FODOR SÁNDOR (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõház! Farkas Gabriella képviselõ asszony fejtegette a szövetkezeti földtulajdon és a tagi földtulajdon kérdéskörét, amit valóban a '67. évi törvény intézményesített, de egy lehelletnyi csúsztatás belecsúszott az egész megfogalmazásba, ugyanis a megváltás intézményét szintén ez a törvény hozta, de kizárólag azokra vonatkozott, akik öröklés folytán a szövetkezeti tag papától, nagypapától örökölték, és nem lettek, nem váltak a szövetkezet tagjaivá. A szövetkezeti törvény lehetõséget adott számukra, hogy taggá váljanak. Ha ezt nem tették, akkor valóban - a mai fogalmakkal élve - nevetséges áron megváltották tõlük a földet. (Dr. Kis Zoltán: Nem is volt olyan nevetséges!) Ugyanakkor maradjunk abban... (Dr. Orosz István: A mostani ötszáz forintnál többet ért!) Így igaz!
Viszont a kárpótlási törvény lehetõvé tette ezen megváltott földek kárpótlási jegyre való jogosultságát, amely ezer forint névértéken szerepelt, és a licitek során a világban egyedülállóan létrehozta az akkori parlament az úgynevezett negatív licit intézményét: az ezer forintból lett ötszáz forint. És az a meghurcolt és földjétõl megszabadított állampolgár pontosan a papától, a nagyapától örökölt területnek a kétszeresét tudta megvásárolni a kárpótlási árverések során.
Ha az igazságról beszélünk, akkor lássunk tisztán, és aki esetleg nem figyelt oda, az is értse, hogy mirõl beszélt a képviselõ asszony. (Dr. Kovács Kálmán: Mégse volt olyan rossz az a kárpótlás!)
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)