DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Ha azt mondom, hogy "nyugaton a helyzet változatlan", ez legalább három dolgot jelent: egy nagyszerû regény címét és az ebben a regényben szereplõ német hadijelentést az I. világháborúból, valamint Magyarország nemzetközi megítélését a '90-es évek közepén és végén.
Nyugaton a helyzet változatlan, vagyis jó; jó Magyarország nemzetközi megítélése, és ez azt jelenti, hogy bizalommal vannak az ország iránt, és elismerik eredményeinket, amelyek a politikai stabilitáson és a gazdaság fejlõdésén alapulnak - azon a fejlõdésen és azon a stabilitáson, amelyet az elmúlt három évben a szocialista- szabaddemokrata kormány elért ebben az országban. És azt, hogy ez a bizalom nemcsak szavakban, hanem tettekben is megnyilvánul, jelzi, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozási tárgyalások elsõ körében Magyarország is részt vesz.
Nincs ma olyan európai, közép-európai ország, amely megengedhetné magának, hogy kimaradjon ebbõl a folyamatból, mert aki ezt teszi, az jóval nehezebb helyzetbe kerül, és hosszú idõre lemaradhat. Ez a csatlakozás az unióhoz esélyt ad arra, hogy a világ fejlett részéhez tartozzunk.
De - és úgy gondolom, ezzel mindenki tisztában van - az Európai Unióba a NATO-n keresztül vezet az út; mert ez az euro-atlanti integráció elsõ lépcsõfoka, és ez az elsõ lépés elengedhetetlen. Tudja ezt minden parlamenti párt frakciója, minden országgyûlési képviselõ, mégis úgy tûnik számomra, hogy az egyetértés sokszor még szavakban sincs meg, tettekben pedig különösen nem.
Jó érzés volt hallani, hogy két ellenzéki országgyûlési képviselõ Jászberényben múlt hét csütörtökön este egy fórumon egyértelmûen és világosan kiállt Magyarország NATO-tagsága és európai uniós tagsága mellett. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) De rossz tapasztalni, hogy itt, a parlamentben az ellenzéki képviselõk minduntalan kisebb- nagyobb akadályokat próbálnak a NATO és a népszavazás útjába állítani. (Közbekiáltás az ellenzéki padsorokból: Nevetséges!) Célozgatások hangzanak el árról, biztonsági és fegyverkezési problémákról, a véleménykérésrõl és ügydöntésrõl, valamint november 16-a korai voltáról.
Mindez nem tekinthetõ másnak, mint annak, hogy bizonyos politikusok hatalomvágya alkalmanként erõsebbnek bizonyul, mint a nemzet valódi érdeke. Ezért szeretném hangsúlyozni, hogy mind az Európai Unióhoz való csatlakozás, mind ennek keretében és emellett a NATO-hoz való csatlakozás kérdésében a Szocialista Párt álláspontja egyértelmû és világos: támogatjuk a NATO-hoz való csatlakozást, mert ez jelenti a biztonságot - olyan biztonságot, amely az összes többi megoldáshoz képest jóval olcsóbb. (Közbeszólás az MDF padsoraiból: És mi lesz a Varsói Szerzõdéssel?)
Az Európai Unió, a biztonság és a relatív olcsóság az a három ok, amely miatt frakciónk támogatja a november 16-i népszavazást, és kéri a választópolgárok igen szavazatát. Ez egyébként teljes mértékben megegyezik azzal a határozott politikai álláspontunkkal, hogy a nemzet sorsát érintõ alapvetõ kérdésekben a nemzet döntsön.
Bízunk abban, hogy a választópolgárok tisztában vannak döntésük jelentõségével. Mert mit jelent ebben az esetben a nem szavazat? Egy lényegesen megemelt hadügyi költségvetést, hisz akkor a biztonságunkról magunknak kell gondoskodnunk. S felteszem a kérdést Keleti György miniszter úrnak: van-e a minisztériumnak elképzelése arról, hogy egy esetleges nemnek milyen hatása van a költségvetésünkre? Mennyiben módosítja ez a professzionális hadseregrõl kialakított elképzelést? Ezek nem költõi kérdések; s bízom abban, hogy a hadügyminiszter úr válasza meggyõzi a kétkedõket. (Moraj, közbeszólások az ellenzéki padsorokban.)
A NATO-csatlakozás hazánk teljes védettségét és a magyar haderõ takarékos fejlesztését jelenti; s ezek olyan nemzeti célok, amelyek nemcsak megérdemlik, hanem meg is követelik az összefogást és a nemzet egységét, hogy egyszer végre átlépjünk már azon a földrajzi választóvonalon, ami ebben a régióban a fejlõdést és a balsorsot elválasztja egymástól.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)