MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvényjavaslat látszólag szaktörvény, hiszen lényegesen kevesebb embert érint közvetlenül, mint a személyi jövedelemadó törvény sokkal áttételesebb a hatás, mint más törvények esetén kevesebben foglalkoznak jövedéki termékek termelésével, mint ahányan általában gazdálkodnak.
(12.20)
Mégis jelentõsnek kell minõsíteni a törvényjavaslatot, ahogy ez az államtitkár úr expozéjában is elhangzott. De nem elsõsorban azért, mert megújítja a fogyasztási adóztatás rendszerét vagy jelentõs lépést tesz az európai uniós jogharmonizáció elõkészítésére.
Sokkal inkább azért, mert az úgynevezett abc-termékek adóztatásának és forgalmazásának újraszabályozásával jó esély teremtõdik arra, hogy döntõ áttörést lehessen elérni az alkoholtartalmú termékek, az ásványolaj-termékek és a dohányáruk feketepiacának visszaszorítására. Az abc-termékek megnevezés az alkoholtermékeket, a benzint, cigarettát foglalja magában, de ennél szélesebb termékkörrõl van szó.
Úgy gondolom, hogy joggal várják el a polgárok, hogy végre ne csak a rendõrség legyen eredményes a jogsértõk felkutatásában, hanem olyan jogszabályokat alkosson a Ház és a kormány, amelyek jó mûködése esetén igazából nincs szükség rendõrségi beavatkozásra vagy csak a legritkább esetben. Alapvetõ követelmény tehát, hogy az állam szedje be a járandóságát. Hogy milyen nagyságrendrõl van szó, annak érzékeltetésére hadd idézzek néhány számot az 1996-os költségvetési beszámolóból:
1996-ban szeszes italokból 34 milliárd forintot, dohányárukból 50 milliárd forintot, üzemanyagból 125 milliárd forintot, összesen 209- 210 milliárd forintot szedett be az állam fogyasztási adó címen, de ehhez hozzá kell adni azt a 40 milliárd forintot, ami az Útalapba Útalap-hozzájárulás címen folyt be vagy a Központi Környezetvédelmi Alap termékdíjbevételeit.
Összességében tehát egy 260 milliárdos fogyasztási típusú adóbevételrõl van szó, amihez ha csak ennek az áfa-tartalmát tesszük hozzá, akkor a 300 milliárdot jóval meghaladó adóbevételrõl van szó. Ez az összeg nemcsak nagy, hanem a költségvetés bevételei között is mind nagyobb a szerepe. Jól mutatja ezt az, hogy amíg a költségvetésben a GDP 32 százalékát központosítottuk 1994-ben, a '98- as elõirányzat ennél 8 százalékkal kevesebb, miközben a fogyasztási típusú adók GDP-hez viszonyított aránya változatlanul 11 egész valahány tized százalék.
Hogy abszolút számot mondjak, ez a '98-as költségvetési törvényjavaslatban csaknem 1100 milliárd forintot jelent, és akkor ehhez még hozzá kellene számolni az Útalapba és a Központi Környezetvédelmi Alapba ezekbõl a termékekbõl befolyt bevételt is. Igaz, hogy ennek nagyobbik része az általános forgalmi adó, de csak a jövedéki adó része megközelíti a 450 milliárd forintot.
Mindezt azért idéztem, hogy ha egyetlen százalékkal sikerül javítani az adóbeszedés hatékonyságát, akkor ez csak ezen a jövedéki adó címen mintegy 4,5 milliárdot jelent, tehát nem akármilyen összegrõl van szó. Joggal vethetõ föl tehát, hogy hogyan fordulhatott elõ, hogy éveken keresztül nemcsak a visszaélések folytak ezen a területen, hanem lassan kriminalizálódott is a jövedéki termékek forgalmazásának az a része, amely az illegális szektorban került forgalomba.
Hadd utaljak itt vissza arra, hogy a döntõ ok a nagy adótartalmú termékek forgalmazásának átgondolatlan liberalizálása volt. Nem versenykérdés az, hogy mindenkinek joga van jövedéki terméket forgalmazni. Hadd emlékeztessek arra, hogy az európai uniós tagállamokban is van olyan, ahol a mai napig állami monopólium egyik vagy másik jövedéki termék forgalmazása - döntõen adóokokból.
De ott, ahol átmenetre került sor - például Spanyolországban és Portugáliában -, ott is több évig tartott az, amíg az olajtermékek piacát liberalizálták. Ezzel szemben Magyarországon - tudjuk az újságból, a vámhatóság vezetõjének nyilatkozatából - a '90-es évek elején 1340 olaj-nagykereskedõ volt. Ennek az 1 százaléka szokott lenni egy hasonló méretû országban, tehát tízes nagyságrendû gazdasági szervezet szokott olaj- és olajtermék-kereskedelemmel foglalkozni.
Persze joggal meg lehet kérdezni azt is, hogy ha én ezt szóvá teszem, akkor változott-e valami. Anélkül, hogy a részletekre kitérnék, pusztán visszautalnék arra, hogy az elmúlt években, minden évben - akár a fogyasztásiadó-törvény változtatásával, akár a jövedéki törvény szigorításával - egyre áttekinthetõbbé és egyre szigorúbbá tettük a rendszert, néha olyannyira, hogy a legális gazdálkodók mûködését is megnehezítettük.
Hogy a helyzet változott, talán az jellemzi a legjobban, hogy amíg 1995-ben egy nagy multinacionális cég azt jelentette be, hogy kivonul a hazai üzemanyag-nagykereskedelembõl, tavaly bejelentette, hogy újra piacra lép, mert lényegesen változtak a körülmények.
Ezzel persze nem lehetünk elégedettek, nem mondhatjuk azt, hogy nincs mit tenni, nyilván ezért is nyújtotta be a kormány a tárgyalt törvényjavaslatot. De ha a kérdést úgy tesszük föl, hogy a törvényjavaslat - elfogadása esetén - megoldja-e a jövedéki termékek piacának anomáliáit, akkor azt is könnyû belátni, hogy önmagában nem. Nem, mert mint minden törvény, a törvénytisztelõ állampolgárokra és gazdálkodókra vonatkozik abban az értelemben, hogy ha ezt betartják, annak mûködésével semmi gond nem lesz. De a jellemzõ éppen az, hogy igyekeznek megkerülni az éppen hatályos szabályokat; de nemcsak a klasszikus módon - mondjuk, csempészettel -, hanem kihasználva azt, hogy ezen termékkör szabályozása soha nem volt elég komplex módon kezelve a jogrendben, de a hatósági munkában sem.
Ez a törvényjavaslat és a hozzákapcsolódó alacsonyabb rendû jogszabályok - hiszen a törvényjavaslat végén lehet látni, hogy a kormány és a pénzügyminiszter sok mindenre kap felhatalmazást - jó esélyt adnak arra, hogy valóban érdemi és döntõ áttörés történjen e területen. Persze, azt meg kell itt jegyezni, hogy önmagában jogalkotással minden probléma nem oldható meg. Ehhez magas színvonalú és jól szervezett hatósági munka is kell, és ez minden országban így van.
Ennek illusztrálására hadd idézzek egyetlen rövid szakaszt az osztrák ásványolajtörvénybõl, amely így hangzik: "Nem szabad szabadjegyet kiállítani - ez az adómentes felhasználásra vonatkozó keretengedély -, ha az ásványolaj rendeltetésszerû felhasználása a vámhivatal felügyeleti intézkedései által nem vagy csak körülményes és idõtrabló intézkedésekkel biztosítható." Ez Ausztriában van, de hasonló példákat lehetne mondani más országokból is, ahol a piacgazdaság szabad, és nem arról van szó, hogy szocialista módon akarnak megoldani valamit, hanem arról, hogy az állam éppen a köz érdekében - mert hiszen az egész errõl szól - az adóbevételekhez hiánytalanul akar hozzájutni.
Nos, kicsit közelebbrõl a törvényjavaslatról: egyetértünk azzal, hogy az úgynevezett abc-termékek gyártását, adóztatását és forgalmazását egy törvényjavaslatban, egy törvényben szabályozzuk. Zárójelben említem meg, hogy Európában különbözõképpen járnak el. Van olyan ország, ahol a magyar gyakorlathoz hasonlóan egy törvény rendezi ezeket a kérdéseket, van, ahol terméktípusonként vagy termékkörönként külön törvény.
Itt, a fogyasztási adóztatás rendszerében is az a magyar hagyomány, hogy ez egy törvényben van rendezve. Azzal is egyetértünk, hogy a törvényjavaslat nem bõvíti a mai lehetõségeket, sõt, bizonyos értelemben szûkíti is. Hiszen ahogy errõl már korábban többször szóltunk, csak akkor kezelhetõ érdemben ez a probléma, ha a hatóságok számára is ésszerû költségek mellett ellenõrizhetõ adóalanyi körrõl van szó, amely kellõ felkészültséggel, biztosítékrendszerrel bír, és ilyen módon garanciát jelent arra, hogy az adóbevételek beszedhetõk.
(12.30)
Egyetértünk azzal is, hogy a törvény szigorítja a mai feltételrendszert azzal, hogy csak adóraktárban engedi meg jövedéki termékek termelését, ahol a vámhatóság felügyelete mellett és megfelelõ mértékû biztosítékokkal lehet ezt a tevékenységet végezni. Hogy átláthatóvá teszi a törvényjavaslat a jövedéki termékek mozgását még a korábbinál is akkor, amikor az úgynevezett termékkísérõ okmányt vezeti be - ez egyébként európai uniós gyakorlat -, ez biztosítja azt, hogy az adókötelezettség folyamatosan nyomon követhetõ legyen. Az is érthetõ és támogatandó, amikor a törvényjavaslat csökkenti az állam kockázatát azzal, hogy az adómentes szállítás kockázatát a kiszállító adóraktár viseli. Ez egyébként egy új elem a fogyasztási adó szabályozásában. Tehát lényegesen szigorúbb feltételek kerültek a törvényjavaslatba abban az értelemben, hogy ennek valószínûleg nem fog minden ma, a piacon lévõ adóalany megfelelni.
Miután telik az idõ, néhány szót a specifikus szabályokról: az olajtermékeknél a törvényjavaslat végül is azt a kombinált megoldást alkalmazza, amely az adóköteles termékek körét arra a körre szûkíti, amely üzemanyagcélra potenciálisan felhasználható. Ezt azért említem, hiszen korábban volt olyan javaslat, hogy minden ásványolajtermék legyen adóköteles. Ez viszont oda vezetne, hogy vagy a hto-tüzelõolaj problematikája söpörne végig a gazdaságon, vagy egy olyan visszatérítési rendszert kellene alkalmazni, amely viszont az adóhatóság számára sokkal kevésbé átlátható. A benyújtott konstrukció azokkal a kiegészítõ szabályokkal, amelyek akár kenõolajok termékdíja kötelessé tételét mondja ki, akár a nem szabványos termékekre vonatkozik, biztosítja azt a kiegészítõ láncszemet, hogy ne lehessen megkerülni az adóztatást. Igaz, hogy ez ellen felvethetõk bizonyos érvek és aggályok, azonban a kérdés úgy szól, hogy akarunk-e érdemi áttörést ezen a területen, vagy elfogadjuk a ma is mûködõ rendszert. Amikor a kormány ezt benyújtotta, a maga részérõl kimondta, hogy érdemi áttörést akar.
Az adómértékekre egészen röviden hadd térjek ki annyiban, hogy tulajdonképpen amikor a kormány a tervezett inflációnál kisebb mértékû valorizációt nyújt be törvényjavaslatként, azzal az elmúlt hároméves gyakorlatot követi, és éppen nem a gazdaságpolitika ellen megy, hanem a gazdaságpolitika bizonyos elemeit ebben az adójogszabályban is érvényre juttatja.
Összefoglalóan tehát azt lehet mondani, hogy a törvényjavaslat - természetesen a Házban szokásos csiszolások és pontosítások után, ez egy teljesen újonnan kodifikált törvénynél elkerülhetetlen - alkalmas lesz arra, hogy megteremtse a feltételeket ahhoz, hogy végre döntõ áttörés következzen be az ásványolaj, a szesz és a dohánytermékek forgalmazásában, a feketegazdaság visszaszorításában. Ehhez azonban - mint korábban említettem - az is szükséges, hogy a kormány saját hatáskörében az alacsonyabb szintû jogszabályokat megtegye, hogy a hatóságnál az a felkészítõ munka magas színvonalú legyen, ami elkezdõdött, amire az államtitkár úr utalt. Mi biztosak vagyunk abban, hogy a kormány ezt végre fogja hajtani, ezért javasoljuk a Háznak, hogy a törvényjavaslatot fogadja el.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)