DR. SOLYMOSI JÓZSEF (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Egy eléggé sajátos helyzetben mondom el a hozzászólásomat a termõföldrõl szóló törvény módosításáról, hisz most már helyesen a nevem alatt az szerepel, hogy független országgyûlési képviselõ, tehát gondolom, senki nem gondolja, hogy valami kötelezõ frakcióvéleményt mondok el.
Ugyanakkor azt is tudják rólam, hogy elnöke vagyok egy pártnak, az Agrárszövetségnek, melyet az a megtiszteltetés ért, hogy az elmúlt héten jó néhányan hivatkoztak erre a pártra: Gyimóthy képviselõ úr kommunista utódszervezetnek nevezett bennünket, a mai kormánypártokkal, a MOSZ-szal együtt. Ugyanakkor más ellenzéki pártok tisztességes, becsületes, jó szándékú, hozzáértõ emberekbõl álló pártnak neveztek bennünket, olyanoknak, akiknek a véleményére érdemes odafigyelni.
Mindenképpen megtisztelõ ez a hivatkozás, de ugyanakkor annak már túlzottan nem nagyon örülök, hogy a korábban közreadott véleményünkbõl néhány mondatot kiragadnak az eredeti szövegkörnyezetbõl, és ez félreértésre adhat lehetõséget. A sajátos helyzetemhez még hozzátartozik, hogy ráadásul még mezõgazdasági szakember is vagyok, hisz 27 éve dolgozom a mezõgazdaságban: mindig a termelésben, tehát mindig földközelben voltam az elmúlt 27 év alatt. De ha még ez sem elég valakinek, akkor még ráadásul egy mezõgazdasági szövetkezet elnöke is vagyok már 18 éve, egy olyan szövetkezetnek, a bonyhádi szövetkezetnek, amely túlélte az 1990 és '94 közötti idõszakot, együtt maradt, ma is 600 ember van a szövetkezet közvetlen környezetében.
Tehát ahogy Dögei képviselõ úr fogalmazott az elõbb, valószínû, hogy ez a szövetkezet a derekabb szövetkezetekhez tartozik, hisz ma is jól gazdálkodik, a jövõre gondol, és ennek megfelelõen van véleménye sok mindenrõl, többek között a termõföld módosításáról is. És még zárójelben azt is megjegyzem, még az a vád sem érhet, hogy azok közé a vezetõk közé tartozom, akik felhalmoztak óriási földterületeket, és most majd arra gondolnak, hogy a késõbbiekben hogyan tudnak ebbõl valamennyit átjátszani a külföldiek számára, hisz összesen 1 hektár földem van.
(21.30)
Ezzel a földterülettel is az MDF vezette kormány ajándékozott meg annak idején, 1992-ben. Tehát ezért úgy gondolom, hogy van talán valami erkölcsi alapom, hogy véleményt mondjak errõl a törvénymódosításról.
Farkas Gabriella föltette a nagy kérdést, hogy vajon hol kezdõdött a probléma. Õ 1967-et jelölte meg indulási idõpontnak. Én azt mondom, hogy ennél sokkal régebben kezdõdhetett, vagy legalábbis gondolom. Valószínûleg akkor kezdõdhetett, amikor az ötvenes-hatvanas években, az akkor nem éppen apáink számára kellemes idõszakban egy olyan rendszert erõltettek az akkori mezõgazdaságban élõkre, ami eléggé idegen volt az akkori környezettõl, nem is vették túlzottan szívesen, és errõl Dögei képviselõ úr is szólt, hogy nagyon nehezen élte meg az a kor ezt az idõszakot, különösen az apáink és a nagyapáink. Csak hát Dögei képviselõ úr azért azt nem említette, és talán hozzá kellett volna tenni, hogy azért a késõbbi idõszakban felnõtt egy új generáció, felnõttünk mi, az önök gyerekei, akik már beleszülettünk ebbe a helyzetbe, és azért tanultunk, azért taníttattak bennünket, hogy próbáljunk valami mást csinálni, ne azt, amit ránk erõltettek, hanem valami mást próbáljunk kitalálni. És én azt hiszem, hogy kitaláltunk valami olyasmit, mármint az akkori és azt hiszem, hogy a mai agrárértelmiségnek a döntõ többsége, amire azért odafigyelt a világ. És ekkor jött a következõ idõszak, és errõl feledkeznek meg a mai ellenzéki képviselõ urak, hölgyek, ami a kilencvenes évek elején történt, nevezetesen arról, hogy hogyan jött létre ez a mai helyzet, és ki az oka annak, hogy létrejöttek ezek a mai állapotok.
Én úgy gondolom, hogy elfeledkezik a mai ellenzék arról, hogy történelmi felelõssége van abban, ami '90-tõl elindult Magyarországon, hisz akkor alakult ki ez a mostani birtokszerkezet. Az a birtokszerkezet, amit mindenki emleget, hogy mennyire tagolt és mennyire nem versenyképes. Sok százezer ember akkor vált munkanélkülivé a mezõgazdaságból. Ebben az idõszakban történt az, hogy a földnek egy jelentõs része nem azok kezébe került, akik abból meg akartak élni, és ma is meg akarnak élni. Nagyon sokszor a helybeliek kirekesztõdtek a földvásárlási lehetõségbõl, és ebben az idõszakban azért nem kevés külföldi is szerzett tulajdont. És abban az idõszakban köttettek azok a bizonyos zsebszerzõdések, nem is kevés számban, melynek a szereplõi magyar állampolgárok és nem magyar állampolgárok voltak. A szakemberek pedig ebben az idõszakban menekültek, és kellett menekülniük, kellett vásárolniuk, kellett az egész szövetkezetet egy egész más oldalról szemlélniük. Hát ezt, azt hiszem, hogy nem kell és nem lehet elfelejteni.
Azt sem lehet elfelejteni, hogy miért kellett ebben az idõszakban a mezõgazdasági szövetkezetekre a politikai csatározások színterét áthelyezni, és miért kellett egészen sok diszkriminatív törvényt hozni, olyan törvényeket, amelyek elsõsorban a mezõgazdasági szövetkezetek ellen irányultak, és miért kellett politikai közellenségként feltüntetni azokat a szövetkezeteket, amelyeknek a talaján valószínûleg egy olyan irányt lehetett volna venni a hibákat meg a gondokat illetõen..., hiszen én soha nem mondtam, hogy nem voltak akkor gondok és problémák, de talán alkalmas lett volna az az akkori helyzet arra, hogy egy európai és a világnak, a világszínvonalnak megfelelõ irányt és dobbantást vegyen a magyar agrárágazat.
Soha nem tudjuk, és azt hiszem, hogy ma se értjük, hogy miért kellett abban az idõszakban a mezõgazdasági szövetkezeteket megfosztani attól a lehetõségtõl, hogy valamennyi földet tudjanak szerezni, és akkor is, ha a kisembereknek, a kisegzisztenciáknak az életét próbálták kézben tartani, és ahogy Francz képviselõ úr az elõbb említette, mindenkinek megvolt a lehetõsége a földvásárlásra, a spekulációra, csak a mezõgazdasági szövetkezeteknek nem volt.
Ennek ellenére mégis túlélték ezek a szövetkezetek. Ma mintegy 1800 szövetkezet mûködik az országban. Döntõ többségében nem vagyonfelélésre rendezkedtek be ezek a szövetkezetek, hanem a jövõre gondolnak, és ezen túlmenõen több ezer olyan gazdasági társaság mûködik, amelyek valamilyen formában a szövetkezet bázisáról indultak. Nagyon sokan eredményesen gazdálkodnak, nagyon nagy szellemi tõke halmozódott föl, fejlesztenek, a jövõre gondolnak. És itt van a kezemben egy állásfoglalás, amit Manchesterben 1995-ben írtak alá, az pedig nem a világ keleti részén van, mégis elismerik azt a szövetkezeti mozgalmat, ami Magyarországon már a létjogosultságát megérdemelte és megszerezte.
Ezért nem nagyon tudjuk kezelni azt a véleményt, amellyel minden körülmények között megtiltották és ma is megtiltják a mezõgazdasági szövetkezeteknek a földvásárlást, hisz sokan elmondták már elõttem, itt egyszerûen arról van szó, hogy egy alapvetõ biztonságra van szükség ezeknek a szövetkezeteknek, hisz ma több mint 50 százalékán a földterületnek még mindig szövetkezetek dolgoznak, az össztermelésnek több mint 50 százalékát még mindig a szövetkezetek adják, tehát azt hiszem, hogy elfogadható lehetne, hogy az állattenyésztés biztonságához, az ültetvénytelepítéshez, a vetõmagtermeléshez és egyáltalán az intenzív növények termeléséhez egy minimális biztonságot érezzenek.
Ezért igazából nem tudom, hogy mi a célja Gyimóthy Géza képviselõ úrnak, amikor ma is, most már nem tudom, hányszor, de a múlt héten is elmondta, és micsoda diadalittasan, hogy micsoda óriási dicsõséget értek el, hogy már háromszor is vissza tudták verni azt a kezdeményezést, hogy az elmúlt idõszakban a mostani kormány nehogy esetleg abba a hibába essék, hogy a szövetkezeteknek lehetõvé teszi a földvásárlást. Holott hivatkoznak mindenre, hivatkoznak többek között alkotmányossági kérdésekre is, és most a késõi idõpont miatt nem akarom már felolvasni, de itt van a kezemben egy olyan alkotmánybírósági állásfoglalás is, amely szerint nem tartanák kizártnak és lehetetlennek, hogy esetleg azt a bizonyos pozitív diszkriminációt, amit annak idején az akkori kormány megtett a legelõbirtokossági, erdõbirtokossági társulásokkal kapcsolatban, esetleg a mindenkori kormány kibõvítse, és esetleg a mezõgazdasági szövetkezetekre is kiterjessze.
Én azt gondolom, hogy ha ez megtörtént volna az elmúlt idõszakban, akkor ma kevesebb gondunk lenne, kevesebb lenne a politikai vita, és lehet, hogy nem most került volna olyan helyzetbe a kormány, hogy választás elõtt néhány hónappal belemenjen egy ilyen óriási nagy csatába, amikor alapvetõ politikai kérdést kell, nem éppen, hogy mondjam, szívderítõ környezetben és támogató környezetben lefolytatni.
Tehát az elõbb elmondottakból úgy gondolom, hogy érezhetõ, és talán nem csodálkozik senki az Agrárszövetség véleményén, amikor mi mindent megragadtunk az elmúlt idõszakban, és ma is megragadunk, hogy egy olyan helyzetet teremtsünk, ahol a mezõgazdasági szövetkezeteknek a földvásárlási lehetõség biztosítva van, hisz mi úgy gondoljuk, hogy ma azokban a szövetkezetekben, ahol az "egy tag - egy szavazat" elv mûködik, ott senkinek nem kellene attól félni, hogy oda valami nagyon nagy csábítást érezne a külföldi tõke, hogy na, most itt a legjobb helye a pénzének. Tehát az a 300 hektáros lehetõség vagy esetleg a helyi támogatással valamivel több lehetõség egy biztonságot jelentene a szövetkezeteknek.
(21.40)
Tehát mi mindenképpen és minden körülmények között támogatjuk ezt az elképzelést. Azért nem értünk egyet az ellenzék elképzelésével, mert kiönti a fürdõvízzel a gyereket is. Tehát amikor tiltja a gazdasági társaságoknak, a külföldieknek, azzal együtt megtiltja a mezõgazdasági szövetkezeteknek is ezt a földvásárlási lehetõséget.
Az Agrárszövetség mindig azon a véleményen volt - és ma sem változott a véleménye -, hogy ebben a mostani idõszakban külföldinek földvásárlási lehetõséget biztosítani nem lenne túlzottan szerencsés. De ezzel mindenki egyetért, nincs különbség sem az ellenzék, sem a kormánypárt között, a kormánypárt is ugyanezt mondja. Tehát valahogy úgy érzem, mintha itt egy gumicsontot rágnánk valamennyien, mert ebben igazából nincs különbség kettõnk között. Talán abban sincs különbség - és ezért ezt szeretném még kihangsúlyozni -, hogy nemcsak a külföldi tõkétõl, hanem a hazai spekulatív tõkétõl is védeni kell a magyar földet. Ebben sincs nagy különbség az ellenzék és a kormánypártok véleménye között. De a törvény azért törvény, vagy a törvénytervezet azért törvénytervezet, hogy a részletes és az általános vita során ehhez lehet beadni módosító javaslatokat. Lehet korrigálni, lehet változtatni ezen a törvényjavaslaton, mint ahogy már volt is rá példa, hisz Orosz Sándor már konkrét javaslatot is tett az elmúlt héten. A mai napon volt, aki csatlakozott ehhez. Nagyon sokan megfogalmazták, hogy további garanciákat kellene beépíteni a jelenlegi földtörvénytervezethez, mert csak akkor tudnánk vagy tudják sokan elfogadni.
Keveset beszélünk róla, de a törvénytervezetnek az is egy óriási elõnye, hogy tiszta vizet önt a pohárba, és az egész bérleti rendszert leszabályozza. Azt hiszem, hogy egy nagyon lényeges kérdésrõl van szó. Leszabályozza az elõvásárlás, az elõbérlet kérdését; hiánypótlásról van szó - errõl keveset beszélünk. Azt hiszem, arról is beszélnünk kell, hogy vannak még továbbra is megoldatlan kérdések: például az öröklési kérdéseket nem lehet megkerülni úgy, ahogy a világban és más európai országban sem kerülték meg. Itt Magyarországon is foglalkozni kell ezzel a kérdéssel, foglalkozni kell azzal, hogy ezt a sok kis parcellát valamilyen formában egymás mellé kellene helyezni. Ez nem megy magától, mert szabadjára engedjük. Lehet, hogy megint száz év kell ahhoz, hogy életképes parcellák alakuljanak ki. Ebben szerepe lesz a kormánynak, és azt hiszem, hogy ezzel kapcsolatban már bizonyos intézkedések történtek.
A pénzrõl is szót kell váltani. Sokan féltik az adófizetõk pénzét, hogy micsoda bûnt követne el a kormány akkor, ha megtámogatná azokat, akik ma földet akarnak vásárolni. Úgy gondolom, hogy itt a szektorsemlegesség elvét kell követni. Mindenkinek biztosítani kell a lehetõséget és a hitellehetõséget, aki ma az életképes birtokok kialakítására törekszik, függetlenül attól, hogy magántermelõrõl, szövetkezetrõl vagy gazdasági társaságról van szó.
Összefoglalva: az Agrárszövetségnek az a véleménye, hogy ez a törvény javítható, tehát módosító javaslatokat lehet megfogalmazni. Ma az lenne az érdeke az ellenzéknek is, ha inkább a módosító javaslatokon gondolkodna, és próbálna egyeztetni, konzultálni a kormánypártokkal, hogy milyen legkisebb közös többszöröst vagy nevezõt találhatnánk, hogy ezt a törvényt jobbá tegyük. Úgy gondolom, hogy ma érdeke lenne mindenkinek - és nagyon sok mindenkinek - Magyarországon, hogy ez a törvény elfogadásra kerüljön. Az Agrárszövetség, mint ahogy említettem, bizonyos korrekciókkal, módosító javaslatokkal - és mi is meg fogunk fogalmazni módosító javaslatokat - remélhetõleg majd el tudja fogadni ezt a törvényt. Úgy látja, hogy kialakítható egy olyan konszenzus, amikor az Agrárszövetség a mai kormánypártokkal és remélhetõleg majd az ellenzéki pártokkal is együtt tudja megszavazni ezt a törvényt.
Köszönöm szépen. (Taps.)