DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Az elõzõ gondolatmenetemet nem tudtam befejezni, ezért nyomtam meg még egyszer a gombot.
Emlékeztetnék arra, azt mondtam, hogy érdek és retorika szétválik Gyimóthy úr hozzászólásában, és az elõbbi kétpercese ismételten csak meggyõzött errõl. Mert mirõl is van itt valójában szó? Vajon tényleg a külföldiek ellen irányul, vajon tényleg a termelõszövetkezetek ellen irányul ez a kampány? Azt hiszem, hogy nagyon is-is lehet csak erre a válasz. Igaziból ez alól pontosan azoknak az érdekei kandikálnak ki, akiknek sohasem lesz érdekük, hogy Magyarországon a földnek jó ára legyen - valódi ára.
Hiszen emlékszem arra, hogy az elmúlt ciklusban voltak olyanok is, akik a megbékélés fáját ültették. Mert vajon kinek volt az érdeke, hogy az árveréseken 500 forint körüli áron alakuljon ki az úgynevezett föld értéke aranykoronánként? (Gyimóthy Gézához fordulva:) Hát azért tessen már emlékezni, hogy hol kezdõdött ez a történet! Nyilván itt kezdõdött, hogy valakik, ha nem is beszéltek róla, de iszonyatos tudatossággal vitték le ide ezt az árat. Persze, hogy meg vannak most riadva attól, hogy egy valós szabályozás után, nagy valószínûséggel mindenkinek - azoknak is, akiknek már van tulajdonuk, s azoknak, akiknek ez a tulajdon még a hasznára is válik - egyértelmûen az lesz az érdeke, hogy ennek a földnek igazi értéke legyen.
És azt hiszem, amikor ön olyanokról beszélt, akik baloldaliak - ezt meglepõdve hallottam -, õk nem igazán baloldaliak, hanem olyanok, akik azt akarják mondani, mint régen: ha ide ütök, nekem fütyül, ha ide ütök, nekem fütyül; mindegy, hogy melyik csapat hozza ezt ki, csak nekem legyen továbbra is jó földszerzési lehetõségem - a többit pedig üsse meg a guta! Elnézést a kifejezésért.
Azt mondom tehát (Az elnök a pohara megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.), hogy ön csak a saját érdekeket, az ilyen saját érdekeket védi. Köszönöm. (Dr. Géczi József Alajos közbeszól.)