KARAKAS JÁNOS (MSZP): Még zárójelben tenném hozzá - ha már visszatérünk a harmincas évek gondolatához -: ha a mûködésüket és gondolatukat nézzük, ahol a nagy táblák közös használatát favorizálták, akkor valahol már az is termelõ jellegû szövetkezés volt.
Aztán még egy gondolat: ha csak munkát adnak ezek a szövetkezetek, akkor ez jelenti a cselédséget. Könyörgök, egy bajor paraszt, akinek van 50 hektár földje és van egy tehenészeti telepe, az büszkén vallja a szabadságát; ugyanakkor bevallja, hogy õ a földjének, a gazdálkodásnak a rabja, mert neki reggeltõl estig ott kell lennie, és szabadsága akkor volt, amikor, mondjuk, elment nászútra. Azért amelyik szövetkezet ilyen cselédsorba vitte, mondjuk, az állattenyésztési telepen dolgozót, azért annak volt szabadsága, három mûszakban dolgozhatott, tehát valahol (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) ennek is megvan az elõnye, és ezen érdemes elgondolkodni. (Dr. Tóth Tihamér: És annyit keresett, mint a bajor paraszt! - Derültség.)