényalkotók munkáját, és egy 25 évre szóló, érvényes, új egészségügyi törvényt tudunk megalkotni, akkor büszkék lehetünk a törvényalkotói munkánkra. A korábbi egészségügyi törvény sok tekintetben kiállta az idõ próbáját, de számos esetben az élet meghaladta. Hozzászólásomban elsõsorban néhány csomóponti kérdéssel szeretnék foglalkozni, így elsõsorban azzal a kérdéssel, hogy miben hoz ez a törvény újat, és megfelel-e egy reformtörvénynek, illetve kielégíti-e a reformértékû törvény fogalmát ez az elõttünk fekvõ törvényjavaslat, vagy csak a jelenlegi állapotot írja le, megismétli mindazt, ami ma, jelenleg az egészségügyben folyik.

Másodsorban azokkal az új elemekkel kívánok részletesebben foglalkozni, amelyek eddig nem szerepeltek sem a gondolkodásunkban, sem az egészségügyrõl szóló törvényekben. Gondolok itt a betegjogi kérdésekre, az alkalmazott és alkalmazandó minõségbiztosítási elõírásokra, valamint a humán reprodukcióval, a szerv- és szövetátültetéssel foglalkozó paragrafusokra.

Új és örvendetes a törvényjavaslatban a hagyományos és a nem hagyományos gyógyítás megfogalmazása és egymástól történõ elválasztása, amit régóta hiányolt a szakma. Ez a törvénytervezet szerintem sok tekintetben igenis reformértékû, hiszen olyan kérdésekkel foglalkozik, mint a betegek jogai, a betegjogi képviselõ, valamint az úgynevezett mediátori vagy közvetítõi tanács kérdései. Ezeknek a jogszabályba fogalmazását nemcsak az általános emberi jogok érvényesítése tette szükségessé, hanem az európai csatlakozás feltételeként is megfogalmazták számunkra ezeket a követelményeket, hasonlóan a pszichiátriai betegek kezelésére vonatkozó jogszabályokkal együtt.

Ezeknek a kérdéseknek a megjelenése feltétlenül szemléletváltást igényel az egészségügyben is, hiszen eddig a hierarchizált egészségügyben a beteg jogai, lehetõségei, egyetértése sok esetben fel sem merültek vagy fel sem merülhettek. Az egész orvosi gondolkodásmódot át kell alakítani ebben a kérdésben, hiszen a beteget részletesen tájékoztatni kell az állapotáról.

(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyûlés alelnöke

foglalja el.)

A beteg állapotáról való tájékoztatás a törvény elõírásai szerint meg kell hogy feleljen a beteg állapotának, tehát a beteg pszichés állapotának és felkészültségének megfelelõ tájékoztatásról van szó. Tehát itt vitatkoznék az elõttem szóló Cseh Máriával arról, hogy ezt a tájékoztatást nem kell és nem lehet minden esetben megtenni, hiszen a beteg felkészültségének, iskolázottságának megfelelõ tájékoztatásról van szó. Sok esetben az orvosi beavatkozás csak a beteg beleegyezésével végezhetõ el.

Hasonlóképpen új a kapcsolattartási jog megfogalmazása is. Ezen törvény bevezetése, úgy gondolom, mindenképpen átlátható viszonyokat teremt az egészségügyben az orvos és a beteg kapcsolatában. A törvényben nincs szó - bármennyire is igyekeznek belemagyarázni - az eutanáziáról, hiszen az ellátás visszautasításának a joga nem egyenlõ az eutanáziával.

Teljesen új gondolkodást, szemléletet igényel a minõségbiztosítás törvényben történõ megfogalmazása, beleértve a minõségbiztosítás külsõ és belsõ formáit is. Kétségtelen, hogy a belsõ és a külsõ minõségbiztosítás formáit, kereteit, anyagi hátterét meg kell teremteni, s ez nem megy máról holnapra; másrészt igen komoly szemléletváltást igényel a minõség fogalmának a törvényben történõ megfogalmazása és megkövetelése. Jelenleg, a második évezred végén, mindenütt a minõség, a fogyasztó kerül elõtérbe, és a minõség, a fogyasztó igényének maximális kielégítése még az egészségügyben is döntõ tényezõ kell hogy legyen.

Én elsõsorban nem a minõséggel kapcsolatos peresített problémáktól félek - mint azt sokan megfogalmazták -, hanem attól tartok, hogy a feltételrendszerek kialakítása sokkal nehezebben megy majd, mint szeretnénk, és mint ahogy azt a törvény elõírja. Szerintem a minõséggel kapcsolatos paragrafusoknál egy fontos momentum kimaradt: ez pedig a minõség legalapvetõbb célja, hiszen nem öncélúan követeljük meg a minõséget, hanem azért, hogy a felhasználó, adott esetben a beteg maximálisan elégedett legyen a nyújtott szolgáltatással.

A törvénytervezet abban is újat hoz, hogy a megelõzést kiemelt fontossággal kezeli: gondolok itt a nemzeti egészségügyi programra és a nemzeti egészségügyi tanács megalkotására. Talán ezen a területen érzek igen komoly elmaradást az egészségügyi törvénnyel kapcsolatos eddigi jogalkotási munkánkban, hiszen a '95-ös parlamenti vitanap határozatai még nem kerültek elfogadásra; a '95-ben, valóban példa értékkel megtartott, az egészségügyrõl és az egészségrõl szóló vitanap országgyûlési határozata mind a mai napig nem került a Ház napirendjére. Az egészségügyi programok, megelõzési tervek többször megszülettek már az elmúlt években, de az eredményességükrõl nem beszélhetünk.

Itt utalnék a magyar lakosság katasztrofális egészségi állapotára. Ha sikerül - és bízunk benne, hogy sikerül, ezért kérem képviselõtársaimat, hogy ezt a kérdést tekintsék pártpolitikai szempontból semlegesnek - egy átfogó megelõzési programot létrehozni, amely ciklusoktól és aktuálpolitikai villongásoktól mentes, csak akkor tudunk valamit elérni a prevenció területén. A lakosság egészségi állapota, a prevenció kérdései nem kórházi kapacitástól függõ kérdések, hanem az egész gondolkodásmódunkat és a környezetünkhöz, táplálkozásunkhoz, oktatásunkhoz való egész viszonyunkat kell ebben a kérdésben átgondolni.

(14.30)

Az elõttük fekvõ törvénytervezet erre lehetõséget ad, ennek teljesítése rajtunk múlik. Közismert, hogy egy prevenciós program a hatását 10-15 év múlva kezdi megmutatni. Ezért fontos, hogy a társadalom minden szférájában egységes módon foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, beleértve az oktatás és a nevelés kérdését is, hiszen az egészséges életmódra nevelést már óvodáskorban el kell kezdeni.

Sajnálatosnak tartjuk, hogy a NAT-ból kimaradt az egészségnevelés és az egészségtan. Talán ezen törvénytervezet segít abban, hogy átfogó módon lehessen oktatni a megelõzést és az egészséges életmódot minden szinten, beleértve az orvosegyetemeket, a középiskolát és az általános iskolát az egészségügyi tanács pedig lehetõséget ad egy interszektorális együttmûködésre.

A törvénytervezet foglalkozik a szûrések kérdésével, a szûrések kiszélesítésével is. Igen kívánatos lenne a nem fertõzõ betegségek vonatkozásában átfogó szûrõprogramok minél hamarabb, minél elõbb történõ bevezetése. Sajnos, ezeknek anyagi lehetõségeink szabnak gátat.

Itt és most szeretném visszautasítani azokat a vádakat, amelyek arról szólnak, hogy nem volt kellõ módon elõkészítve a törvénytervezet, hiszen közel másfél év óta folyik különféle szinten a vita az új egészségügyi törvény tervezetérõl. Nem fogadhatjuk el azt sem, hogy a törvény orvosellenes, deffenzív magatartásra készteti az orvosokat, azt sem, hogy a betegjogi képviselõ megjelenése elmélyíti az orvos és a beteg közötti konfliktusokat. Azt sem tudjuk elfogadni, hogy a törvénytervezet betegellenes, hiszen a betegjogi képviselõ megjelenésével a betegek jogai, a betegek érdekei maximálisan képviselve vannak. Azt sem tudjuk elfogadni, hogy a törvénytervezet emiatt szakmaellenes, mert deffenzivitásra, a túlzott tájékoztatásra és a túlzott adminisztrációra készteti az orvosokat.

Örömmel üdvözölhetjük a törvénytervezetnek azt a részét, amely szintén a minõség irányába történõ elmozdulásként mutatja, miszerint kötelezõen elõírja az egészségügyi dolgozók és az orvosok számára a szakmai továbbképzést mint mûködésük feltételét. Azon vitatkozhatunk, hogy ki tartsa nyilván az orvosokat és a szakdolgozókat, és hogy ki irányítsa, tartsa nyilván szakképzésüket.

Változatlanul nem megoldott és nem szabályozott törvényileg az önkormányzatok mint tulajdonosok kötelezettsége az egészségügyi ellátásban. Az önkormányzati törvény megfogalmazza ugyan az ellátási kötelezettséget, de anyagi eszközöket sehol, semmilyen törvény - az elõttünk álló sem - biztosít ezek megvalósításához.

A törvény eddigi vitája során megfogalmazódott, hogy számos esetben túl részletes, más esetben - például egyes ellátási formák leírásánál - pedig lehetne részletesebb is. Az aggodalmak ilyen szempontból azért jogosak, mivel még koncepciójukban sem ismertek azok a majd megalkotandó miniszteri rendeletek, utasítások, amelyek teljessé, mûködõképessé teszik ezt a törvényjavaslatot. Kívánatosnak tartanánk, ha ezekrõl is - hasonló módon, mint a törvényjavaslatról - koncepcionálisan és részletes formában is vitatkozhatnánk.

A törvény szektorsemleges ellátókról beszél, és beszél a majdani tulajdonosi formák kiszélesítésérõl. Úgy gondoljuk, az amortizáció kérdésének valamilyen módon való megoldása, akár csírájában is, lehetetlenné teszi azt, hogy más típusú tulajdonosokat, más tulajdonosokat bevonjunk az egészségügyi ellátásba. Magyarul: minél elõbb meg kellene oldani az egészségügy finanszírozásában az amortizáció kérdését. Kétségtelen, hogy a pénzügyi lobby hatása ma rányomja hatását az egészségügyre, az egészségügyi törvényt is meghatározza majd a pénzügyi lobby erõteljes volta, illetve kevésbé erõteljes volta. Azt mondhatjuk jelenleg a gazdaság jelenlegi teljesítõképessége mellett: annyit tudunk fordítani az egészségügyi ellátásra, amennyi rendelkezésünkre áll, erõn felül nem tudunk az egészségügyi ellátásra fordítani. Még kívánatosabbnak tartanánk, ha még többet fordítanánk, de tudjuk, hogy ez lehetetlen.

Összefoglalóan: az elõttünk fekvõ törvényjavaslatról elmondhatjuk, hogy európai léptékû, korszerû, kielégíti azokat az igényeket, amelyeket a jelenlegi szakmai elvárások is megfogalmaztak a törvénnyel szemben. Ennek megfelelõen néhány apróbb finomítástól eltekintve - gondolok itt például az orvosszakértõi tevékenység átgondolására - a törvényjavaslatot jónak tartjuk, és képviselõtársaimnak elfogadásra javasoljuk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Honlap