DR. CSIKAI ZSOLT (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Hölgyeim és Uraim! Az államháztartási reform egyik elemeként érkeztünk el a fogyasztási adóztatás új rendszerének kialakításához. Ez a vaskos, 92 paragrafusból álló, a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvényjavaslat - mint hallottuk - kétéves magas szintû szakmai munka eredménye.
A javaslat célja kettõs: a fogyasztási adórendszer olyan megújítása, amely összhangban van az Európai Közösség ajánlásaival, és alkalmas lesz arra, hogy rá tudjanak épülni azok a szabályok, amelyek majd a csatlakozáskor válnak szükségessé. A másik - és még sokkal fontosabb - cél, hogy a jövedéki termékek terén a visszaélések legfrekventáltabb pontjain a fogyasztási adóbevétel 94 százalékát kitevõ három termékcsoportra - a dohánygyártmányokra, a kõolajtermékekre és az alkoholtermékekre - olyan szabályozás jöjjön létre, amely a feketegazdaságot, a feketekereskedelmet visszaszorítja, és az adóelkerülés lehetõségét a legminimálisabb szintre csökkenti.
A jövedékitörvény-tervezet 1998. évi hatálybalépése után a fogyasztási adó csak lényegesen leszûkült tárgyi hatállyal marad fenn, és megszûnik a jelenlegi jövedéki törvény. Lényegesnek tartom kiemelni, hogy a jövedéki adó a fogyasztási adó átváltását jelenti, és nem egy olyan új adó bevezetését, ami többletadóterhet jelentene a jelenlegihez képest. A továbbiakban a fogyasztási adó már nem fogja terhelni az alkohol-, dohány- és ásványolajtermékeket, az adó mértéke pedig semmivel sem lesz több, mintha a fogyasztási adó megmaradt volna.
A korábbi gyakorlatnak megfelelõen azonban a tételes adózás valorizálásra került, de ez a valorizációs mérték lényegesen alatta marad az 1997. évi inflációnak. A javaslat a fix összegû adók 10,5 százalékos emelésével számol 1998. január 1-jei hatálybalépéssel, annak ellenére, hogy az 1997. évi infláció ezt a szintet sajnos jelentõsen meghaladja. Hangsúlyozni szeretném még egyszer, hogy a valorizálás akkor is megtörténne, ha az adózási szisztéma javaslat szerinti változtatására nem kerülne sor.
Az adózási rendszer változásának lényege az, hogy egy új jogintézmény, az adóraktár bevezetésére kerül sor. Az adóraktár pedig nem más, mint egy fizikailag elkülönített, egy technológiai egységet képezõ hely, ahol a törvényjavaslatban meghatározott engedély birtokában jövedéki termék elõállítása folyik, illetve ahol olyan jövedéki terméket raktároznak, tárolnak, amely után az adó még nem került megfizetésre. A javaslat elfogadása és bevezetése esetén 1998. január 1-jétõl jövedéki terméket termelni, elõállítani csak az adóraktárban lehet.
Az adófelfüggesztés a termék szabad forgalomba bocsátása esetén megszûnik, és ekkor beáll az adófizetési kötelezettség. Szabad forgalomban pedig csak olyan jövedéki termék szerezhetõ be, tartható birtokban, használható fel, értékesíthetõ és szállítható, amely után az adót már megfizették. Adóraktári engedélyt csak az kaphat, aki a javaslatban leírt könyvvezetést, nyilvántartást és bizonylati rendszert alkalmaz, nincs köztartozása, vállalja az elõírt módon és formában az adatszolgáltatási kötelezettségének teljesítését, és fõként aki megfelelõ jövedéki biztosítékot nyújtott. Ennek nyomán a jövedéki termékeknél olyan elszámoltatási rendszer alakul ki, amely nagyban biztosítéka lehet annak, hogy az illegális, azaz az adózatlan termékek ne kerüljenek szabad forgalomba.
Lényeges eleme a javaslatnak az is, hogy az adóraktáraknak vevõnyilvántartást kell vezetniük, hogy a forgalmazás fázisában is követhetõ legyen a termék útja.
Az adóhatóság területén is jelentõs változás történik. Megváltozik az a jelenlegi helyzet, amikor két adóhatósága van a jövedéki termékeknek, az APEH és a VPOP. A jövõben a jövedéki termékeknek csak egy adóhatósága lesz, a VPOP, amely mind az adóhatósági, mind a jövedéki ellenõrzési funkciókat ellátja. Remélhetõleg ezáltal is jelentõsen javul majd az ellenõrzés hatékonysága, és az adóelkerülés visszaszorul.
Tisztelt Képviselõtársaim! A következõkben szeretnék kitérni a három érintett termékcsoport adóztatásának néhány sajátosságára.
A javaslat az ásványolajtermékek körét a 92/81. számú európai gazdasági közösségi irányelvvel összhangban határozza meg. Az adó az ásványolaj liter, köbméter vagy kilogramm mennyiségére vetül. Az adómértékek az Útalap-hozzájárulásnak és a környezetvédelmi termékdíjnak a jövedéki adóba való beépítésével kerültek kialakításra. Ezért van látszatra az ásványolajoknál nagyobb emelkedés.
A jövedéki adó központi költségvetést megilletõ része a korábbi fogyasztási adónak megfelelõ tétel, az üzemanyagoknál 5 forinttal nõ literenként, ami nem több, mint a jelenlegi fogyasztási adó valorizálásából adódó növekmény. Az Útalap-hozzájárulás növekménye 5 forint 60 fillér literenként. Ezt az indokolja, hogy az autópálya- Bpítési programokat - s nemcsak a rekonstrukciókat, hanem az új építéseket is - ebbõl kívánja a kormány finanszírozni. A környezetvédelmi termékdíj növekménye 22 fillér literenként. Összességében tehát az üzemanyagokat terhelõ elvonás - áfa nélkül - 10 forint 82 fillérrel nõ literenként, ami január 1-jétõl mintegy 10 százalékkal növeli az üzemanyagok fogyasztói árát.
A nem szabványos üzemanyagok esetében - azért, hogy azok kiszoruljanak a piacról - a jövedéki adó a szabványos termékre megállapított adómérték 20 forint/literrel növelt összege lesz. A mezõgazdasági termelõk gázolaj-fogyasztásiadójának visszatérítési rendszere változatlan körben és mértékben továbbra is fennmarad, a jövedéki adó központi költségvetést megilletõ hányadának 85 százaléka kerül visszaadásra.
A másik termékcsoportban a javaslat az 1,2 térfogatszázalék feletti etilalkohol-termékeket, továbbá bármely más, 22 térfogatszázaléknál nagyobb alkoholtartalommal rendelkezõ italféleségeket alkoholtermékké nyilvánít. Az adó valorizációja itt átlagosan 11 százalékos, a sör esetében ez csak 6-7 százalékos mértékû, míg a gyümölcspálinka és a borpárlat adója magasabb, 12,8 százalék.
A javaslat továbbra is fenntartja a magánszemélyek által bérfõzetett pálinka külön szabályok szerinti kedvezményes adóztatását. A bérfõzési szeszadó az általános adómérték mintegy 40 százalékának felel meg. Lényeges viszont, hogy a bérfõzésben elõállított pálinkát forgalomba hozni nem, eladni pedig csak az alkoholtermék-adóraktár felé lehet. Az alkoholtermék adózott, legális voltának igazolására a zárjegy alkalmazása kötelezõ. Zárjegyet csak az adóraktár vagy a javaslatban meghatározott engedéllyel rendelkezõ importáló kaphat elszámolási kötelezettség mellett. Hiány esetén viszont 500 forint darabonkénti eszmei értéket kell megfizetnie.
Az illegális ital-elõállítási lehetõség visszaszorítása érdekében a javaslat külön szabályokat állapít meg az alkoholtermékek elõállítására szolgáló eszközök és az alapanyagok elõállítására, birtoklására és értékesítésére vonatkozóan.
A jövedéki termékek harmadik csoportjába tartozó dohánytermékeknél további változást jelent az adóraktári rendszeren túlmenõen az adójegy bevezetése, amely az adóbeszedés újfajta technikáját valósítja meg.
(12.00)
Az adójegy a rajta feltüntetett kiskereskedelmi eladási ár és mennyiség alapján számított jövedéki adónak és az általános forgalmi adónak megfelelõ értékkel fog bírni. Az adójegy átvételével az átvevõnek fizetési kötelezettsége keletkezik, amelynek teljesítésére a dohánygyártmány-adóraktár, illetve az importáló három hónap fizetési halasztást kap. A fizetési halasztás feltétele azonban az adójegy értékével azonos összegû biztosíték nyújtása.
E konstrukcióban a terméket terhelõ összes adó a forgalmazás elsõ fázisában kerül megfizetésre. E módszerrel az adóbeszedés kockázata várhatóan jelentõsen lecsökken, és vélhetõen az illegális kereskedelem is visszaszorul. Mûködésének feltétele, hogy az adójegyen a maximált kiskereskedelmi ár feltüntetésre kerüljön. A fogyasztó így azt az árat fizeti meg, amelynek alapján az adót az adó alanya, a gyártó vagy az importáló megfizette. Ez természetesen azzal jár, hogy a kiskereskedelmi eladási árat is az adó alanya, maga a gyártó vagy az importáló határozza meg, aki az adójegyet a dohánygyártmányra felragasztja.
Hölgyeim és Uraim! Végezetül és összegezve az elmondottakat, meg kell állapítanunk, hogy az elõttünk lévõ javaslat felépítése is jó. Könnyen áttekinthetõ, a különös rendelkezésekben a termékcsoportok szerinti taglalás egyaránt segíti a törvény alkalmazóit és végrehajtóit. Külön érdeme a teljes termékpálya átláthatóságának biztosítása és az, hogy a jövedéki termékekkel folytatott kereskedelmi tevékenységre is kiterjeszti hatályát, ezáltal teljesen zárttá teszi a rendszert. A javaslat meghatározza az adózás alól elvont termékek után fizetendõ bírságot, annak minimális összegeit, de a maximális mértékét is, melyek remélhetõen kellõ visszatartó erõt jelentenek. Bevezetése és alkalmazása kellõ felkészülés után jelentõs lépést jelent majd a feketegazdaság és a feketekereskedelem visszaszorítása terén.
"Eltéved, kinek az út az irány, és nem a cél, hova utat csinál" - írta egykor Illyés Gyula. Örömömre szolgál, hogy a javaslat megalkotói a kétéves elõkészítõmunka során mindig látták a bevezetõmben említett célt, és nem tévedtek el az adóbeszedési technikák különbözõ útjain, ezért a Szabad Demokraták Szövetség támogatja és elfogadásra ajánlja a javaslatot.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)