DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! A Magyar Szocialista Párt támogatja a kormány népszavazási javaslatát, a maga részérõl mindent megtesz annak sikere érdekében és azért, hogy a szavazás november 16-án megtartható legyen. A Magyar Szocialista Párt éppen ezért kéri az állampolgárokat, hogy az ügydöntés lehetõségével éljenek, és a két témában megfogalmazandó mindhárom kérdésre igennel válaszoljanak.
A kormány két témában kezdeményezi ügydöntõ népszavazás elrendelését: az ország NATO-csatlakozása dolgában, valamint a földtörvény szabályozási alapelveinek meghatározása tárgyában. E két téma, illetõleg a kérdéseikben kezdeményezett népszavazás számos közös, de jó néhány eltérõ vonással is rendelkezik. A két téma legfontosabb közös jellemzõje, hogy mindkét ügy alapvetõen meghatározza Magyarország jelenét és jövõjét. Ezekben az ügyekben ugyanis nincs kívülálló állampolgár, itt mindenki érdekelt és érintett. Joggal mondhatjuk, hogy a magyarság sorskérdéseirõl van szó, illik tehát így közelíteni hozzájuk. A közelítés azt is jelenti, hogy a jelent és a jövõt kell szemünk elõtt tartani, és számtalan ellenzéki felvetés kapcsán meg kell jegyeznem, hogy aki folyamatosan hátrafelé pillantgatva próbál elõrehaladni, az elõbb-utóbb hasraesik.
A két téma eltérõ vonása, hogy a parlamenti pártok másként kezelik az egyiket, és másként a másikat. Azt hiszem, ez a vitából eddig is kiderült. A NATO-hoz való csatlakozást valamennyi parlamenti párt támogatja, a föld ügyében ugyanezek a pártok azonban a felteendõ kérdésekben sem tudnak megállapodni.
A kormány mindkét témában ügydöntõ népszavazást kezdeményez. Ez közös vonás. Sajnálatosnak tartom és a kisdedóvó színvonalával egyenértékûnek azt, hogy e tekintetben ki-ki politikusként azt keresi, hogy kié is volt a kezdeményezõ szó, különösen, ha ezt olyan teszi, aki jó néhány kérdésben egyáltalán nem kívánta meghallgatni a népakaratot - utalok a fiatal demokraták álláspontjára.
Az ügydöntõ jelleg azonban mást jelent a NATO, és mást a földtörvény esetében. A NATO-hoz való csatlakozás nem más, mint egy további lépés Magyarország euro-atlanti integrációjának az útján. A döntésbõl egyértelmûen következnek a további lépések. A földtörvény szabályozási elveinek meghatározásából azonban csak az következik, hogy az ország köteles lesz a kinyilvánított népakaratnak megfelelõen módosítani a hatályos földtörvényt. A népszavazás után jogi normává kell formulázni a döntést, ami a viták, az értelmezések további folytatását jelenti. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy nem fog kárba veszni az az elõkészítõ munka, ami a földtörvény módosítására irányul egy másik törvényjavaslat kapcsán.
Persze nem árt felhívni a figyelmet arra, hogy nem illik összekeverni a napirendeket, mert abból csak olyan arrogáns úszítás és idõnként szócséplés következhet, amit jó néhány ellenzéki képviselõ produkált e Ház falai között éppen tegnap este - szerencséjükre legfeljebb a rádióhallgatók kísérhették figyelemmel mindezt. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Meg a hazudozást!)
Tisztelt Ház! Ha rossz a kérdés, arra csakis rossz válasz adható. Ezt tudva a Magyar Szocialista Párt készen áll arra, hogy ha szükséges, a kérdéseket pontosítsa az Országgyûlés. Mit jelentenek a kérdések? Erre már számtalan válasz hangzott el. Engedjék meg, hogy a kérdést az éppen ma 16. születésnapját ünneplõ fiam szemszögébõl vizsgáljam. Kitûnõen tanul a srác, nemzeti elkötelezettségét éppen Zrínyi Miklós és Pázmány Péter írásainak tanulmányozásával is formálja, miközben két világnyelvet tanul. Mindezt teszi egy gimnázium matematika tagozatán. Õ ugyan még nem szavazhat, de az, hogy mindazt a tudást és készséget, amit magába szív, hogyan tudja majd hasznosítani, milyen feltételekkel, az attól is függ, hogy folytatódik-e az ország integrációja az Európai Közösséghez. Mi, magyarok, tudjuk, hogy mi vagyunk a legjobbak mindenben. Errõl számtalan alkalommal olimpikonjaink a világot is meggyõzték. Ahhoz azonban, hogy errõl meggyõzhessék, az olimpiára ki kell jutni. Mit ér a tudás, a magyar fiatalok megszerzett tudása és új készsége, ha nem tudjuk biztosítani számukra mindazokat a feltételeket, hogy más országok kedvezõbb feltételek között élõ polgáraival azonos helyzetben bizonyítsák a világnak mindezt? Úgy gondolom, hogy az Európai Unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozásunk azt az olimpiai bajnoki aranyérmet hozhatja meg a magyar fiatalság számára, hogy elõttük is megnyílik mindaz a lehetõség, ami a világ szerencsésebb felében ma is rendelkezésre áll a fiataloknak.
Ami a földdel kapcsolatos kérdéseket illeti, az ellenzék azt állítja, hogy az elõterjesztésben megfogalmazott kérdés homályos, és helyébe a maga kérdését erõlteti. Hogy is van ez? Tegnap a földtörvény vitájában ugyanis kiderült, hogy maguk a kérdést megfogalmazó ellenzéki pártok sem ugyanúgy értelmezik a maguk által megfogalmazott kérdéseket. Gyimóthy Géza szerint az õ kérdésükre adott igen válasz kizárja a szövetkezetek és más hazai társas magánvállalkozások földszerzési lehetõségét. Glattfelder Béla ugyanakkor szemrebbenés nélkül állítja, hogy az ellenzék által megfogalmazott kérdés nem irányul egyetlen belföldi csoportosulás, így a szövetkezetek ellen sem.
No, lássuk! "Egyetért-e ön azzal, hogy Magyarországon külföldi sem egyénileg, sem szervezeteken keresztül annak tagjaként, vagy tulajdonosaként közvetve, és maga a szervezet ne szerezhessen termõföldtulajdont?" Mindezt elolvasva Glattfelder úrral értek egyet. De kérdezem én: ha maguk a kérdésfeltevõk a már aláírt ívek szerint 280 000 állampolgár aláírását különféleképpen értelmezik, akkor mennyiben egyértelmûbb ez a megfogalmazás a kormány által javasoltnál?
(11.10)
Úgy gondolom, hogy a 280 ezer állampolgár - mint kezdeményezõ -
akaratát nagyon pontosan kifejezi az a két kérdés, ami a javaslatban rögzül. Nem hiszem tehát, hogy a kezdeményezõk, az aláírásukat adó polgárok ellenében mûködik az Országgyûlés akkor, ha éppen e valós kérdések feltevésével teszi lehetõvé a véleménynyilvánítást. Álláspontom az, hogy ha az aláírásukat komolyan gondolták ezek az emberek, akkor elmennek, és minden kérdésre igennel szavaznak.
Felvethetõ persze az aláírásgyûjtés kapcsán a hitelesség kérdése is, hiszen maga a Fidesz vezérszónoka is megbontva mondta el a kérdést - valószínûleg úgy, ahogy egyébként gyûjtötték is az aláírásokat -: "Egyetért-e ön azzal, hogy Magyarországon külföldi ne szerezhessen termõföldtulajdont?" Úgy gondolom, nem nehéz háromszázezer aláírást gyûjteni ebben a kérdésben, ennél jóval nagyobb hányada a magyar társadalomnak egyetért ezzel.
Az emberek többségének az akaratát tehát egyetlenegy párt sem változtathatja meg, még azok sem, amelyek most aláírást gyûjtenek. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Nemcsak hogy nem tudják, miben kérik a véleményt, de egyesek be is csapják az állampolgárt. Tegnap Kristóf képviselõtársam a vitában idézett a Fidesz gazdaságpolitikai programjából: "A szétaprózott földbirtokoknak azonban a versenyképes mûködés érdekében koncentrálódniuk kell, anélkül csak önellátó és kisegítõ termelés folytatható rajtuk. Lehetõvé kell tenni, hogy a szövetkezetek és a társaságok is szerezhessenek földtulajdont." Feltette a kérdést, hogy miben változott a Fidesz álláspontja, mire a válasz egyértelmûen elhangzott: "Azt, hogy milyen álláspontot képviselt a Fidesz, elég jól tudjuk... Kristóf képviselõtársam kihagyott a számításból néhány dolgot; például azt, hogy akkor egy másik kormány volt Magyarországon, és nem ez a kormány."
Úgy gondolom, ezek magukért beszélõ szavak. Egyetért vele, ami a kormányjavaslatban van, mégis mást kezdeményez. Mi ez, ha nem a választópolgárok becsapása? (Taps a kormánypárti padsorokban.)
A kormány a földdel összefüggésben két kérdést tesz fel. Az elsõre adott igen: igen a jogi személyek földtulajdonlására, igen a hatékony magyar agrárgazdaságra, igen az Európai Unióhoz való országérdekû csatlakozásra. A második kérdésre adott válasz: igen, mindaddig, ameddig nem hozzuk helyzetbe a magyar termelõt, tartsunk fenn a korlátozásokat.
Tisztelt Ház! Három a magyar igazság, és egyáltalán, a hármas szám a népmesék alapján is rendkívüli jelentõséggel bír a magyar nép életében. Úgy gondolom, most is egy ilyen helyzethez értünk; három kérdés, három igen - igen, igen, igen. (Varga Mihály: Népmese!) Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)