GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Amikor a földkérdésrõl beszélünk, mindig felvetõdik a kérdés: kinek az érdeke, hogy a jelenleg hatályos '94. évi LV. számú földtörvényt módosítsák? A kormánypárti képviselõk nagyon gyakran azt a vádat mondják az egységesen fellépõ ellenzéknek, hogy azért akarják hatályban hagyni a jelenlegi földtörvényt, mert ez nagyon sok embernek, nagyon sok gazdag embernek lehetõséget ad spekulatív földszerzésre, és amikor majd nagyon nagy ára lesz a magyar termõföldnek, akkor õk fogják majd eladni külföldieknek.
Nézzük végig egy kicsit a rendszerváltozásnak nevezett sajnos nem rendszerváltozást, hanem kormányváltásokat, és azt a lehetõséget, hogy kik gazdagodtak meg, az állami tulajdonból, szövetkezeti tulajdonból kik jutottak elõnyhöz!
A nyolcvanas évek közepén, ha valaki olvasta a Népszabadságot, már 1985-ben is azt írta az akkori egypártrendszer központi lapja, hogy nagyon nagy baj van a mezõgazdaságban, fõleg a szövetkezetekkel, a szövetkezetek fele veszteséges, a bõvített újratermelésre nem volt lehetõség, és bizony, aki a gyakorlatban dolgozott a mezõgazdaságban, az nagyon jól tudja, hogy '85-tõl a szövetkezeteknek legalább kétharmadában elkezdõdött a vagyonfelélés, az energiaár-robbanás, az olajárrobbanás mind begyûrûzött, a mezõgazdaságban nem volt pénz, nem volt olyan mérvû lehetõség, mint amilyen a hetvenes évek elejétõl, amikor megindult a külföldi kölcsönfelvétel, ami nemcsak a mezõgazdaságba, hanem más ágazatokba is kellett hogy folyjék. Tehát a bõvített újratermelés, a fejlesztés, a beruházások fejlesztése fõleg az állattenyésztésben gyakorlatilag nem történt meg. `85-tõl gyakorlatilag elkezdõdött a mezõgazdasági termelés válsága, ezt mindenki tudja.
Tehát nem a kárpótlás, a '91-ben indult XXV. törvény hozta meg '85 után, hat évvel késõbb a mezõgazdaság mélyrepülését, hanem igenis szögezzük le, tisztelt képviselõtársak, hogy már a nyolcvanas évek közepétõl megkezdõdött a mezõgazdaság válsága. Természetesen Magyarország mellett csak Új-Zéland az az ország, ahol a mezõgazdaságból az elvonás sokkal több, mondhatnám, több a befizetés, mint amit kap támogatásként, és természetesen ez a fõ oka a válságnak, nem pedig az egyes emberek - mindegy, hogy szövetkezetben vagy állami vagy akár magánszektorban dolgozik a mezõgazdaságban -, tehát nem az egyes embernek, a termelõknek termeléshez való hozzáállása az oka, hanem a közgazdasági viszonyok, az agrárolló szétnyílása, az, hogy az ipari árak sokkal jobban nõttek, mint a mezõgazdasági termékek árai. Természetesen volt egy szociálpolitikai következménye is: a magyar élelmiszerek árát nem lehetett olyan drasztikusan emelni, és ezért a magyar paraszt, a termelõ nem kapta meg a termelésért, a termékért a megfelelõ árat. Ez az igazság!
De ki járt jól '91 után? Azt nézzük meg, tisztelt képviselõtársak, ki járt jól! Sokan azt mondják, hogy azok az emberek, akiket a kommunizmus kifosztott, az õseit elüldözte a földrõl, akik a faluból városba költöztek és ott maradt a földjük, így az önkéntes földfelajánlás következtében és egyéb formában gyakorlatilag kisemmizetté váltak. Kérem, nem ez a réteg járt jól! Az a réteg járt jól, amely vásárolt kárpótlási jeggyel, elsõsorban vásárolt kárpótlási jeggyel nagyon olcsón, aranykoronánként akár 5-600 forintért meg tudta venni a földet. Most kezdõdik az igazi kérdés! Ha ez az önök, a kormánykoalíció által szorgalmazott termõföldtörvényt módosító javaslat elfogadásra kerül, akkor az 5-600 forintért megszerzett aranykoronákat akár 20-30 ezer forintért is el fogja adni a szövetkezeti elnök vagy gazdasági társaság elnöke, és a rokonságától felvásárolják saját maguknak, arra hivatkozva, hogy kérem, Nyugat- Európában ennyit ér a föld. Hisz nálunk, Magyarországon jelenleg tizenötször-hússzor kevesebbet ér a föld átlagosan, mint Nyugat- Európában, az Európai Unió sok országában.
Tehát kinek az érdeke? Nyilván annak az érdeke, aki a rendszerváltozási komédiában sajnos az állami és a szövetkezeti vagyonhoz jutott. Az egyszerû traktoros, az egyszerû csibegondozó, a kertész munkás? Azok jutottak a javakhoz? Már többnyire a vagyonnevesítésnél kívülállók, kisemmizettek lettek, hisz az a három szempont, ami alapján a szövetkezetek vagyonnevesítése megtörtént, az sem a bevitt vagyon és az eltöltött évek alapján, hanem többnyire a kereset alapján történt. Már ott rosszul járt nagyon sok ember!
És az a 140-145 ezer ember, aki jelenleg dolgozik a szövetkezetben!? Önök, szövetkezeti elnökök, kormánypárti képviselõk, mindig a szövetkezeti tagságra, a szövetkezeti érdekre hivatkoznak. Kérem, hazugság! Teljesen fals beállítás! Azért merem ezt állítani, mert az országot járva azt tapasztaljuk, hogy az egyszerû szövetkezeti dolgozó vagy a szövetkezeti nyugdíjas, aki hitt abban, hogy majd az õ szövetkezeti üzletrésze után osztalékot fog kapni, bagót kap, kérem, semmit! 5-6 százalékért vásárolják vissza szövetkezeti vezetõk a szövetkezeti üzletrészt, amiért õk megkínlódtak hosszú évtizedek alatt, és el kell mondani, hogy fuccs lett ennek a szövetkezeti üzletrészes, vagyonnevesítéses komédiának!
De most másodszor lett kifosztva a magyar parasztság azáltal - még egyszer mondom -, hogy többnyire, akinek pénze volt, az tudott kárpótlási jegyet vásárolni, a jobban értesültek tudtak akár a részaránynál, akár a kárpótlási földalapnál jelentõs földbirtokokhoz jutni. Ezért nagyon-nagyon hazug beállítás az, hogy azok a jobboldalinak mondott emberek, akiknek a szülei, õsei megkínlódtak és a kommunizmus áldozatai voltak, most azok jutottak X földhöz, és épp azt kellene a tisztelt kormányzatnak támogatni, hogy ezek a kisbirtokosok, ezek az éledezõ családi gazdaságok életképes családi gazdasággá váljanak.
Többször elmondtuk itt a parlamentben is, hogy Dánia, amely fele akkora ország sincs, mint Magyarország és a világ legnagyobb, legfejlettebb mezõgazdaságával rendelkezik, közel 70 ezer életképes családi gazdasággal rendelkezik. Ott nincsenek kolhoz típusú szövetkezetek, termelõszövetkezetek, tisztelt kormánypárti képviselõk, ott csak termelõ családi magángazdaságok vannak! Azok természetesen utána társulnak feldolgozásra, értékesítésre, beszerzésre, de termelõ típusú, kolhoz típusú szövetkezetek nincsenek. Ha most Magyarország kétszer akkora területtel rendelkezik, mint mondjuk, Dánia és Hollandia, akkor logikus, hogy nálunk legalább 150 ezer életképes családi magángazdaság kellene hogy legyen, hogy életképes mezõgazdaságunk legyen.
Csak ez az egy történelmi út áll a magyarság elõtt, tisztelt képviselõtársak, és nem tudjuk elfogadni, amikor önök a földtörvény módosítása kapcsán a magyar mezõgazdaság jövõjérõl döntenek! Mert ez nem egyszerû földkérdés, a '94. évi LV. törvény módosítása, mint ahogy önök háromszor akarták már '94 év óta, szerencsére az ellenzék kemény ellenállása (Derültség a kormánypártok padsoraiban.) és a magyar társadalom tiltakozása ellenére! Önök, kormánypárti képviselõk nevethetnek, de a magyar társadalom jelentõs része, még a baloldali agrárértelmiségiek is ellenzik ezt az önök földtörvény-módosítását!
A Mezõgazdasági Gazdasági Társaságok Szövetsége, dr. Tunyogi András elnök és a többi képviselõje több ízben kinyilvánította, most is a képviselõk, bizottsági tagok kapjuk a leveleket, õk ugyanúgy tiltakoznak, mint mi, ellenzéki képviselõk az önök földtörvény- módosítása ellen. De tiltakozik az IKR munkatársaitól kezdve nagyon sok agrárértelmiség, akik lehet, hogy úgymond baloldali beállítottságúak, de õk is megérzik, hogy micsoda veszélyt jelent, ha a karvalytõkét, a külföldi karvalytõkét rászabadítják önök a földtörvény módosítása kapcsán a csonka Magyarország termõföldjére. (Derültség, moraj a bal oldalon.) Mert nézzük, kérem, a "Fekete földek" címû dokumentumfilmet! A szombathelyi körzeti tévéadó csinált nemrégen egy dokumentumfilmet "Fekete földek" címmel. Az idõ rövidsége miatt nem áll módomban elmondani, de hat módozatot ismertettek a szerzõk arról, ahogy a karvalytõke bejön Magyarországra és megszerzi a magyar termõföldet. Hisz lehet, tisztelt képviselõtársak, hogy a földhivatalban még most nem jegyezték be azt a külföldi földtulajdonost, de már a cégbíróságoknál... Attól, hogy átalakult, mondjuk, egy adott szövetkezet, hisz egy szövetkezet fél óra alatt át tud alakulni gazdasági társasággá, és egy részvénytársaságban (Francz Rezsõ közbeszólása.), ahol megszerzik... Sajnos így van, tisztelt képviselõtársak! Mutatja azt, hogy hány szövetkezet alakult át részvénytársasággá. És ott a részvénytársaságokban már nem az "egy tag- egy szavazat" elv érvényesül, hanem igenis a részvények többségét a gazdag külföldi megszerzi, és a cégbíróságnál már be is jegyzik. És a cégbíróságoknál a föld rendelkezési jogával már jelenleg is a külföldiek rendelkeznek! És ha önök ezt a gyalázatos földtörvény- módosítást legitimizálják, akkor épp ezt legitimizálják, a külföldi karvalytõke által eddig történt magyar termõföldszerzést, és ehhez a Kisgazdapárt és az összes többi ellenzéki párt nem adja a nevét.
Örömmel jelentem be - az ellenzéki erõk most tartottak sajtótájékoztatót -, hogy összejött a közel 300 ezer aláírás, és holnap átadjuk Gál Zoltán házelnök úrnak a szükséges aláírásokat. De folytatják vidéken a kisgazdák, a Demokrata Fórum, a Fidesz, minden ellenzéki párt gyûjti az aláírásokat, és nem 300 ezer, hanem akár 500 ezer aláírás rövidesen össze fog jönni. És ha önök a magyar néppel, a magyar nép akaratával szemben a magyar népszuverenitást semmibe veszik, akkor önök nem jogosultak arra, hogy ezt az országot vezessék! Mert a parlamenti többséggel be lehet betonozni és a 72 százalékos liberálbolsevik többség megszavazhat bármit, de a magyar nemzet ellen nem lehet dönteni! Magyarországnak volt olyan néhai miniszterelnöke, gróf Teleki Pál, aki azt mondta: a haza, a nemzet függetlenségét nemcsak karddal, hanem ekével is lehet védeni.
(17.00)
Sajnos, ma olyan alacsony miniszterek és miniszterelnökünk van, akik a vérrel, verítékkel megszerzett és megtartott magyar földet így akarják átjátszani a külföldi karvalytõkének.
Ehhez a Független Kisgazdapárt biztos, hogy nem tud partner lenni, és minden alkotmányos eszközt - minden alkotmányos eszközt! - föl fogunk használni. És higgyék el, ahogy februárban a parasztság kivonult az utakra - önök se hitték, a magyar emberek többsége nem hitte, hogy egy-két nap alatt meg tud szervezõdni a paraszti ellenállás Dózsa óta -, most is meg fog szervezõdni, mert azok, akik aláírták, mind kinyilvánítják az akaratukat. Önök nem tudják megindokolni azt, hogy az a három korlát, amit leírtak ebben a földtörvényjavaslatban, hogy három éve folytasson mezõgazdasági tevékenységet... (Közbeszólások a bal oldalon: Öt!), tulajdonszerzéshez legalább három éve folytat mezõgazdasági tevékenységet - önök ötöt mondanak -, székhely, telephely szerint termõföldet szerezhessen; és az, hogy öt, gyakorlatilag középfokú szakképesítése legyen, ezek gyönge korlátok, ezeket bármikor kijátsszák, mint ahogy kijátszották eddig is.
Kinek az érdeke? - így tettem föl elõször a kérdést. Az egyszerû embereknek? Az a nyolc-tíz hektáros családi gazdaság, amely kínlódik, amely nem tud 2-3 százalék jövedelmet egy árbevétel után elérni... -
azok a nyertesei ennek a korábbi kárpótlásnak és a mostani helyzetnek? Azok szegényedtek el, sorozatosan fogynak vissza, és kénytelenek menni, a monopolhelyzetben lévõ szövetkezethez menni, hogy a gépével megmûveljék a földjüket. Önök, tisztelt tsz-elnökök és gazdasági társaságok igazgatói, a kommunista vezetõbõl lett rabló- kapitalisták, igenis önök a kedvezményezettjei annak a '91. évi XXV. törvénynek! Nagyon sokszor mondják, zsírosgézák és egyéb nevek elhangzottak itt a szabaddemokratáktól; a zsírosgézák nem kisgazdák, és azok az emberek, akik, mondjuk, egy falu elõl licitálták el a dolgot, nem kisgazdák! De még egyszer elmondom: az ellenzéki erõk ebben egységesen össze tudtak fogni, hogy a '94. évi LV. törvényt önök ne módosítsák.
Nézzük a gazdasági racionalitást! Mi indokolja most, hogy önök hét- nyolc hónappal a választás elõtt egy ilyen hatalmas politikai feszültséget okozó törvényjavaslatot a parlament elé terjesszenek? Kérem, februártól ügyvezetõ parlament, ügyvezetõ kormány! Nem tudnak önök addig semmi gyakorlati eredményt elérni! Milyen gyakorlati eredményt tudnának elérni? Sajnos, a miniszter úr, aki sokkal bõbeszédûbb, mint elõdje, már kifecsegte, hogy igen, majd esetleg az adófizetõk pénzébõl esetleg megsegítik a szövetkezetek termõföld- vásárlását. Tudniillik a szövetkezetek többsége vagyonfelélõ, veszteséges szövetkezet. Mibõl vennének hatalmas árakon, akár nyugat- európai árakon földeket? Kérem, nem tudnak venni nyilván, hanem csak az adófizetõk pénzébõl.
Nem jobb helye lenne az adófizetõk pénzének, ha a családi magángazdaságokat segítenék? Ha Dániában 70 ezer családi magángazdaság van, nálunk meg a 20 ezer is fogy, nem nekünk kéne a 150 ezer családi magángazdaságot támogatni? Kérem, ha most 3-4 milliárdot tudnának adni, hogy a családi gazdaságok fémzárolt vetõmaggal tudják elkezdeni a vetést, most õsszel, akkor már lehet, hogy az 5 mázsával többet jelentene hektáronként a jövõ évi termésnél, és az országnak micsoda hatalmas, akár tízszeres elõnye lenne!
De mi indokolja gazdaságilag? Az a 101 milliárd forint, amit idén közvetlen támogatásra a mezõgazdaságnak nyújtottak, abból nem jut, hisz a legtöbb magántermelõ arra panaszkodik, hogy hiába adta be a drága pénzen megírt pályázatokat, nem kapnak. Sajnos, itt is a 96 százaléka jogi személyeknek és integrátoroknak jutott, nem pedig a családoknak. (Francz Rezsõ közbeszólására:) Sajnos, ez az igazság, tisztelt Francz képviselõtársam... (Közbeszólás a bal oldalon: Hazugság!), jobb, ha utánanéz a megyei FM-hivatalokban! (Zaj.) Jobb, ha utánanéz a megyei FM-hivatalokban, 4 százalék jutott a családi gazdaságoknak, 96 százalék jogi személyeknek és integrátoroknak jutott.
De kérem, a földtörvény, még egyszer mondom, nem egyszerû földtörvény, hanem a mezõgazdaság jövõjét tekintve: kit hozunk helyzetbe. Kit hozunk helyzetbe? Ha most önök ezzel a földtörvény- módosítással a történelem kerekének visszajátszói, a jogi személyek a kolhoztípusú termelõszövetkezeteket vagy átalakult részvénytársaságokat jutalmazzák, akár a '94. évi választási ígéreteket betartva, hogy '98-ban újra a szövetkezeti vezetõk a Szocialista Pártra szavazzanak, a magyar nemzet ellen hatalmas bûnt követnek el. Mert kérem, ezzel a több százezer hektáros rendelkezési joggal rendelkezõ zsebszerzõdéses karvalytõkét legitimizálják, hisz a gazdasági társaságnak juttatott földtörvény közvetve a külföldieknek fogja juttatni a magyar termõföldet. (Derültség a bal oldalon.)
Kérem, a magyar társadalom - hiába nevet tisztelt frakcióvezetõ- helyettes úr - nem fogadta el az önök javaslatát. Ha közel három hét alatt 300 ezer aláírás összejött, az egyértelmûen mutatja azt, hogy a magyar társadalom nem tudja az önök koncepcióját elfogadni. Értsék már meg, tisztelt képviselõtársak, ha önök a KGST és a Varsói Szerzõdés után most a NATO-t és az Európai Uniót célozták meg - mert valóban nem a Balkánt akarja egyetlenegy felelõs politikus sem, hanem az európai integrációt akarja -, akkor kérem, azt is vegyék figyelembe, tisztelt képviselõtársam, hogy az Európai Unióban, az Európai Közösségben nem ismerik a jogi személyiség támogatását. Az Európai Unió agrárgazdasága, a közös agrárpolitika egyértelmûen csak a magánszemélyek, a családi magángazdaságok támogatását tudja elfogadni. Nem tudja befogadni az Európai Unió támogatási rendszere a jogi személyeknek a támogatását.
Sajnos, itt érzem a csalárdságot az önök részérõl, illetve azok részérõl, akik ebben érdekeltek, hogy addig, amíg még nem lesz kormányváltás, rendszerváltozás, igazi rendszerváltozás, addig meghozni ezt a gyalázatos törvénymódosítást, hogy amit lehet, gyorsan besöpörni az állami szövetkezeti vagyonból, kisemmizni az egyszerû traktorosokat; mert nem az egyszerû tsz-tagnak elõny ez, még egyszer mondom, annak a szûk vezetõi körnek, amelynek lehetõsége lesz akár nagyon olcsó árakon vásárolni - illetve kárpótlási jegyért vásárolták a földet -, és most bizony nagyon-nagyon magas áron fogják eladni, tisztelt képviselõtársam, azt az aranykoronát, azt a földet azoknak, és õk fogják eladni majd jövõre a külföldieknek.
Kérem, nem igaz az, hogy az Európai Unióba menve nekünk kötelezõen most fel kell szabadítani, liberalizálni, álliberalizálni kell a termõföldtulajdont! Kérem, Görögországtól kezdve nagyon sok európai uniós országban még a magyar földtörvénynél is százszorta szigorúbb szabályok vannak, és nem engedik be a külföldi tõkét; nemcsak a dánok, hanem például a görögök, anélkül, hogy másra hivatkoznék. Semmi nem indokolja! Nem beszélve arról, ha egy felelõs nemzeti kormány lesz, akkor meg tudja értetni az Európai Unióval, hogy Magyarországnak kiemelten fontos - 70 százaléka a földterületnek alkalmas szántóföldi termelésre - a magyar mezõgazdasági termõföldtulajdon magyar kézben tartása. És kérem, mi nem a latin-amerikai nagybirtokokban vagyunk érdekeltek!
A Független Kisgazdapárt 90 éve, Nagyatádiék óta, mindig abban a parasztpolgárosodásban volt érdekelt, hogy se az egyházi, se a világi nagybirtok ne legyen, és ezért volt nagyon jó a '47-es földbirtokviszony is, amikor a magyar lakosságnak nagyon nagy, széles körû rétege juthatott földbirtokhoz. Hát mit akarnak önök csinálni? A magyar elektronikai ipar meg az autóipar, gépipar nem olyan fejlett, hogy el tudná tartani a lakosságot, hosszú évekig még egyértelmûen a magyar társadalom rá lesz kényszerítve arra, hogy a falvak lakosságmegtartó ereje ott legyen, hogy igenis Szabolcsban, Zalában és minden kis aprófaluban meg tudjanak élni, és ahol egy kis aprófaluban három-négy-öt-hat gazda családi gazdaságot tud alapítani, gyarapszik, akkor ott a falu el tud tartani papot, iskolaigazgatót, kultúrház- igazgatót, orvost - élni tud az a falu.
Különben az lesz, mint amivel találkozunk Bács-Kiskun megyében is, hogy a korábban, pár éve, évtizede még életképes tanyákon, kérem, már esnek be a tetõk, tönkrementek, és gyakorlatilag azok a tanyák megszûnnek. De elõbb-utóbb a kis magyar aprófalvakra is ugyanez a helyzetkép vár, hogyha önök ezt a földtörvény-módosítást véghezviszik, mert kérem, ezzel az olcsó, akár külsõ munkaerõt fogja alkalmazni az a külföldi karvalytõke, de nem abban lesz érdekelt, hogy a kis magyar aprófalvakban tudjon a magyar embereknek munkát adni. Önök, még egyszer kérem... - egy lehetõség van: mint ahogy Lakos László miniszter józan volt, és több ízben visszavonta a bizottságokban, amikor folytak... Önök nevetnek, de kérem, voltak önök között is, úgy látszik, reálpolitikusok, akik széllel szemben, a magyar társadalommal szemben nem akartak semmit - le is váltották õket.
Én ezért kérem a tisztelt miniszter urat, az államtitkár urat is, ilyen társadalmi feszültséget ne zúdítson rá a magyar társadalomra. Kérem, nem tudja elfogadni, nemcsak az ellenzék, a baloldali agrárértelmiség is tiltakozik ez ellen, mert tudja õ is azt, hogy a jövõ útja nem lehet más. A történelem szekerét önök nem tudják visszafordítani! Lehet köpni, a pufajkát át lehet váltani nagyon könnyen úri zakóvá, kérem, de sajnos, önöknek rossz hírt mondok: az Európai Uniót nem tudják önök újra KGST-vé, vagy, mondjuk, a NATO-t nem tudják önök újra Varsói Szerzõdéssé változtatni. (Taps az FKGP padsoraiban.) Tehát még egyszer mondom: a politikai történelem viharkerekét, a történelem szekerét nem tudják önök visszafordítani. (Zaj a bal oldalon.) Ez egyértelmûen egy álliberális és gyakorlatilag álszocialista - még egyszer mondom: álszocialista - megoldás, a szövetkezeti vezetõknek szavazatnyerés érdekében benyújtott törvényjavaslat, és kérem, ezt a förmedvényt az ellenzék egységesen visszautasítja. Még egyszer mondom: közel 300 ezer aláírás összejött három hét alatt, ami azt bizonyítja, hogy a magyar társadalom nagyon nagy része visszautasítja...
Önök, még egyszer mondom, a magyar társadalom ellen ne cselekedjenek! Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)