DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valószínûleg valamennyi képviselõtársunk már eljátszott életében azzal a gondolattal, milyen érdekes lenne egy idõutazáson részt venni.
(15.30)
Az elmúlt hetekben azonban igen kellemetlen idõutazásra invitált minket Vladimir Meiar úr, Szlovákia miniszterelnöke. A miniszterelnök, mint saját bevallása szerint, nagygyûlésen elmondta, majd pedig egy interjúban is megerõsítette, azt a javaslatot vetette föl, hogy lakosságcsere keretében oldják meg a felmerülõ problémákat, azaz lakosságcserére kerüljön sor a két ország között. A magunk részérõl, de azt hiszem, ebben egyetértünk valamennyien, kormánypárti és ellenzéki képviselõtársak, beleborzongtunk ebbe az idõutazásba (Zaj az ellenzéki pártok soraiból.), úgy gondoljuk, hogy mindez a Bene- dekrétumok korszakát idézi fel, a potsdami megállapodás korszakát, azt a korszakot, amelyet szeretnénk meghaladni, és nem újból visszaállítani.
Volt azonban valami pozitívum is a bejelentés után, és erre is föl kell figyelnünk: ez a szlovák ellenzéki pártok reakciója volt. Azonnal és egyöntetûen elutasították és felháborítónak minõsítették ezt a javaslatot. Ez bizony minket támaszt alá, a kormánypártoknak azt a kitartó törekvését, hogy partnerekre van szükség. Mi nem Szlovákiát, a szlovák politikai elitet ítéljük el ilyenkor, hanem azokat, akik a nacionalista kártyát, a magyar kártyát akarják kijátszani. Tehát igenis van ennek pozitív üzenete is, vannak, akik pontosan tudták, hogy egy ilyen javaslat milyen viszály magvát hintheti el.
A nemzetközi visszhangja ennek a javaslatnak igencsak erõs, egyértelmû és elutasító volt. A világ jelentõs hírügynökségei, nagy napilapjai mind visszatértek erre az ügyre, kommentálták, és bizony nem túl kedvezõ, sõt kimondhatjuk, nagyon is kedvezõtlen színben tüntették fel az eredeti javaslatot.
Egyetlen bátorító, idézõjelben vett pozitív reagálás érkezett Meiar javaslatára külföldrõl. Nem akárki tette ezt, hanem Gheorghe Funar, Kolozsvár polgármestere, aki készséggel csatlakozott ehhez az ötlethez, alkotó módon tovább is fejlesztette, mert nála már nem is lakosságcserérõl volt szó, hanem egyszerûen a magyarság Tiszántúlra történõ deportálásáról. Itt sajnos kiderült, kik azok, akik egymással egyetértenek, kik azok a hasonlók, akik egymásnak örülhetnek.
Engedjék meg, hogy itt utaljak arra, hogy az elmúlt héten a liberális pártok európai kongresszusán, az ELDR Brüsszelben tartott kongresszusán ugyancsak felmerült ez a kérdés. Osztrák liberális barátaink egy sürgõsségi indítványt terjesztettek be, ez leghatározottabban elutasította a javaslatot, s arra hívott föl, hogy Meiar vonja ezt vissza, s a nemzetközi erõk fokozatosan kísérjék figyelemmel, mi történik Szlovákiában.
Mindez arra utal, hogy a magyar kormány álláspontja, a magyar politikai erõknek a higgadt állásfoglalása megfelelõ partnerekre talál, s Európa elutasítja az ilyen törekvéseket. Számomra öröm volt, hogy magam is jelen lehettem; nem magyaroknak, nem nekünk kellett ezt beterjeszteni, hiszen itt nem Magyarországról és nemcsak a magyar kisebbségrõl van szó, hanem a demokráciáról, a demokrácia fontos alapelveirõl.
Manapság, az elmúlt napokban Meiar, úgy tûnik, elhatárolódik ettõl a nyilatkozattól. Ezt a magunk részérõl akár örömmel is fogadhatjuk, hiszen azt jelenti, hogy felismerte az ebben a javaslatban rejlõ veszélyeket. Ma arról beszél, hogy kártérítési pert indít azok ellen, akik erre a javaslatra hivatkoznak vagy akik ezt a javaslatot neki tulajdonítják. De hát elsõsorban ki vetette föl ezt a javaslatot, honnan került ez a köztudatba? Egy nagygyûlésen, ahol nem más, mint maga Meiar mondta, és egy interjúban, amelyet szintén õ adott. Azt gondolom, ha kártérítési pert kíván indítani, akkor annak elsõrendû tárgya csakis önmaga lehet.
Itt szeretnénk leszögezni azt a szabaddemokraták nevében: helyeseljük, hogy a magyar miniszterelnök a tárgyalás során a leghatározottabban elzárkózott ettõl, elzárkózott még a javaslat megtárgyalásának gondolatától is. Azt hiszem, hogy helyesen cselekedett, hiszen ez még vita tárgya sem lehet a két ország között. És nagyon helyeseljük a magyar diplomáciának az azóta tanúsított magatartását, hiszen a magyar diplomácia ebben a kérdésben egyértelmû volt, határozott volt, de arra is figyelemmel volt, hogy nekünk nem érdekünk a kérdés eszkalálása, hiszen az az érdekünk, ami most ebben a pillanatban a reális helyzet is: mindenki világosan lássa, hogy a feszültségek, a viták okozói nem mi vagyunk. Mi higgadtan, európai módon, de azért egyértelmûen utasítjuk ezt vissza, de nem megyünk bele olyan vitákba, amelyek sehova sem vezetnének ebben a kérdésben.
Mi azt gondoljuk, hogy ezt a politikai magatartást kell folytatnia a magyar kormánynak (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) az elkövetkezõkben is, és azt kérjük a kormánytól és valamennyi politikai párttól, hogy ezt támogassák.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)