DR. KIS ZOLTÁN földmûvelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. A vitát hallgatva úgy tûnik, hogy ez már egyáltalán nem az elõterjesztésrõl szól, és semmiféle összefüggést nem mutat a közgazdasági racionalitással, amely e törvény elõterjesztését indokolta.
"A korlátlan tulajdonszerzés és a haszonbérlet az átmeneti idõszakban a termõföld monopolizálását tenné lehetõvé, torz birtokstruktúra alakulása várható. A javaslat ezért korlátozza mind a kettõt. Hangsúlyozom azonban, hogy a távlatban mindenképpen a korlátozás nélküli, a piacszabályozó mechanizmus által befolyásolt tulajdonszerzés elismerése a végsõ cél. A korlátozás alól szûk körben kivételek vannak. Ugyanilyen mértékû a belföldi jogi személyek tulajdonszerzési lehetõsége is, azzal, hogy az erdõbirtokossági és legelõbirtokossági társulatok szerzése nem korlátozott."
Ez egy miniszteri expozé 1994 februárjából, és ezt a miniszteri expozét szó szerint mondhatta volna el Nagy Frigyes a mostani expozéjánál is.
A 6. § (1) bekezdése azt mondja: "Belföldi jogi személy és jogi személyiség nélküli más szervezet termõföld tulajdonjogát az erdõbirtokossági és a legeltetési társulat kivételével a belföldi magánszemélyre vonatkozó mértékig szerezheti meg." 14809-es számú törvényjavaslat, beterjesztõ a Magyar Köztársaság kormánya, 1993. december 8-án, államtitkár: Medgyasszay László.
Ez világos és egyértelmû elõterjesztés, annak a közgazdasági felismerésnek a szellemében, amely a korlátozott földforgalmat, illetve a kárpótlás során kialakult torz birtokszerkezetet lett volna hivatott orvosolni. Hogy aztán késõbb ez miért nem következett be, az már egy érdekesebb dolog.
De engedtessék meg - bár tudom, hogy nem a Kisfaludy Társaság felolvasóestjén vagyunk -, hogy az MDF vezérszónokának néhány mondatát is elõvegyem. Zsupos Lajos: "A korlátozásokhoz annyit feltétlen hozzá kell tenni, hogy csak rövid távon, az Európai Közösséghez való csatlakozás idõpontjáig maradhatnak és maradnak is érvényben, hiszen utána törvényeinket is összhangba kell hozni a közösség törvényeivel. Tudjuk, ezek a korlátozások nemcsak elõnnyel, hanem hátrányokkal is járnak. Például, hogy csak egyet említsek, csökkentik az ágazatba bejutott tõkét, ezen keresztül a korszerû technika alkalmazását is." Ez tény, valóban így igaz. "Az MDF a törvényben megfogalmazott korlátozásokat el tudja fogadni, mind idõben, mind térben értelmezve azt, azzal, hogy a földhaszonbérlet minimális idõtartamát rögzíteni kívánja."
Sajnos ez sem történt meg, jóllehet erre az elõterjesztés annak idején módot adott. A mostani kénytelen ezt is orvosolni.
(18.10)
Tudnám folytatni a vezérszónoklatokat, akár a Fideszig bezárólag, akik egészen más véleményt képviseltek. Talán azt a tizenegy sort még érdemes felolvasni, amelyre hivatkoztak, hogy állítólag csak kiemelés. A Fidesz véleménye: "Az átmeneti korlátozásként elfogadhatónak tartjuk azt is, hogy külföldi magán- és jogi személyek ne szerezhessenek termõföldtulajdont. Kivéve ez alól azon országok magán- és jogi személyeit, akiknél kölcsönösségi alapon nemzetközi szerzõdések megengedik a magyar személyek és szervezetek tulajdonszerzését. Az Európai Közösséggel megkötött társulási szerzõdésben foglalt átmeneti idõ eltelte után ilyen kölcsönösségi engedmények jönnek létre hazánk és az Európai Közösség között is. A fentieken túli korlátozásokkal nem értünk egyet, így a belföldi székhelyû, de külföldiek tulajdonában lévõ vagy azok részvételével mûködõ társaságok korlátozásával sem."
Ez volt tehát 1994 februárja, amikor is egy olyan földtörvény- elõterjesztésrõl tárgyaltunk, amely teljes mértékig konform a most elõterjesztettel, sõt a mostani szigorúbb, mert a jelenlegi elõterjesztés csak egy szûk körben engedi meg a belföldi jogi személyek földtulajdonszerzését, megköveteli a legalább ötéves mezõgazdasági tevékenységet, elõírja a fölsõ korlátot, engedélyhez köti mind az önkormányzatok, mind pedig a helyi agrárkamara szervezeteinek az ilyen jellegû földszerzést, és ne felejtsük el: még azt is szigorúan elõírja, hogy csak azon a területen szerezhetnek földet, ahol a mezõgazdasági tevékenységet ténylegesen folytatják.
Annak örülnék, ha ebben az országban valóban az a virágzó gazdaság alakulna ki, ami csökkentené a parlagterületeket - mert ez most közel 20 százalék, és szomorú látvány, hogy parlagon, gazdátlanul lévõ területek vannak, amelyet még haszonbérbe sem adnak oda -, csökkentené azt a vegetációt, mert az termelésnek nem nevezhetõ, ahol a pipacstengerbõl 2-2,5 tonnás hektáronkénti búzatermést tudnak elõállítani, mert szegénységükbõl rákényszerülten kénytelenek gazdálkodni, és segíteni azt a 260 ezer embert is, aki még mindig társas vállalkozásban tevékenykedik. És ne felejtsük el, hogy ezek a társas vállalkozások - akár tetszik, akár nem - a magyar mezõgazdasági termelés 60 százalékát adják, az exportterméket minõség szerint meg több mint 80 százalékban állítják elõ.
Ezek az érvek, ezek a közgazdasági tények. Ez egy olyan környezet, amelyhez vagy alkalmazkodunk, vagy nem. És amikor önök - tudom, hogy választások elõtt ez sokkal könnyebb és talán átmenetileg hasznos is - választási propagandaként fogják föl ezt az elõterjesztést, én azonban mégis arra intenék mindenkit, hogy próbáljuk meg ezt szakmai alapon úgy megvitatni és az érveinket úgy ütköztetni, hogy ebbõl azok, akiknek a bõrére megy a játék, valamit értsenek is, és körülbelül azok a feltételek, amelyeket jó lenne, ha ez az ország már teljesíteni tudott volna, 1998-tól rendelkezésére állnának mindazoknak, akik a vidéken mezõgazdasági tevékenységet folytatnak akár egyéni, akár társas vállalkozási formációban.
A támogatási jogszabályokat meg - Gyimóthy képviselõ úrra gondolok -, ha kíváncsi rá, szívesen rendelkezésére bocsátom, ami a földvásárlási támogatást mint külön jogszabályi rendelkezést tartalmazza.
Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.)