DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Államtitkár Úr! Korunk meghatározó törekvése a termelés tudástartalmának növelése, a társadalom tudásszintjének növelését célzó állami és társadalmi törekvések prioritása. Sajnálatos tény, hogy e területeken nem követjük a világtendenciát. Az alap- és középszintû oktatásunk színvonalát súlyosan rontja a pedagógusok anyagi és erkölcsi elismerésének, az iskolák felszereltségének és dologi ellátásának rendkívül alacsony volta.
(14.30)
Fontos elem a pedagógus-továbbképzés megszervezése és megindítása. Sajnos azonban átgondolt, államilag támogatott továbbképzési rendszerünk nincs, e kérdéseknek még felelõse sincs az irányításban, holott az európai csatlakozásra való felkészülés már régen megkövetelte volna a széles körû képzés megindítását.
A kutatás-fejlesztés központi támogatása nálunk a legalacsonyabb Európában, a meglévõ K+F-intézményeink csõdjét csak az állami tulajdonlás fenntartása akadályozza. E helyzetben természetes lenne a felsõoktatási intézmények kutatás-fejlesztési teljesítményének fokozása, a tanulók és doktoranduszok bevonása, ezzel olcsó kapacitást teremtve, miközben a tanulmányok mellett a képzésben részt vevõk fontos gyakorlati ismereteket szerezhetnének.
E célokat szolgálhatná a felsõoktatási kutatás-fejlesztési pályázat. A még múlt évben kiírt pályázatokra a szerzõdéseket rendkívül késedelmesen, csak nyáron kötötték meg. A pályázatban való részvétel jelentõs tanszéki forrásokat és a résztvevõk elhivatott hozzáállását igényli. A pályázat elfogadását bejelentõ levél az elsõ kifizetéseket augusztusra ígéri. Figyelembe véve az intézmények valószínûtlenül alacsony dologi ellátását, nyilvánvaló, hogy elengedhetetlen a szerzõdés szerinti keretek mielõbbi beérkezése. Ennek ellenére olyan információk érkeztek a tanszékekre, hogy a szükséges keretek nem állnak rendelkezésre, ezért nem történnek meg az átutalások.
Kérdezem az államtitkár urat, rendelkezésre állnak-e ehhez a pénzügyi keretek. (Taps a jobb oldalon.)