DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Hölgyeim és Uraim! Nem egészen két óra múlva, fél egy tájban közel 300 ezer állampolgár igényét fogják Gál Zoltán házelnök úr asztalára letenni azok, akiket ezzel megbíztak. Kérdezhetnék önök, hogy akkor mirõl beszélgetünk itt, hiszen 300 ezer állampolgár soha nem kért még Magyarországon ugyanolyan kérdésre adandó választ, mint amelyre most rövid három hét alatt egy valóban népmozgalommá terebélyesedõ ügy kapcsán rá akarják kényszeríteni - idézõjelben - alkotmányos erejüket a parlamentre, annak kormánypárti többségére.
Mirõl is beszélünk itt? Hiszen az elsõ kérdés - mint ezt elmondtuk, és a Magyar Demokrata Fórum nevében is megerõsíthetem - számunkra természetesen nem jelent ellenkezést a kormánypárti akarattal, természetesen mi is a NATO-csatlakozás hívei vagyunk. Azt hiszem, a Magyar Demokrata Fórum 1989 óta folytatott politizálása az akkori ellenzéki idõszakban, majd kormánypozícióban, majd pedig a jelenlegi ellenzéki helyzetben nem hagy kétséget efelõl. Úgyhogy az az elsõ reakciónk, amelyet a madridi csúcstalálkozóról hazaérkezõ miniszterelnök beszámolója kapcsán a Magyar Demokrata Fórum frakcióvezetõje felvetett, hogy ha már népszavazást ebben az idõpontban kívánnak tartani, természetesen akkor már hónapok óta hangoztatott kívánságunknak, a Magyar Demokrata Fórum által kezdeményezett kívánságnak is tegyenek eleget, annak, hogy a másik fontos kérdésben - ami tényleg az ország szuverenitását érinti és nem pedig a NATO-csatlakozást -, a földügyben is tartson már a kormány egyszerre népszavazást.
A kronológiai sorrendet ezzel a történettel kell kezdeni és azzal, hogy hogyan jutottunk el ide, hogy most ennyire elbeszélünk egymás feje és füle mellett, illetõleg fölött. Hogyan kerülhetett arra sor, hogy a kormány - valóban naponta változtatva álláspontját hatalmi gõgbõl, majd most már látható ijedtségbõl - egy olyan ügy mellé állva próbál innen kampányolni, akár a tegnapi külügyminiszteri expozét, akár a kormánypárti felszólalókat veszem alapul, amely nagyon veszélyes, nagyon súlyos következményekkel járhat, hiszen ha szembehelyezkedik ezzel a jelentõs társadalmi akarattal a kormánypárti kampány, akkor természetesen fennáll annak a veszélye, hogy a NATO-val kapcsolatos csatlakozásra adandó népszavazásra buzdító szó is hamisan fog csengeni azoknak a szájából, akik a másik kérdés kapcsán, a földdel kapcsolatban megtévesztõ, csalárd, hazug magatartást valósítanak meg. Hogy miért van ez így, el fogom mondani, tisztelt képviselõtársaim, hiszen természetesen egyet kell érteni azzal, hogy nem lehet semmibe venni a társadalmi akaratot, erre nagyon sokan felhívták a figyelmet, úgy látszik, még nem eléggé, de van még idõ, két-három hét alatt még beláthatják önök azt, hogy amit akarnak, azt mások másként, többen, nagyon sokan másképp szeretnék.
Itt, a parlamentben az arányok lehetnek számunkra kedvezõtlenek, de a nyilvánosság, a közfórumokon tapasztalható, népmozgalom jellegû aláírásgyûjtés alkalmával megnyugodhattunk: a többség úgy érzi, hogy ezek a kérdések, amelyeket önök kívánnak elfogadtatni, nem valós kérdések, jó választ adni erre nem lehet. Szeretném mindenekelõtt ez úton a Magyar Demokrata Fórum nevében megköszönni a 278 ezer állampolgár aktivitását, azokét, akik kérdezték õket, azokét, akik válaszoltak, és szeretném én is kijelenteni, hogy nem állunk meg az aláírásgyûjtéssel, annak ellenére, hogy ez megfelelõen megüti azt a törvényes mértéket, amely a népszavazás kötelezõ, kérdésváltoztatás nélküli kiírását illeti. Természetesen a továbbiakban is ennek a politikai súlyát növelni kívánjuk, még ennek a javaslatnak a parlamenti vitája során is.
Tehát az ide vezetõ úton az elsõ rossz lépést a kormány akkor lépte meg, amikor néhány hónappal ezelõtt kiszivárogtatta, hogy egy szövetkezeti törvényre készül. Igen, nem tévedés, tõlem ez a szó, egy földtörvény-módosításba bújtatott szövetkezeti törvényt kíván egyik legfontosabb klientúrájának szándéka szerint a választást megelõzõen néhány hónappal elõterjeszteni, és ezzel a vegyes emlékû - szándékosan nem mondom a rossz emlékû szót, ne mondják azt, hogy elfogult nyilatkozatot teszünk az MDF nevében - kollektív szövetkezeti tulajdon javára szeretett volna valamilyen gesztust tenni. Igen ám, de ezt nem lehet nagyon egyszerûen megcsinálni, mert van egy alkotmány is Magyarországon, amelynek kapcsán nagyon sokszor éppen a szövetkezeti tulajdon védelmében kimondta az Alkotmánybíróság, hogy nem lehet különbséget tenni társaság és társaság között. Tehát azért, mert valami szövetkezet vagy más jellegû jogi személyiséggel rendelkezõ vagy azzal sem rendelkezõ vállalkozás, ezeket egyenlõ helyzetbe kell hozni. Ezért született a szerencsétlen szövetkezeti törvény földtörvénynek álcázott megoldása, hogy a szövetkezeteket és más belföldi társaságokat megkülönböztetés nélkül tulajdonjuttatáshoz lehet segíteni, szemben a jelenleg most már több mint három éve fennálló tilalommal.
Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! Ez a megoldás természetesen minden igyekezet ellenére semmi más eredményre nem vezetne, mint arra, hogy valóban külföldiek szerezzék meg vállalkozásokon keresztül a magyar termõföldet - ha úgy tetszik, nekik. Azt hiszem, világosan látták körülbelül tíz nappal ezelõtt A Hét nagy nézettségû mûsorában szereplõ összeállítást, ahol egy Zala megyei falu nagyon szépen kicsinosított házait látván mindenki beszámolhatott arról, hogy a házát tataroztatni tudta, jutott pénz autóra is, csak éppen a földet, a saját talpuk alatti földet adta el a termelõszövetkezet mint részvénytársaság egy osztrák tulajdonosnak, az ismert módon; a '94-es változtatást megelõzõen történt ez - amit önök most fel akarnak oldani -, és azt az eredményt akarják produkálni, hogy a temetõ földje is külföldi tulajdonba kerüljön. (Francz Rezsõ: Hamis rágalom!) Van önöknek kétségük afelõl, tisztelt képviselõtársaim, hogy ha a külföldi tulajdonában álló cég tulajdonában termõföld van, akkor az nem külföldi tulajdon?
(10.50)
Ki birtokolja?! Ki jogosult a haszonnal rendelkezni, ki jogosult azt használni? Ezt a képtelenséget csak a kormánypárti jogászok próbálják elhitetni a közvéleménnyel, hogy az a tulajdon, amely Hans Müller tulajdonában áll, és a cégbíróságon akármilyen kft.-ként van bejegyezve, amelynek földje van, az nem külföldi tulajdon. Önök elhiszik ezt? Ugye, nem hiszik el, tisztelt képviselõtársam! Ilyen nincs. Ezt a képtelenséget csak néhány doktriner jogász kívánja - nem az ellenzéki oldalon ülõk közül - a közvéleménnyel elhitetni.
Szerencsére azonban a közvélemény nem buta, a közvélemény átlát, keresztüllát ezen a törekvésen, és ennek tulajdoníthatóan százezer számra látták be azt, hogy jelenleg Magyarországon nem tudom, milyen hosszú ideig - de nyilvánvalóan átmenetileg - meg kell tiltani a tulajdonszerzést a gazdálkodó szervezetek kollektív vagy egyéb tulajdonaként. Mert egyébként nem lehet meggátolni a külföldiek tulajdonszerzését, és ezzel, ha úgy tetszik, jogegyenlõséget teremtünk külföldi és belföldi vállalatok között. És ahogy ezt Orbán Viktor és mások is kifejtették, az önök kérdése, sajnos, egy Magyarország által aláírt nemzetközi szerzõdésbe ütközik, hiszen volt szerencséjük egy olyan megállapodást kötni az OECD-tagság érdekében, amely a nemzeti elbánás elvénak kimondása mellett nem teszi azt lehetõvé, hogy külföldi vállalatok ne a nemzeti vállalatokkal egyenlõ elbírálás alá essenek.
Nagyon sajnálom, hogy külügyminiszter úr idejébõl tegnap nem futotta, csak egy olyan rövid expozéra, amelyet - nyilván sietségében - kellett elmondania, hiszen ma is külföldön van, és nem tért ki erre a problémára, amelyet mi kénytelenek vagyunk feszegetni, és megkérdezzük: hogy gondolják azt önök, akik Európába kívánják kormányozni az ország hajóját, hogy egy nagyon komoly megállapodással szemben tesznek föl népszavazási kérdést?
A második kérdés elvileg nem ellenzi a Magyarország társult tagságából adódó kötelezettségeit, hiszen abban nem szerepel az, hogy a földre vonatkozóan is ugyanazt az eljárást kell követni, mint minden másra. Még egyszer mondom, elhangzott egy dátum az elõttem szóló képviselõtársam részérõl: 2002. Nem tudjuk - legyünk õszinték, ezt 1997-ben a magyar parlament felszólalójaként senki sem tudja megmondani, hogy mikor leszünk abban a szerencsés helyzetben, hogy az Európai Unió valódi, nem csak társult tagja lesz Magyarország. De addig is - és éppen a tárgyalások pozíciója érdekében, teljes mértékben egyetértve mindazokkal, akik ezt hangoztatják - nincs értelme, és az ország pozícióját gyengítõ vállalkozás lenne az, hogyha úgy kívánnánk viselkedni, ahogy senki nem várja azt el tõlünk.
Tisztelt Országgyûlés! A népszavazással kapcsolatos alkotmányos jog nemcsak a népszavazás során történõ véleménynyilvánításra, tehát igennel vagy nemmel való szavazásra terjed ki, illetve arra, hogy elmegy-e valaki vagy sem, hanem természetesen kiterjed a kezdeményezés jogára is. A népszavazás kezdeményezése legalább ugyanolyan alkotmányos védelemben kell hogy részesüljön, mint a népszavazás jogának gyakorlása a választópolgár részérõl. Ezért egyértelmûen az az álláspontunk - amit az Alkotmánybíróság más által már idézett határozata és annak a határoznak további határozatokkal alátámasztható indokolása rögzít -, hogy a népszavazás kezdeményezésének meggátolása, kifacsarása, eltérítése, korlátok közé szorítása, netán leblokkolása, netán meggátolása, netán blokád alá vonása alkotmánysértõ.
Tisztelt kormánypárti Képviselõtársaim! Nagyon gondolják meg ennek a vitának a kapcsán, hogy mit fognak majd a támogató szavazataikkal a mi módosításunkat illetõen dönteni; mert nem árulunk el titkot, még egyszer megismételjük és meg fogjuk ismételni: ennek az alkotmányos jognak a meggátolására irányuló szándék miatt természetesen az Alkotmánybírósághoz fogunk fordulni.
Hogyan lehet meggátolni a népszavazásra vonatkozó kezdeményezés alkotmányos jogát? Többféleképpen meg lehet gátolni. Meg lehet gátolni úgy, hogy a 280 000 aláírást hat-hét hónapon keresztül vizsgálják. Hallottunk már hangokat, hogy ez a harminc nap arra van kitalálva, amikor még csak 100 000 aláírás kellett, netán 200 000-re több idõt kell szánni, tisztelt Országgyûlés, hölgyeim és uraim. Ha az országos választásokon leadott 7 000 000 szavazat átvizsgálására két-három nap elegendõ, gondolom, 200 000 aláírás hitelesítésére sem kell olyan sok idõ, mint ahogy néhány köztisztviselõ próbálkozik most a közvélemény elõtt olyan látszatot kelteni, hogy megoldhatatlan és nagyon hosszú feladat elé állítottuk õket. Remélem, hogy ezek nem a kormány álláspontját tükrözik; nagyon rosszul hatna ez, ha ez kormányzati, politikai biztatásra történne. Tehát ez az egyik módja a meggátlásnak.
A másik módja az, hogy a parlament a kormánypárti többség birtokában esetleg úgy döntene, hogy az a kérdés, amelyet 280 000 állampolgár - és még majd azok a százezrek, akik ezután fogják aláírni - feltenni kíván, nem alkotmányos, mert nemzetközi szerzõdésbe ütközik, mert valamilyen más okból alkotmányt sért. Ezt önök nyilván nem tehetik meg, mert gondoljanak bele, az imént volt ere hivatkozás: önök sem kifogásolták soha annak a hatályos törvénynek a létét, az Alkotmánybíróság soha nem tartotta alkotmányellenesnek, amelynek kapcsán az eredeti állapot fenntartására szolgál a kérdés. Ezzel ne is foglalkozzanak, még gondolatban se gondoljanak arra, hogy majd azt próbálják az alkotmányügyi bizottságban áterõltetni, hogy az a kérdés valamilyen formában nem comme il faut. Úgyhogy ezt már most szeretném kijelenteni, hogy a hatályos állapot fenntartása alkotmányos, tehát az erre vonatkozó kérdés is alkotmányos.
Hogyan lehet még meggátolni? Hát, megváltoztatni a kérdést! Hallottuk Ráckevén a beregi Duna-sor fáinak kivágása kapcsán, hogy az önkormányzati képviselõ-testület meg akarta változtatni a világos és egyértelmû kérdést, bagatellizálni akarta a problémát, egy fasor kivágását. Az eredmény, mint hallottuk: az Alkotmánybíróság megsemmisítette, és ily módon a helyi közvélemény szemében teljes mértékben hiteltelenné tette az önkormányzati képviselõ-testületet. Remélem, tisztelt kormánypárti képviselõtársaim, nem óhajtanak a választások elõtt néhány hónappal a közvélemény szemében teljesen hitelét vesztett társasággá degradálódni, úgyhogy ezt a törekvést is, majd amikor a 300 000 aláírás miatti vitát itt majd lefolytatjuk - reméljük, a jövõ héten erre már sor kerülhet -, kérem, hogy jól fontolják meg.
Hogyan lehet még meggátolni a társadalmi akarat érvényesülését? Nos, oly módon, ahogy ezt a kormány kívánja tenni: úgy, hogy egy ügyesnek vélt és elsõ pillanatban ügyesnek is tartott, látszólag demokratikus lépéssel elébe megy a választói akaratnak. De valójában, mint hallottuk és kifejtettük - és még sokan ki fogják fejteni -, nem errõl van szó.
Maguk a kormánypárti tisztviselõk, netán a kormány szóvivõje volt az, aki beismerte, sõt, majdhogynem büszkén állította, hogy ezzel természetesen kifogja majd a szelet az ellenzék vitorlájából. Csak nem az ellenzék vitorlájából való szélkifogásról van szó, tisztelt képviselõtársaim, hanem 300 000 állampolgár igényének meggátolásáról van akkor szó, ha azt a megoldást választanák önök - remélem, nem fogják ezt választani -, amely meggátolná azt, hogy ugyanabban a tárgyban egy másik népszavazással, egy korrekt formájú válasz kérésével a külföldiek magyarországi termõföldtulajdon-szerzését valóban a nép dönthetné el. Ez az eddigi parlamentáris gyakorlattól teljesen idegen. Csak a Horn-Kuncze-kormány által kitalált és alkalmazni kívánt megoldás lenne parlamenti úton, a parlamenti számarányok birtokában biztosítani a kérdés feltételének elzárását. Igen, ahogy mondta ezt itt már más felszólaló, ez a hatalmi arrogancia legteljesebb és legpregnánsabb megnyilvánulása. Úgy gondolom, hogy a választás elõtti hónapokban nem szerencsés.
De a nagyobbik probléma az, amire már utaltam: ilyen körülmények között ne is várják azt el - nemcsak az ellenzéki pártoktól, hanem általában, semmilyen közvélemény-formáló erõtõl -, hogy a másik kérdés kapcsán a kormány ilyen kétszínû magatartása esetén bármilyen pozitív, buzdító és az eredményességet elõsegítõ magatartást tanúsítson bárki is.
Önök elõtt még két járható alkotmányos út és szerencsére még nem elkésett lehetõség van. Az egyik: visszavonni a földtörvényt, amit önök a közvélemény megtévesztésére földtörvénynek hívnak, valójában egy szövetkezeti tulajdont erõsítõ törvény lenne. Ennek a visszavonását vagy be sem terjesztését hónapok óta követeli önöktõl a Magyar Demokrata Fórum. Önök ezt nem vették komolyan, nyilván arra gondoltak, hogy a közvélemény-kutatási adatok nem támasztják alá a Magyar Demokrata Fórum követeléseinek alaposságát. Mondom még egyszer: fél egykor az a 280 000 aláírás, amelynek döntõ részét a Magyar Demokrata Fórum szerezte be, majd talán jobb meggyõzõdésre fogja önöket juttatni. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Nagyon meg vagyunk ijedve! )
Ez az egyik és az egyszerûbb forma, mert ebben az esetben nincs mirõl beszélnünk. Valamennyien szeretjük a NATO-t, szeretnénk hozzá csatlakozni; ki van írva egy egykérdéses népszavazás.
(11.00)
Teljes mértékben mindenki - parlamenti pártok és nagyon sok parlamenten kívüli erõ is - a népszavazás eredményessége és a népszavazás kérdése eldöntésének szándékaink szerinti volta mellett tudna kampányolni. Ez lenne az egyszerûbb megoldás, még egyszer mondom. De félek - mint ahogy tapasztalataink három év óta azt mutatják -, hogy ilyen presztízsveszteséget a kormány nem fog elviselni.
Emlékeztetem önöket a Bokros-programmal kapcsolatban a hajnalig tartó vitákra, ahol kinevették az ellenzéket, lesajnálták, idõhúzónak tekintették, azt követõen pedig nem múlt el hét, hogy újabb és újabb alkotmánysértést ne talált volna az Alkotmánybíróság. Huszonvalahány pontban sértette a magyar alkotmányos berendezkedést ez a törvény, és önök kórusban, hangos kacagással, kiabálással és tapsolással, az ellenzék idõhúzó és obstrukciós magatartásával vádolva próbálták dezavuálni a törekvéseinket. Hát, ez nem történt meg. Még egyszer mondanám: ez a példa emlékeztethetné önöket arra, hogy a könnyebbik megoldás a földtörvény visszavonása lenne.
Van egy másik megoldás, amelyre a feltételeket megteremtettük, és majd még bõvítjük is: elfogadni azt a módosító indítványt, amelyet még a mai nap során - mert önöknek sürgõs ennek a tárgyalása, az általános vitájának a lezárása - be fogunk adni a négy parlamenti párt aláírásával, ez nem probléma. De ez nemcsak a négy parlamenti pártot jelenti, hanem több, parlamenten kívüli pártot, tucatnyi érdekképviseleti szervezetet és 300 000 állampolgárt a mai napig és a többieket, akik majd még aláírják. Tehát ezek akaratát tükrözõ módosító indítványt fogunk beadni, amely arra vonatkozik, hogy a kérdést úgy kell feltenni, ahogy õk szeretnék. Ennek elfogadása nem fog nagy gondot jelenteni. Természetesen ebben az esetben a kormánynak vissza kell vonulnia.
Ha a kormány komolyan gondolja azt, tisztelt képviselõtársaim, hogy annyira fontos és felelõs szerepben az ország NATO-csatlakozásával kapcsolatos politikáját sikerre kell vinni, akkor azt hiszem, nem marad más választása. Kérem, ezt ne tekintsék egyébnek, mint józan megállapításnak, nem szánjuk figyelmeztetésnek. Ezért a Magyar Demokrata Fórum nevében arra kérem önöket, támogassák azt a törekvést, amely az ország sorsa szempontjából oly döntõ két kérdésben a Magyar Demokrata Fórum álláspontja.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)