DR. HÉTHY LAJOS munkaügyi minisztériumi államtitkár: Képviselõ Úr! Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ma már közismert tény, hogy a gazdasági rendszerváltás során több mint egymillió munkahely veszett el. Az azonban kevésbé közismert, hogy az elveszett munkahelyek túlnyomó többsége a rendszerváltás elsõ három évében szûnt meg. Ebben az évben a munkahelyek számának csökkenése megállt, több munkahely jött létre, mint ahány megszûnt. Ezért a munkanélküliség kialakulásáért a mai kormányt hibáztatni, úgy gondolom, nem helytálló, ugyanakkor ez a kormány felelõsséget érez valamennyi munkanélküliért.
A munkaerõpiac szigorú feltételei közt hazánkban és más országokban is az idõsebb munkavállalók egy része sajnos valóban hátrányos helyzetbe kerül. A munkanélküli és a szociális ellátórendszer több, az elmúlt két évben végrehajtott módosítása éppen azt szolgálta, hogy a létrehozott új ellátásokkal, intézményekkel helyzetük kilátástalanná válását meg lehessen elõzni.
Engedje meg, képviselõ úr, hogy ezekre röviden emlékeztessem.
Elõször is: az a munkanélküli, aki a munkaerõpiacon már nem tud elhelyezkedni, így az 50 évesek is, részt vehetnek közhasznú foglalkoztatásban vagy a Közmunka Tanács által támogatott közmunkában. E foglalkoztatási formákra 1997-ben csaknem 12 milliárd forintot fordítunk.
(15.30)
Másodszor: A nemrég hatályba lépett törvény értelmében alkalmi munkavállalóként is lehetõség van legális munkaviszony létesítésére.
Harmadszor: A mezõgazdasággal foglalkozóknak az õstermelõi igazolvány biztosít legális jövedelemszerzési lehetõséget.
Negyedszer: A tartós munkaviszonyt nehezebben létesítõ munkanélküliek - így a képviselõ úr által említett 50 évesek - számára is nyitva van a munkanélküli járadék rövid idejû munkavégzés céljából történõ megszakítási lehetõsége. (Zaj.)
Ötödször: Az öregségi nyugdíjkorhatár emelése és az ehhez igazodó nyugdíjazási szabályok módosítása során a kormány kiemelt figyelmet fordított arra, hogy a közvetlen nyugdíjkorhatár elõtt állók fokozott védelemben részesüljenek. Gondolok a hosszú szolgálati idõvel rendelkezõk elõrehozott nyugdíjazásának lehetõségére vagy a korengedményes nyugdíjazás esetében a lehetõség meghosszabbítására. A munkanélküli ellátórendszerben a három évig folyósítható elõnyugdíjat pedig 1998. január 1-jével az öt éven át folyósítható nyugdíj elõtti munkanélküli segély váltja fel.
Hatodszor: Az az aktív korú személy, aki munkanélküliként álláskeresése ellenére sem tud a munkanélküliek jövedelempótló támogatása keretében további két évre jogosultságot szerezni, a jövedelempótló támogatással azonos feltételekkel rendszeres szociális segélyre jogosult.
Végül, hetedszer: Az, aki a reá irányuló öregségi nyugdíjkorhatáron sem rendelkezik nyugdíjjogosultsággal és jövedelmei helyzete alapján rászorult, 1998. január 1-jét követõen idõskorúak szociális járadékában fog részesülni.
Tudom, hogy a piacgazdaság szigorú munkaerõ-piaci feltételei közt 50 éves életkor körül nehezebb elhelyezkedni. Leértékelt korosztályról az elmondottak alapján, úgy gondolom, mégsem lehet beszélni. Ez a minõsítés nem védi, de sértheti is azokat, akik érdekében a képviselõ úr szót emelt. Biztosíthatom, hogy a kormány következetesen törekszik arra, hogy új munkahelyek jöjjenek létre, szélesedjen a támogatott foglalkoztatás lehetõsége (Az elnök a pohara megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.), és senki se kerüljön olyan lehetetlen helyzetbe, amelyre a képviselõ úr utalt.
Kérem az Országgyûlést, válaszomat fogadja el. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)