DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! A magam részérõl elsõsorban arra szeretném felhasználni azt a tíz percet, amely rendelkezésemre áll, hogy megindokoljam, meglátásom szerint mi a lényege, és miért fontos 25 év után egy új egészségügyi törvény, ezen túl mit várhatunk attól, ha életbe lép.
Elõször is fontos kiemelnem, hogy az egész társadalom számára készült, nemcsak az egészségügy számára, ami alatt azt kell értenünk, hogy mindenkihez szól, aki csak kapcsolatba kerül vagy kapcsolatba kerülhet az egészségüggyel. Az pedig, hogy ez életünk során majdnem mindannyiunkkal elõfordul, az egy biztos tipp, mert a legtöbb esetben mindjárt élete elsõ perceiben és perceitõl az egészségügy résztvevõje az ember.
Tartalmát tekintve ez az igen nagy terjedelmû javaslat alapkövetelményeket, elvárásokat, jogokat és kötelességeket, tilalmakat, fogalmakat határoz meg a teljesség igényével, vagyis - jogi nyelven - kódexszerûen.
Igazán egetverõen új dolgok nincsenek benne nagy terjedelme ellenére, ugyanakkor mégis kiemelkedõ jelentõségû, és ez a kiemelkedõ jelentõség az újszerûsége, a szemlélete, mert jogok és kötelességek, valamint azok érvényesülését biztosító garanciák egységes rendszerére épül, és azt is jelenti, hogy a hierarchikus, sokszor majdnem diktatórikus orvos-beteg kapcsolat polgári jogi jellegû alapokra kerül. Ez a szemlélet az egész törvényt áthatja, megnyilvánul az egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vevõk és nyújtók oldalán is. Itt csak két példát említek mindkét oldalról: egyfelõl a betegjogok széles körét és - igazán kiragadva - az egészségügyi szolgáltatók szektorsemlegességét, ami annyit jelent, hogy teljesen egyforma megítélés alá esik a törvény szerint az egészségügyi szolgáltatók teljes köre, vagyis semmiféle kiemelt privilégiumot nem jelent az állami tulajdon.
S ha már a betegjogokat említem, érdemes itt egy kicsit elidõzni. Már maga az, hogy a törvény szövege ezekkel nyit, kifejezi, hogy ezeket központi kérdéssé, témává emeli. Külön fõcímekben nevesíti és aztán részletezi az egészségügyi ellátáshoz, az emberi méltósághoz való jogot, a kapcsolattartás, az intézményelhagyás jogát, a tájékoztatás és az önrendelkezés jogát, az ellátás visszautasításának és a róla készült dokumentáció megismerésének lehetõségét, az orvosi titoktartás, majd más helyen a szabad orvosválasztás majdnem korlátozás nélküli voltát. Érdemes ezeket a jogokat egyre ismételgetnünk, hiszen alapvetõ érdekünk nekünk, polgároknak, hogy mindezeket a jövõben alkalmazzuk és elvárjuk.
Nõként fontosnak érzem, hogy hangsúlyozzam: általában joga lesz a szülõ nõnek ahhoz, hogy vele legyen, aki neki fontos, és hacsak nem beteg õ vagy a baba, együtt, egy helyiségben lehessenek. Valaha, amikor én szültem, ez csak álom volt a legtöbb közkórházban. Ezek a jogok azoknak a fontos elveknek a megnyilvánulásai, amelyek egy szabad országban elengedhetetlenek. Az egyén szabadságának, emberi mivoltának tisztelete és elsõdlegessége, amelyet más nem elõzhet meg, csak a közérdek, sõt ez a közérdek is rendszerint kivételes lehet. Ezek a jogok továbbá partneri viszonyt szükséges hogy hozzanak a beteg és az orvos között, ugyanis gyakorlatilag mindenrõl tájékoztatni kell a beteget, ami betegségével kapcsolatos. Erre már utalás történt az egészségügyi adatok védelmérõl szóló törvényben is, de itt e kérdéskör a maga teljességében van kifejtve.
Itt jut eszembe: hallottam olyan vélekedést is a javaslatról, hogy az azért nem jó, mert felduzzad az adminisztráció és elveszi majd az idõt az érdemi munkától, a gyógyítástól, mert például a kórházba való felvételkor a betegjogokról való tájékoztatás tényét a betegnek aláírásával kell igazolnia túl részletes az egészségügyi dokumentáció követelménye a késõbbi állapotromlást eredményezõ kezelés visszautasítása csak köz- vagy teljes bizonyító erejû magánokiratba foglalással lehetséges, azt is majd három orvosból álló bizottság vizsgálja felül, ráadásul kétszer. Ezt az álláspontot a magam részérõl nem osztom, mert a mai kor valamennyiünkkel szemben magasabb követelményeket támaszt, mint régen, s nincs ez másként az egészségügyben sem. Érthetetlen számomra, hogy azok, akik mindezekre való hivatkozással kritizálják a törvényt, más esetben minden bizonnyal - ha nem ez lenne benne, akkor - pontosan a garanciákat kérnék számon, hogy ugyan minek alapján fog majd a törvény hatályosulni.
Valóban meg fog nõni az egészségügyi dolgozók feladata, de a betegeké is, hiszen szorosan együtt kell mûködniük, és erre az együttmûködésre ez a törvény kötelezi õket. Ezek a betegjogok jelentik és kifejezik, sõt, garantálják, hogy a kórház nem börtön, nem egy büntetõ, elkülönítõ hely, mert aki odakerül, használhatja saját holmiját, szabadon dönthet, hogy elmegy vagy marad, gyakorolhatja vallását, fogadhatja hozzátartozóit, barátait, és ha súlyos állapotban van vagy gyerekrõl van szó, szerette mellette lehet. Aki beteg, annak jogai mellett - mint említettem - kötelességei is vannak, így mindenekelõtt együtt kell mûködnie és neki is tájékoztatnia kell orvosát, fertõzõ betegségek esetén különösen, az orvosi utasításokat be kell tartani, és ahol azt jogszabály elõírja, térítési díjat is kell fizetni.
Abszolút új dolog a törvényben a panasz lehetõsége, amelyet a szolgáltatónál vagy a fenntartónál lehet tenni, és tíz nap alatt el is kell bírálni. A javaslat igyekszik igen komolyan venni ezt az új intézményt csakúgy, mint a betegjogi képviselõ szerepének körülvázolását, körülírását is.
A betegjogi képviselõ fogja ellátni a betegek jogainak védelmét. Ilyen ma nincs, és jó, hogy lesz. Segíthet a panasz megfogalmazásában, de akár saját maga is eljárhat az intézmény vezetõinél vagy a fenntartónál és képviselheti a beteget. Ahhoz, hogy eljárjon, közvetlen megbízás szükséges a betegtõl. Az õ feladata lesz, hogy tájékoztassa az egészségügyi dolgozókat a betegjogokról. Õ is orvosi titoktartásra kötelezett, és a városi ÁNTSZ keretei között mûködik, a javaslat szerint 2000-tõl.
Szimpatikus számomra, hogy a törvény szerint fontos az egészségnevelés az iskolákban, mert azoknak minden szintjén kötelezõ lesz azzal foglalkozni. Mind a mai napig nem értettem, hogy a gyerekeknek miért kell kislétrát vagy kis virágtámaszt készíteniük az iskolában, miközben ilyen fontos kérdésekkel csak akkor foglalkoztak, ha az osztályfõnök ezt fontosnak tartotta. A gyerekeknek tehát a jövõben tudnivalókat kell elsajátítani az egészség védelmével, a helyes életmóddal, a higiénés ismeretekkel, a szexuális kultúrával, a szenvedélybetegségekkel kapcsolatban.
Az, hogy a javaslat az állam szerepét, felelõsségét és feladatait kijelöli, azzal kétségtelenül megszabja az egész egészségügyi rendszer fazonját és egyben a többi szereplõ helyét és szerepét is. Számomra elfogadható, sõt tetszetõs megoldás a szolgáló és szolgáltató államfelfogás - és nemcsak az egészségügyben, amely szerint az államnak a feltételeket kell megteremtenie egy méltó egészségügyi rendszerhez, valamint biztosítania és mûködtetnie kell egy kötelezõ egészségbiztosítási rendszert.
Mint ahogyan azt a miniszter úr az expozéjában is elmondta, ez nem jelenti azt, hogy nem számíthatunk a jövõben hasonló szintû vagy megfelelõ felelõsséggel, garanciákkal alátámasztott ellátórendszerre, pusztán az állam privilégiumai szûnnek meg. Az államnak kötelessége továbbá és továbbra is, hogy garantálja: a beteg ember szabadon és méltósággal élhessen az egészségügyi ellátáshoz való alkotmányos jogával.
(15.00)
Fókuszba állított kötelezettségvállalásként jelenik meg a javaslatban az egészségmegõrzés és az egészségfejlesztés, amelyekre - mint tudjuk - eddig sohasem jutott annyi pénz, még távolról sem, mint amivel tisztességgel el lehetne látni ezeket a feladatokat.
Mindezek az állami feladatok közvetlenül ugyan nem, de azt is jelentik, hogy a kijelölt irány a szolgáltatók oldalán a szektorsemlegesség, vagyis az, hogy egészségügyi szolgáltatást bármilyen, e célra jogilag elfogadott formában és tulajdonban lehet nyújtani, a lényeg az ellátás színvonala, amelynek kontrollálására hivatott a minõség-ellenõrzés.
Igazán részletesen foglalkozik a törvényjavaslat utolsó harmada azokkal a fontos rendelkezésekkel, amelyek az orvostudományi kutatásokat határozzák meg, az emberi reprodukcióra irányuló eljárásokat, a szerv- és szövetátültetést, vérellátást és más hasonló fontos feladatokat.
Összefoglalva és befejezésül: egy korszerû egészségügyi törvénnyel szemben elvárás, hogy helyére tegyen minden alapkérdést, ami csak felvetõdhet egy egészségügyi rendszerrel kapcsolatban, hogy kijelölje a célokat és azok elérését, és megágyazza. (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) Mindezen követelményeknek a beterjesztett törvényjavaslat megfelel. (Az elnök felé fordul.) Egyetlen mondat: Kedves Képviselõtársaim! Számomra a javaslat legfontosabb mondanivalója az, hogy aki beteg, az is polgár, aki pedig egészséges vagy még nem beteg, az egy átgondolt és reális ellátó rendszerre számíthat, feltéve, ha elegendõ pénz is telik rá. Mindezeknek alapján (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) ajánlom képviselõtársaimnak elfogadásra a törvényt.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)