DR. BÁNK ATTILA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Rövid leszek, több okból... (Közbeszólások: Nem kell!) Hallom, hogy nem kell, de több okból rövid leszek. Tulajdonképpen mind a miniszteri expozéban, mind pedig a ma elhangzott vezérszónoklatok elmondása során plasztikusan kialakultak a pártok álláspontjai, és végül is látható az, hogy a most beterjesztett országgyûlési határozati javaslat vonatkozásában az elsõ kérdésben teljes az egység, a második kérdésben pedig az elhangzottak szerint is megoszlanak a vélemények.
(18.00)
Mindezek elõrebocsátása mellett azonban engedjék meg, hogy egy kronológiai sorrendbe vegyem az eseményeket, mert azt hiszem, hogy a kialakult vita és a Házban burjánzó, de szerintem a telekommunikációban is egyre nagyobb teret kapó vita végül is valahol nem ma kezdõdött itt el, ez az események sorrendjében jól nyomon követhetõ.
1997 júliusában itt, a Házban teljes egyetértés volt, hétpárti konszenzus volt abban, hogy a NATO-csatlakozás ügyében egy véleménynyilvánító népszavazásra kerüljön sor. Elhangzottak a vitában érvek. Ezek az érvek nem kerültek megcáfolásra, és itt - emlékezetem szerint, de a jegyzõkönyv tanúsága szerint is - egy egységes, tartózkodástól és ellentmondástól mentes határozat született. Ez tehát a kiindulópont.
Kérdezem, mi változott meg 1997 júliusa óta. Nem vitás, hogy a nyár során egy ellenzéki párt, illetve egy kormánypárt között kialakult egy vita, amely elsõsorban a televízión keresztül nagyobb nyilvánosságot kapott, és ezek után a kormány úgy döntött, hogy a véleménynyilvánító népszavazás helyett - a konszenzuson alapuló és itt megszavazott véleménynyilvánító népszavazás helyett - egy ügydöntõ népszavazásra kerüljön sor. Egyeztetés nem történt. Egyoldalú kormánydöntés, kormány- elõterjesztés volt.
És hab a tortán, hogy nyilván e kialakuló politikai vita - amely egyébként egy parlamenti szünet idõszakában volt, és amelyhez a többi ellenzéki párt, illetve a másik koalíciós partner véleményét e vitához fûzni nem tudta - eredményeképpen lett aztán az, hogy miután visszatértünk ide, a Házba az õszi parlamenti ülésszakra, ezzel a most beterjesztett H/4772. számú országgyûlési határozati javaslattal találkoztunk.
Úgy gondolom, azok az érvek, amelyek 1997 júliusában meggyõztek bennünket arról, hogyan döntsünk - és egyhangúan döntöttünk -, ez az érvrendszer igazából nem változott két hónap alatt. Nem telt el olyan nagy idõ, illetve nem történt semmi olyan dolog, amely az álláspontok megváltoztatására kellett volna hogy késztesse a Házat. Ennek ellenére azt mondjuk, hogy az elsõ kérdés, tehát a NATO-csatlakozás vonatkozásában természetszerûleg hajlandóak vagyunk ezt mi is támogatni, üdvözöljük, és minta hogy azt már a párt frakcióvezetõje vezérszónoklatában kifejtette, természetesen támogatjuk.
Ugyanakkor azonban az látható és már augusztus elején várható volt, hogy itt a NATO mellett a másik igen jelentõs kérdés, a földkérdés vonatkozásában nincs meg az a konszenzus - hogy finom legyek - a parlamenti pártok között, mint amely az elsõ kérdésben megvan. Az események aztán oly módon fejlõdtek tovább, hogy a kormány - a korábbi kérésnek megfelelõen, amely szerint vonja vissza ezt a földtörvényjavaslatot - kénytelen volt kiírni és elõterjeszteni ugyanezen országgyûlési határozati javaslatban a két kérdést, amelyrõl egyébként most pontosan nem tudok nyilatkozni, hiszen a ma délutáni híradások szerint ez a két kérdés már nem ugyanaz, mint ami a határozati javaslatban szerepel.
Úgy gondolom, nagyon fontos esemény lett volna Magyarország életében 1997 novembere, ha az az egy kérdés marad - most már azt mondom, akár véleménynyilvánító, akár ügydöntõ népszavazás körében - a választópolgárok elõtt, hogy belépjünk-e a NATO-ba vagy sem. Hét parlamenti párt tehetett volna és tehetne hitet arról, hogy igenis a NATO-hoz történõ csatlakozásunkat mindenképpen támogatjuk - és megalapozott álláspontunk szerint.
Ezzel szemben nem lehet tudni, hogy kik, milyen lobbyk, hány ember jól vagy rosszul felfogott érdekébõl most a földtörvénnyel együtt vagyunk kénytelenek e határozati javaslatot tárgyalni, és éppen a kialakult események miatt együtt vagyunk kénytelenek dönteni vagy az önök által immár módosított két kérdésrõl - amelynek szövegét, hangsúlyozom, még nem láttuk, errõl tehát most nyilatkozni nem tudunk -, vagy pedig az ellenzék által összegyûjtött és a mai napon leadott népszavazási kérdésrõl.
Ki kényszerítette bele a Magyar Országgyûlést ebbe a helyzetbe? Ki az, akinek nem tudom, milyen érdeke fûzõdik ahhoz, hogy öt hónappal a választás elõtt - mert ugye az elõterjesztés szerint a földtörvényre csak a népszavazás után térünk vissza, ehhez képest a hatályba léptetése '98 elejénél nem lehet korábbi, '98 májusában választások lesznek, tehát milyen lobbycsoportok érdeke az - keresztülverjenek a magyar parlamenten egy ilyen törvényt, a földtörvényt, és ezzel veszélyeztessék a valamennyiünk által támogatott NATO-népszavazást. Mert az a délelõtti vitából is kiderült - és azt hiszem, valamennyiünk elõtt nyilvánvaló -, hogy a második két kérdés - vagy az ellenzék kérdése, teljesen mindegy, hogy a kormánytöbbség melyiket fogja megszavazni; nincs különösebb vitám abban magammal, hogy melyik kérdés fog gyõzni, vagy mely kérdések fognak gyõzni - igenis megosztja a közvéleményt.
Igenis, a másik kérdés azt fogja eredményezni, hogy esetlegesen - bár ne lenne igazam - a NATO-ügyben sem születik meg az a határozat, amelyet szeretnénk. Itt a konszenzus lehetõsége! A földtörvény módosításának visszavonása tulajdonképpen a két vagy egy, az ellenzék által beterjesztett népszavazási kérdés visszavonását eredményezheti.
Mondják meg nekem õszintén, kinek áll érdekében az, hogy öt hónappal az újabb választások elõtt egy ilyen földtörvényt keresztülerõltessen a magyar parlamenten, és ki az a 250-300 ember, aki saját jól felfogott érdeke, lobbyérdeke miatt a NATO-hoz való csatlakozásunkat megakadályozza vagy megakadályozhatja. Ez itt az igazi kérdés, hölgyeim és uraim!
Mindezek alapján azt tudom mondani - megismételve a párt frakcióvezetõjének álláspontját, amely szerint támogatjuk a NATO- népszavazás ügyében feltett kérdést -, a késõbbiek során, a részletes vita során fogjuk tudni csak elmondani véleményünket az önök által azóta megváltoztatott újabb két kérdésrõl, amelynek tartalmát nem ismerjük.
Egyebekben pedig, ha e gesztusnak, ezen ajánlatnak a kormánypártok nem tesznek eleget, akkor kénytelenek vagyunk támogatni az egyébként szerintünk is rossz megoldást, azt, hogy népszavazással döntsünk a föld kérdésében is. Hangsúlyozom, ezt a problémát önök, illetve önökön keresztül lobbycsoportok kényszerítették a magyar parlamentre és rajtunk keresztül a magyar választópolgárokra.
Köszönöm türelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)