DR. KRISTÓF ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A termõföldrõl szóló 1994. LV. törvény módosítására irányuló T/4749. számú törvényjavaslat általános vitájának elsõ napján a vitában részt vevõ felek elfoglalták elõre kijelölt pozícióikat. A mai vita számomra azt a tanulságot hozta, hogy a vita résztvevõi az elõre elfoglalt hadállásukból semmilyen irányban nem képesek elmozdulni.
Nem jelentett, és nem jelenthetett senki számára nagy meglepetést az a körülmény, hogy az eddigi vita szinte kizárólag a törvényjavaslat 1. §-át érintette, mely 1. § a jelenleg hatályos törvény 6. §-ának módosítását célozza meg, és meghatározza, hogy Magyarországon jogi személyek termõföld tulajdonjogát milyen feltételek teljesítése esetén szerezhetik meg. A javaslat szerint belföldi jogi személy vagy jogi személyiség nélküli más szervezet védett vagy védelemre tervezett természeti terület kivételével termõföld tulajdonjogát megszerezheti, feltéve, hogy
a) a tulajdonszerzést megelõzõen legalább 5 éve folytat mezõgazdasági tevékenységet,
b) székhelye, telephelye szerinti településen kíván termõföldet szerezni,
c) legalább középfokú mezõgazdasági szakképesítéssel rendelkezõ tagja vagy alkalmazottja van.
A javaslat 1. §-ának további rendelkezése kitér arra, hogy amennyiben a jelenleg hatályos birtokmaximum felett kíván belföldi jogi személy, illetõleg jogi személyiség nélküli szervezet termõföldet szerezni, ebben az esetben engedélyezési eljárásra kerül sor. A végsõ döntést a megyei agrárkamara települési mezõgazdasági bizottságának véleményét megismerve a települési önkormányzat jogosult meghozni.
Elhangzott már a vitában, hogy elegendõ-e ez a korlátozás. Biztos vagyok benne, és úgy ítélem meg, hogy a települési önkormányzatok felruházhatók ezzel a döntési jogosítvánnyal, és igenis határozott meggyõzõdésem az, hogy képesek lesznek minden esetben a település érdekét szolgáló döntést hozni.
Úgy gondolom, hogy az 1. §-ban hozott megoldás senki számára sem hathatott az újdonság erejével, hiszen abban a kormány szakmai, politikai akarata fogalmazódik meg, és e szakmai, politikai akarat teljes egészében összhangban van az MSZP választási programjával és az elfogadott kormányprogrammal.
Tisztelt Országgyûlés! A tulajdon, az a kérdés, hogy ki és milyen feltételek mellett szerezhet tulajdont, és ezen belül is termõföldtulajdont, minden társadalomban alapvetõ politikai kérdés. Ezért sem meglepõ, hogy a vita eddigi szakaszában a szakmai érvek helyett döntõen a politikai érvek és indokok domináltak, természetesen nem mellõzve az érzelmi, indulati ráhatást sem. Úgy gondolom, annak eldöntése érdekében, hogy a vitában részt vevõ felek közül kiknek van igazuk, kiknek meggyõzõbbek az érvei, kissé vissza kell tekintenünk, és némi összehasonlító elemzésnek kell alávetnünk a tárgyban a korábbi kormány által a földtulajdon rendezésére elõterjesztett javaslatokat.
Ha ezt a visszatekintést megtesszük, akkor elõször arra a következtetésre jutunk, hogy az elõzõ ciklusban a földkérdés a figyelem középpontjában állt. A parlamenti jegyzõkönyvek tanúsága szerint az 1994. évi LV. törvény elfogadásáig a tárgyban több mint 15 kormány- és képviselõi elõterjesztésre került sor. Ha hozzávesszük azokat a törvényeket, amelyek ha címükben nem is, de tartalmukban, tárgyukban a termõföldet érintették - így a kárpótlási törvényt, a földkiadó és földrendezõ bizottságokról szóló törvényt, illetve ezeknek módosításait -, arra a következtetésre kell hogy jussunk, hogy a termõföld mint jogalkotási tárgy, az elõzõ parlament, az elõzõ kormányzat aktív figyelmének középpontjában állt.
Mivel azt a célt tûztem magam elé, hogy jelen felszólalásomban röviden az elõzõ kormánynak a termõföld tulajdonjogára vonatkozó szakmai, politikai akaratát próbálom megfejteni, két elõterjesztés tartalmáról kell kissé részletesebben szólni. Ez pedig az elõzõ ciklusban a 6411. szám alatt, valamint a 14 809. szám alatt elõterjesztett törvényjavaslatokat tartalmazza. A 6411-es törvényjavaslatot a kormány az általános vita során visszavonta; a 14 809-es számú törvényjavaslatból született meg a termõföldrõl szóló '94. évi LV. törvény.
A 6411. számú törvényjavaslat 13. §-ával kívánta módosítani az akkor hatályos földtörvény 38. §-át az alábbiak szerint: "Külföldi termõföld és védett természeti terület kivételével bármely ingatlan tulajdonjogát a devizagazdálkodásra vonatkozó szabályok figyelembevételével megszerezheti". Ugyanezen szakasz (3) bekezdése tartalmazza a külföldi fogalmának meghatározását, mely szerint "Külföldi a nem magyar állampolgár, kivéve a Magyarországon állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal rendelkezõ, vagy menekültként elismert személy, valamint a külföldi székhelyû jogi személy, vagy az ilyen székhelyû jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet". A törvényjavaslat ezen szövegébõl és a módosítás indoklásából is egyértelmûen világos, hogy a javaslat lehetõvé kívánta tenni a külföldi részvételével mûködõ Magyarországon bejegyzett gazdasági társaságok vagy magyarországi székhellyel rendelkezõ jogi személyiséggel nem bíró szervezetek termõföldtulajdon-szerzését.
Tisztelt Országgyûlés! Ezek után nézzük meg, hogyan öntötte formába politikai akaratát az akkori kormány a 14 809. számú törvényjavaslat elõkészítése során. A javaslat 6. §-ának (1) bekezdése szerint belföldi jogi személy és jogi személyiség nélküli gazdasági más szervezet a termõföld tulajdonjogát - erdõbirtokossági és legeltetési társulat kivételével - a belföldi magánszemélyre vonatkozó mértékig szerezheti meg. A javaslat 7. §-ában ugyan korlátot kívánt állítani az elõterjesztõ a külföldiek tulajdonszerzése terén, ez azonban a 7. § (1) bekezdése szerint csak a külföldi részvételével mûködõ gazdasági társaságokra - a hangsúly a gazdasági társaságon van - vonatkozott volna.
(20.30)
Tisztelt Országgyûlés! A most tárgyalt T/4749. számú törvényjavaslat a fentiekbõl következõen lényegesen szigorúbb feltételekhez kötné a földtulajdonszerzést. Igaz és nem véletlen, hogy a belföldi jogi személy meghatározásban benne foglaltatik a külföldi tulajdonban levõ, Magyarországon bejegyzett gazdálkodó szervezet, de a már ismertetett módon e körnek az elõbb ismertetett két javaslat is lehetõvé kívánta tenni a termõföld tulajdonjogának megszerzését.
Ebbõl eredõen korlátozásként és az elõzõ javaslatokkal szemben szigorításként értékelendõ a javaslat 6. §-ában megfogalmazott feltételrendszer, melyek együttes fennállása esetén kerülhet sor belföldi jogi személy vagy jogi személyiség nélküli más szervezet tulajdonszerzésére. A javaslat tartalmazza azt is, hogy milyen eljárással zárható ki az, hogy a gazdasági társaság, illetve a belföldi jogi személy felszámolása vagy bármi okból történõ megszûnése során külföldi a termõföld tulajdonjogát megszerezze.
Megengedem, hogy az ismertetett hármas feltételrendszer pontosítható és pontosítandó is. Személy szerint kész vagyok e kérdéskörben az érdemi vitára, és az eredeti célkitûzést figyelembe vevõ, de a javaslat pontosabb megfogalmazását célzó módosító javaslatokat támogatni tudom.
Tisztelt Országgyûlés! A termõföldrõl szóló 14 809. számú törvényjavaslat vitája 1994. február 8-án kezdõdött, és a határozathozatalra 1994. április 6-án került sor. Mind az általános, mind a részletes vitát alapjaiban a választási kampány határozta meg, a választók kegyeiért folytatott nyílt küzdelem mind a vitában, mind a törvény végsõ tartalmában tetten érhetõ. A vita ilyen körülményeire tekintettel nem lehet csodálkozni azon, hogy a javaslat végsõ formája eltért a beterjesztõ kormány politikai, szakmai akaratától, és a földtulajdon szerzését csak belföldi természetes személyek részére tette lehetõvé.
A törvényjavaslat vitája során a Magyar Szocialista Párt azt az álláspontot képviselte, hogy a reális értékeket tükrözõ és elismerõ földpiac hiánya miatt a külföldi természetes személyek tulajdonszerzését átmenetileg korlátozni kell, de nem értett egyet a belföldi jogi személyek, köztük a szövetkezetek földtulajdon-szerzési képességének kizárásával.
Lényegileg ezt az álláspontot képviselte a vitában a Szabad Demokraták Szövetsége és a Fiatal Demokraták Szövetsége is. Erre tekintettel a mostani javaslat általános vitájának megkezdésekor érthetõ módon nagy érdeklõdéssel vártam a Fiatal Demokraták Szövetségének vezérszónoklatát, mert abban bíztam, hogy korábbi álláspontjuk módosulásának valamiféle indokolása el fog hangzani.
E törvényjavaslat vitájának megkezdését megelõzõen a Fidesz ugyan azt nyilatkozta, hogy a jogi személyek, illetve a külföldiek részvételével mûködõ jogi személyek földtulajdonszerzését soha nem támogatta, az erre vonatkozó idézetek szövegkörnyezetükbõl kiemelve ellenkezõ tartalommal bírnak. Én természetesen tudomásul veszem, hogy az emberi emlékezet véges, és ebben bízva némelyek részérõl az adott ügyben hiányzik a kellõ következetesség, de úgy gondolom, hogy alig több mint három év nem elég hosszú idõ arra, hogy ilyen fontos ügyekben a felejtésben, mások felejtésében bízzunk.
A 14 809. számon beterjesztett törvényjavaslat vitája során 1994. február 8-án a Fidesz részérõl Glattfelder Béla képviselõtársam volt a vezérszónok. Beszédébõl idézek, jegyzõkönyv 33 079. hasáb: "Átmeneti korlátozásként elfogadhatónak tartjuk azt is, hogy a külföldi magán- és jogi személyek ne szerezhessenek termõföldtulajdont. Kivétel ez alól azon országok magán- és jogi személyei, akiknél - kölcsönösségi alapon - nemzetközi szerzõdések megengedik a magyar személyek és szervezetek tulajdonszerzését. Az Európai Közösséggel megkötött társulási szerzõdésben foglalt átmeneti idõ letelte után ilyen kölcsönösségi egyezmények jönnek létre hazánk és az Európai Közösség között. A fentieken túli korlátozásokkal nem értünk egyet, így a belföldi székhelyû, de a külföldi tulajdonban lévõ vagy ezek részvételével mûködõ társaságok korlátozásával sem."
Államtitkár úr volt szíves már ezt a részt idézni, én magam azonban ugyancsak szükségesnek tartottam sulykolás céljából ismételten felidézni a Fiatal Demokraták Szövetségének akkori álláspontját.
Megkockáztatva azt, hogy fideszes képviselõtársaim a fenti idézeteket a szöveg környezetébõl kiragadottnak és nem a valós szándékot kifejezõnek minõsítik, nézzük meg tehát, pontosítható-e a Fiatal Demokraták Szövetségének valódi akarata. Nem kell ehhez mást tennünk, tisztelt képviselõtársaim, csak kézbe kell venni a 15 788. számú együttes jelentést, valamint Glattfelder képviselõ úr 15 412. szám alatt benyújtott módosító indítványait. Ezek szerint a Fidesz a törvényjavaslat 7. §-ának (1) bekezdését az alábbiak szerint javasolta módosítani: "Külföldi magánszemély és jogi személy termõföld és védett természeti terület tulajdonjogát nem szerezheti meg."
Hogy tisztán lássuk azt, mi volt a módosító javaslat tartalma, nyilván szólni kell arról, hogy kit értünk vagy kit érthetünk külföldi magánszemélyen és külföldi jogi személyen. A külföldi magánszemély - úgy gondolom - nem igényel magyarázatot. Külföldi jogi személy alatt azt értjük, amelynek székhelye vagy telephelye külföldön van bejegyezve. Az a külföldi társaság, az a külföldi jogi személy, amelynek székhelye vagy telephelye Magyarországon van bejegyezve, az a hatályos jogi szabályozás szerint magyarnak, magyar jogi személynek tekintendõ.
Még beszédesebb és egyértelmûbb a módosító javaslat indokolása, amely szerint: "Nincs nyomós érv amellett, hogy a törvény a belföldi székhelyû, de külföldi részvétellel mûködõ gazdasági társaságok termõföldtulajdon-szerzését megtiltsa. E tilalom tovább nehezítené a földjelzálog intézményrendszerének kiépítését, és gátolná a külföldi tõke egyébként sem túlságosan jövedelmezõ magyarországi mezõgazdasági tõkebefektetéseit." - Idézet vége. Ezzel az állásponttal teljes mértékben egyetértek.
Felvetõdhet persze, hogy ezt az álláspontot a Fidesz az elõzõ ciklusban képviselte, és valamilyen tény vagy körülmény hatására a '94. évi országgyûlési választásokra új választási programot készített, és új választási programjától - a korábbiakhoz képest - eltérõ álláspontot fogalmazott volna meg. Felvetõdhet - említettem, felvetõdhet -, de nem így van. Ugyanis a Fidesz gazdaságpolitikai programjának 12. pontjában az alábbiakat találjuk. Idézem: "A szétaprózott földbirtokoknak azonban a versenyképes mûködés érdekében koncentrálódniuk kell, anélkül csak önellátó és kisegítõ termelést folytatható rajtuk. Lehetõvé kell tenni, hogy a szövetkezetek és a társaságok is szerezhessenek földtulajdont. Ezen kívül szabályozni kell a külföldiek földtulajdon-szerzési jogait, és jelzáloghitellel terhelhetõvé kell tenni a földet." Ezzel a véleménnyel is egyetértek.
A felhozott javaslat lényegében konform a Fidesz elõbb idézett választási programjával. Amit nem értek, tisztelt Országgyûlés, tisztelt képviselõtársaim: hogy milyen ok vagy milyen indok mellett tértek el ettõl a programjuktól, mert ez idáig erre ésszerû okot, elfogadható okot én nem hallottam.
Tisztelt Országgyûlés! A vita eddigi szakaszában ellenzéki képviselõtársaim hosszan érveltek arról, hogy miért nem lehet megnyitni a földpiacot a külföldiek elõtt. Szeretném egyértelmûen pontosítani, hogy a javaslat nem teszi lehetõvé a külföldi magánszemélyek földtulajdonszerzését, szemben az elõzõ parlamenti ciklussal, amikor is a '94. évi LV. törvény elfogadásáig és hatálybalépéséig 1994. VI. hónap 27-éig külföldi természetes személyek és külföldi székhelyû gazdasági társaságok tulajdonszerzési képessége nem esett korlátozás alá.
Medgyasszay képviselõ úr hivatkozott rá, hogy külföldiek mintegy 50 ezer hektár termõföldet a kárpótlás során szereztek. Ez nem is baj, de tisztáznunk kell, hogy a külföldiek tulajdonszerzésének nem ez volt az egyetlen módja. A teljesség érdekében arról is beszélni kell, hogy az alagi, a bajai, a bárdi, a csányi, a hevesi, a hosszúhegyi, az izsáki, a kisbéri, a mátraházi, a nyírlugosi és a tiszalöki mezõgazdasági kombinátok, illetve állami gazdaságok felszámolása során az e társaságok szántó mûvelési ágban nyilvántartott földterületének 4-6 százalékát, mintegy 60-70 ezer hektárt szerzett meg külföldi természetes vagy jogi személy.
(20.40)
Arról is beszélni kell, hogy az 1994. évi LV. törvény hatálybalépéséig külföldi természetes és jogi személyek a földpiacon egy egyszerû engedélyezési eljárás után szerezhettek termõföldtulajdont. Az ellenzéki képviselõtársaim által említett zsebszerzõdések 1994. július 27-ig nem azért köttettek, mert külföldi vevõként nem jelenhettek meg. Az ok, tisztelt képviselõtársaim, az elsõ kárpótlási törvényben, pontosabban annak 23. és 24. §-ában keresendõ. E törvényhelyek szerint ugyanis, ha a kárpótolt a termõföldárverésen vett termõföldjét a vételtõl számított három éven belül, mezõgazdasági vállalkozói utalvány igénybevétele esetén öt éven belül elidegeníti, a bevételt a személyi jövedelemadó-alapjához hozzá kell számítani.
Tekintettel arra, hogy a kárpótlás során olyan birtokszerkezet alakult ki, mint amilyenrõl itt már szó esett, és eladóként szinte kivétel nélkül a földpiacon kárpótláson tulajdont szerzett személy jelentkezett, nyilvánvaló, hogy az õ érdeke és nem pedig a külföldi tulajdonszerzési korlátja volt az az ok, ami miatt nem végleges adásvételi, hanem úgynevezett zsebszerzõdés készült. A zsebszerzõdések tömeges elterjedését ezek a jogszabályi rendelkezések és nem a külföldiek tulajdonszerzési korlátai okozták 1994 elõtt.
Tisztelt Országgyûlés! A felhozott javaslat vitája - mint ahogy bevezetõmben említettem - a tulajdonszerzési képesség körül csúcsosodik ki. Én magam is döntõen erre a kérdéskörre koncentráltam, meg kell azonban állapítani, hogy ennek következtében a javaslat más részei érdemtelenül háttérbe szorultak, pedig néhány igen fontos rendelkezés található közöttük. Ilyen fontos rendelkezés például a haszonbérleti jog ingatlan-nyilvántartásba történõ kötelezõ bejegyzésének elõírása. Úgy ítélem meg, hogy e rendelkezés gyakorlati alkalmazása átláthatóvá teszi a földhasználati viszonyokat.
Ugyanakkor e rendelkezés néhány kérdést is felvet. Ilyen kérdés az, hogy a haszonbérleti jognak mint jogi ténynek az ingatlan- nyilvántartásba történõ bejegyzése kinek a költségére történik majd. Figyelemmel arra, hogy a kárpótlás, illetve a részaránytulajdonok kiadása során egyes földtulajdonosok nyolc-tíz tagban szereztek földtulajdont, belátható, hogy e kérdés pontosabb szabályozása módosító indítvánnyal elengedhetetlen. Én magam olyan módosító indítványon gondolkodom, amely ennek a bejegyzésnek a költségeit elengedné, nevezetesen díjtalanul kerülne sor ennek a jogi ténynek a bejegyzésére. Alternatív megoldásként természetesen szóba jöhet az is, hogy meghatározott birtokmértékig legyen kedvezményezett ez az eljárás.
Tisztelt Országgyûlés! A földtulajdon és a földhasználat kérdéskörénél kialakult vitának távolabb mutató tartalma is. Az a kérdés ugyanis, tisztelt képviselõtársaim, hogy a vitatkozó felek milyen jövõt szánnak a falunak, a falun a mezõgazdaságból élõ és élni akaró embereknek. A polgárosodást, a parasztpolgár megjelenését mi, szocialisták is alapvetõ fontosságúnak tartjuk. Lényegi eltérés azonban, hogy a polgárosult parasztság körét mi lényegesen szélesebb körben szeretnénk kialakítani. Ellenzéki képviselõtársaim javaslataiból egy olyan falu jövõképe vázolódik fel, amelyben a paraszti létet és a polgárosodást alapvetõen meghatározó földtulajdon egy szûkebb kör, a földbõl élõk mintegy 5-10 százalékának kezében van, és a falvak népének meghatározó része esélytelen a polgárosodásra. Mi ezt nem akarjuk.
A mi jövõ- és faluképünk szerint biztosítani kell az egyéni középbirtok és a középgazdaságok mellett a társas gazdálkodást végzõk, a szövetkezetben vagy más gazdasági társaságban tevékenykedõk esélyeit is, és a polgárosodás lehetõségét a falu egész közösségének kell felkínálni. A most tárgyalt javaslat e célkitûzés megvalósítását elõsegíti, ezért ezt támogatom és támogatásra javaslom.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)