KAPRONCZI MIHÁLY (független): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt héten napirend után felszólaltam Horn Gyula miniszterelnökünknek a nagykanizsai kortesútja utáni, a közszolgálati televízióban elhangzott rágalmai miatt. A kormány részérõl dr. Szabó Zoltán reflektált felszólalásomra. Úgy véltem, hogy a kormány nevében megszólaló államtitkár úr, aki ráadásul a mûvelõdés területén dolgozik, talán hallott az iróniáról, de úgy látszik, tévedtem.
Hogy teljesen érthetõvé tegyem, az államtitkár úr által képviselt párt jogelõdjének volt szép a Rákosi-rendszer - és nem nekem és családomnak, akit kifosztottak. Mindenesetre megtisztelõ, hogy a kormány hivatalos álláspontjába személyemet belefoglalta felszólalásába.
Az említett röplapról az államtitkár úr az alábbiakat mondta: "az említett rendezvényen bizony osztogatták ezt a röplapot". Kérdésem: honnan tudta az államtitkár úr, hogy azt a röplapot ott osztogatták, van-e bizonyítéka? Kik állították ezt? Talán van új III/III-as ügyosztályunk is, vagy csak úgy mondták? Ha hivatalos személy volt, aki kapta, miért nem intézkedett a helyszínen, ha a röpcédula sértette az alkotmányt?
Újból az államtitkár urat kérdezem: lehetséges, hogy a szervezõk nem tudtak errõl a röplapról? Szerintem tudtak róla azok, akik a rendezvényt szervezték, de nem az ellenzék oldalán kell keresni õket. Az viszont lehetséges, hogy csak az az egy példány készült, amelyet itt, a parlamentben mutatott be az államtitkár úr. Véleményem szerint itt egy elõre kitervelt provokáció történt, amely történelmi példákból sem ismeretlen, és ennek erkölcsi kára felmérhetetlen.
Mint ellenzéki képviselõ határozottan állítom, hogy az ellenzék nem ért egyet semmiféle fajüldözõ röplapokkal, ezért e feltételezést teljes mértékben vissza kell utasítsam. De mint az államtitkár úr válaszából ismert, volt azon egy pufajkás úr is, akinek talán el kellene tudni viselni ennyi iróniát, sok más politikushoz hasonlóan.
Egyébként úgy vélem, Nagykanizsa állampolgárai túlélik, ha miniszterelnök úr úgy érzi, hogy nem kell elnézést kérni tõlük, hiszen õk jövõre nem ennyien, hanem sokkal többen fognak elmenni szavazni. Elgondolkodtató viszont, hogy az elsõ szabadon választott parlament által választott kormány vezetõjét önök, az akkori ellenzék arroganciával vádolta. Errõl a vádról a bagoly és a veréb meséje juthat eszébe az állampolgároknak, kiegészítve azzal, hogy az idõ múltával a szerepek felcserélõdnek. Ez a meggondolás tette indokolttá kérésemet a miniszterelnök úr felé.
Köszönöm figyelmüket.