SIMON JÓZSEF (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Tényleg egy kicsit furcsa, hogy Gyimóthy képviselõtársam, úgy tûnik, mintha egyedül állná a sarat ebben a nagyon fontos kérdésben. Csodálkozva nézem, hogy ilyen - hogy mondjam - szûkös az ellenzéki oldal képviselete, és csodálkozva hallgatom azt, hogy szó nélkül hagyják azokat a kifejezéseket, azokat a nyilatkozatokat, amelyeket képviselõtársam itt megtett.
Döbbenetes számomra, hogy mennyire nem arról beszélünk, ami a kristálytiszta igazság. Vannak ebben az országban, akik abban érdekeltek, hogy a mai keresleti szinten ilyen alacsony maradjon a földár, és ezen az áron gyarapítgathassák a birtokaikat. És vannak, akik abban érdekeltek, hogy a magyar agrárgazdaság mielõbb talpra álljon, minél elõbb kialakuljanak azok a birtokméretek és azok az agrárviszonyok, amiben a magántermelõk, a magángazdák és a társas gazdálkodók is megtalálják a számításukat.
Ehhez, sajnos, meg kell szüntetni azt a soha nem látott jó világot, amikor ilyen potom pénzért kótyavetyélik a magyar szántó-, termõföldet, erdõt, rétet, legelõt. Egyszerûen ennek a világnak vége kell hogy legyen! És a baloldaliak, meg az igazi kisgazdák is tudják, hogy a magyar agrárium érdekeit nem az szolgálja, hogyha külföldi mumusokra mutogatva befagyasztjuk a földárakat a mai szinten, hanem a magyar agrárium érdekeit az szolgálja, hogyha azok kezébe kerül a termõföld, akik azt mûvelni tudják és akarják, ott élnek a magyar vidéken, és a munkájukkal teszik termékennyé azt a földet, amit mi most - egyesek kifejezéseivel élve - meg akarunk védeni.
Én azt hiszem, nem tekinthetünk el attól, hogy szembesüljünk azzal a problémával, hogy a felszínen sok mindenrõl szó esik, csak a lényegrõl nem. (Az elnök a pohara megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) A lényeg pedig továbbra is az, hogy a föld azoké legyen, akik ezt mûvelik és akik az ország és a mezõgazdaság hasznára termelésben tartják.
Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.)