DR. RAB KÁROLY (független): Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Az elmúlt évek során többedszer interpellálok, kérdezek a tankönyvek újrahasználata ügyében, és szeretném képviselõtársaim figyelmét felhívni egy adatra, hogy mirõl van szó.
1993-94-ben a minimumáras tankönyvcsomag ára összesen, 1-10 osztályra, 5381 Ft volt. Három évvel késõbb ugyanez 28 047 Ft, tehát három év alatt 5381-rõl 28 047 Ft lett a minimumáras tankönyvcsomag az 1-10 osztályra, a maximumáras 46 881 Ft.
Szeretném jelezni, hogy az Állami Számvevõszék anyaga... (Dr. Szabó Zoltánhoz fordulva.) Azt hittem, az államtitkár úr azt jelzi, hogy az adat nem jó. Nem hallja, jó.
Az elmúlt évben, tehát ismétlem, többedszer interpelláltam, kérdeztem, mindig nagyon pozitív választ kaptam, a miniszter úr és az államtitkár úr teljes mellszélességgel kiállt a dolog mellett. A parlament az elmúlt évben megszavazta a közoktatási törvény módosítása során, hogy a tankönyvek tankönyvvé nyilvánításánál a tartósságot vizsgálni kell. Azóta eltelt 18 hónap. A minisztérium több száz NAT-os tankönyvet fogadott el azóta, de nem vizsgálta a tartósságot, mert maga a minisztérium nem jelentette meg 18 hónap alatt a rendeletet.
Ezért a minisztérium, amely egyébként egyetértett és elõterjesztette ezt a törvénymódosítást, saját maga azzal, hogy nem adja ki a rendeletet, nem tartja be a törvényt. Ezzel valójában olyanok kezére játszik pénzt, akik valójában a szülõk zsebeit fosztogatják. A szülõk nem tudnak védekezni ellene, hiszen nem tudnak mit tenni. Az iskolák megrendelik a könyveket, a szülõk pedig fizetnek.
Azt szeretném kérdezni az államtitkár úrtól, hogy mit gondol azokról az államférfiakról, akik az ígéreteiket nem tartják be - nevezetesen a miniszter úr és az államtitkár úr, hiszen mind a ketten ezt ígérték, hogy komolyan lépnek az ügyben. Elfogadhatónak tartja, hogy 18 hónappal a törvény elfogadása után a minisztérium képtelen legyen egy rendeletet megjelentetni ebben az ügyben, ahol csak egyetlen szót kellene betenni a rendeletbe, és maga a minisztérium tartja fenn a törvénnyel ellentétes helyzetet? Kinek az érdeke, hogy a szülõk amúgy is üres zsebébõl évente több milliárdot feleslegesen kivegyenek? Ki a felelõs ezért? És az utolsó kérdésem: Mit kíván tenni azért az államtitkár úr, hogy betartsa az ígéretét? Mit kíván tenni azért, hogy - mint a világ minden normálisan gondolkozó országában - a tankönyveket ismét többször használják?
Várom válaszát. (Szórványos taps az ellenzék padsoraiból.)