DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! "Az elmúlt idõszakban olyan jelenség harapózott el a magyar közéletben, amely joggal háborítja fel a magyar közvéleményt. Ahogy a választások közelednek, egyre több közhivatalban, egyre több állami többségû vállalatnál kötnek meg olyan szerzõdéseket a vezetõkkel - szeretném hangsúlyozni, hogy nem szakértõ vezetõkkel, hanem inkább a kormányhoz vagy a kormánypártokhoz lojális vezetõkrõl van szó -, amely szerzõdéseket több évre kötik, hatalmas összegû végkielégítések megállapításával. Ahogy ezt a rendszert a magyar nép elnevezte, igyekeznek ezeket az embereket bebetonozni állásukba. Úgy érzem, indokolt, hogy ez a jelenség fölháborítja a közvéleményt. Kérem képviselõtársaimat, gondoljanak arra, hogy több százezer munkanélküli döbbenten olvassa az újságokban, hogy egyes vezetõk, akik elhagyják állásaikat, milliós nagyságrendû összegeket tesznek zsebre."
Tisztelt Képviselõtársaim! Jól láthatóan és hallhatóan különösebb meglepetést nem okoznak ezek a szavak sem kormánypárti, sem ellenzéki képviselõtársaim körében. Sajnos ezek a gondolatok rendkívül aktuálisak, pedig az elõbb idézett szavak nem a saját fejembõl pattantak ki; az MSZP-SZDSZ-kormány egyik államtitkárának alig három Bs fél évvel ezelõtt elmondott gondolatait idéztem most önöknek.
Az elmúlt három és fél esztendõben, tisztelt képviselõtársaim, a végkielégítések ügye bosszantó örökzöld témává vált. Semmiképpen sem szeretném azzal tölteni az idõt - mert erre már többször volt módunk - , hogy az önök emlékezetébe próbáljam idézni azokat a választási ígéreteket, amelyeket a Magyar Szocialista Párt, annak országgyûlési képviselõjelöltjei, a Szabad Demokraták Szövetsége, annak országgyûlési képviselõjelöltjei 1993-ban és 1994-ben megfogalmaztak. Az akkor éppen önök által kárhoztatott gyakorlatot minden változtatás nélkül átvették az elmúlt három és fél esztendõben. A mondat egyébként pontatlan fogalmazás, ugyanis nem minden változtatás nélkül, mert azok az összegek, amelyeket 1993-94-ben, az elõzõ kormány idején kifizettek, sokkal kisebbek, mint az önök országlása idején kifizetett összegek, ilyen értelemben tehát van egy rendkívül komoly változás: az összegek nõttek.
Sokszor idéztek ebben a Házban kormánytisztviselõk 1,5-2-2,5 milliós végkielégítéseket. Nyugodtan emlékezetünkbe idézhetünk egy azóta már hivatalát elhagyott pénzügyminisztert, aki 16 milliós végkielégítést kapott, az õ munkatársa ugyancsak több milliós végkielégítést kapott, a kormány hibájából jogszerûtlenül elbocsátott, állami tulajdonnal mûködõ bank vezetõjét, aki végül is pernyertesként 45 milliós végkielégítést kapott.
Azt gondolom, tisztelt képviselõtársaim, a végkielégítésekrõl több év óta beszélve talán nem árt azt visszaidézni, hogy milyen szándék vezérelte néhány esztendõvel ezelõtt a jogalkotót, amikor meghatározta ezt a jogintézményt. Ez a jogintézmény arra szolgál, hogy ha valamely magyar munkavállaló önhibáján kívül elveszti a munkahelyét, elveszti az állását, akkor az újabb reménybeli, minél hamarabbi elhelyezkedéséig az átmenetet könnyítse a végkielégítés. Nem arra szolgál a végkielégítés, hogy akár gazdasági, akár politikai lojalitást ezzel jutalmazzanak különbözõ kormányzati erõk, különbözõ kormányzati szervek.
Mindezt pusztán csak azért kell újra elmondani - még egyszer mondom, nem azzal a szándékkal, hogy önöket újra a választási ígéretekkel szembesítsük -, mert az elmúlt néhány hónapban fordulatot -
mondhatnánk: újabb lendületet - vett a végkielégítések rendszere. Közismert a piaci szférából, a versenyszférából a menedzserszerzõdések rendszere, amelyben határozott idejû munkaszerzõdést kötnek különbözõ magas beosztású vezetõkkel, amely munkaszerzõdések ha a határozott idõ elõtt szûnnek meg, akkor rendkívül magas kvázi végkielégítést kapnak ezek a munkavállalók. Mindez azonban tökéletesen elfogadhatatlan, ha a választópolgárok adóforintjaival, közpénzzel gazdálkodó közintézmények vezetõ beosztású tisztségviselõirõl van szó.
Éppen ezért, tisztelt képviselõtársaim, kellõ tisztelettel szeretném felhívni valamennyi képviselõtársam, de különös tekintettel kormánypárti képviselõtársaim, valamint a kormány igen tisztelt képviselõinek a figyelmét arra, hogy lehetõleg mindent tegyenek meg a kormányzat irányítása és felügyelete alá tartozó, közpénzekkel gazdálkodó szervezeteknél az ilyen menedzserszerzõdések megkötése ellen. Gondolják végig, hogy az eddig halogatott jogszabály- módosítások hogyan pótolhatók még a választási ciklus hátralévõ idejében, és amennyiben jogellenes, már létezõ jogszabályokba ütközõ kifizetések vannak, akkor a legszigorúbban alkalmazzák a jog erejét, és lépjenek fel a polgárokat joggal felháborító jelenség ellen.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)