BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Nem a NATO-ról, nem a földrõl fogok beszélni. A NATO- ról Mécs Imrével, Szent-Iványi Istvánnal nem vagyok versenyképes. A földrõl Juhász Pállal, Kertész Zoltánnal, Orosz Sándorral nem vagyok és sosem leszek versenyképes. Én csak a népszavazásról és errõl a népszavazási kampányról fogok beszélni. De persze nyilvánvalóan egy- két szót arról is kell szólnom, hogy miért népszavazunk a NATO-ról, miért kényszerülünk népszavazni a földrõl. Nem én használtam elõször ezt az igét ma itt.
Tehát négy kérdésrõl fogok beszélni: a NATO-népszavazásról, a föld- népszavazásról, a népszavazási kampányról és arról a helyzetrõl, amely a két népszavazási kezdeményezés ütközése, együttes jelenléte nyomán kialakult.
Kezdem az elsõ kérdéssel, a NATO-kérdéssel. Ismétlem, nem a NATO- ról szólok - errõl Mécs Imre beszélt már ma itt -, hanem arról a kérdésrõl, hogy kell-e Magyarországon a NATO-csatlakozás kérdésében népszavazást tartani. A Fidesz egyik álláspontja az volt - és nemcsak az övé -, hogy nem kell. Hiszen itt van a parlament, itt vannak a parlamenti pártok. Valamennyien azt mondták a választások elõtt, hogy be akarunk lépni a NATO-ba, tehát nyugodtan beléphetünk a NATO-ba, úgy, mint Csehország, úgy, mint Lengyelország - népszavazás nélkül.
Azt hiszem, tisztelt képviselõtársaim, hogy ez közjogilag igaz, politikailag azonban nem. Azok között ugyanis, akik ma, '97 õszén idegenkedve, ellenérzésekkel fogadják a kormánynak és valamennyi parlamenti pártnak ezt az álláspontját, azok között ott van nemcsak a Munkáspárt, nemcsak a MIÉP, hanem ott van nagyon sok mindenki ebben az országban - a közvélemény-kutatások szerint egy kisebbség, de egy jelentõs kisebbség, sokkal jelentõsebb, mint a MIÉP és a Munkáspárt szavazói -, akik idegenkedve fogadják ezt.
(18.10)
Nem véletlenül, mert Magyarországon egy százötven éves hagyomány az, hogy Magyarország tartsa távol magát mindenféle nemzetközi katonai együttmûködési rendszertõl, hogy hozzák haza a katonáinkat külföldrõl, és ne legyenek Magyarországon idegen katonák - 1848. A magyar társadalom emlékszik arra, hogy két világháborúban idegen érdekekért magyar katonák százezrei haltak meg hol az Isonzónál, hol a Donnál. Három katonai szövetségi rendszerbe kényszerítették bele Magyarországot tehát van egy ilyen ellenérzés. Természetesen mindannyian, akik itt ülünk a teremben, tudjuk, hogy a NATO más, de ez az ellenérzés a magyar társadalomban jelen van, és ez jelent meg 1956- ban is.
Azt gondolom, tisztelt képviselõtársaim, ha a magyar politikai pártoknak és a magyar parlamentnek az a véleménye, hogy ezen ma már egy más NATO esetében, egy más világhelyzetben túltehetjük magunkat, akkor az a helyes, az a kötelességünk, ha ehhez egy népszavazás jóváhagyását kérjük. Ezért gondolom azt, hogy a NATO kérdésében kell népszavazás.
A következõ kérdés az, hogy vajon véleménynyilvánító vagy ügydöntõ. Itt sokat gúnyolódott a Fidesz azon, hogy a kormány megváltoztatta álláspontját. Elõször is, nem a kormány, hanem a Fidesz változtatta meg az álláspontját. Hiszen itt, amikor a kormány, Horn Gyula miniszterelnök a madridi meghívás után kezdeményezte azt, hogy legyen népszavazás a NATO-ról, mert most már ismerjük a feltételeket, akkor azt mondták a parlamenti pártok, nem egyetértettek, tudomásul vették a kormánynak ezt a véleménynyilvánító népszavazásra vonatkozó kezdeményezését.
Valamennyien tudjuk, csak akkor senki nem mondta ki, hogy azért véleménynyilvánító népszavazás, mert mindenki, nemcsak a kormány, hanem valamennyi parlamenti párt tartott attól, hogy esetleg nem lesz meg az ügydöntõ népszavazáshoz szükséges ötven százalék. Nem akarta vállalni az ebbõl fakadó rossz látszatot, és ezért mondták azt, hogy legyen véleménynyilvánító, miközben hozzátették - csak, sajnos, nem elég egyértelmûen -, hogy természetesen annak az eredménye is köti a kormányt és a parlamentet. Ez volt egy ilyen közös összekacsintása a kormánynak és a parlamenti pártoknak. Akkor néhány hétig ezt mindenki szépen tudomásul vette, aztán a Fidesz gondolt egyet, és ezt a közös összekacsintást egyoldalúan felrúgta. Természetes, hogy ezek után a kormány sem tehetett mást, minthogy azt mondta: jó, legyen ügydöntõ népszavazás.
Ennyit a NATO-ügyében. Még egyszer hangsúlyozom: a NATO-ügyében egyértelmûen kell népszavazás.
Más a helyzet a földkérdésben. Azt mondják itt ellenzéki képviselõtársaim, a kormány elõször azt mondta, hogy nem kell, aztán azt mondja, hogy kell népszavazás. Nem én vagyok a kormány... (Dr. Trombitás Zoltán: De sajnáljuk!), de nekem ma is az a véleményem, hogy a föld a kérdésében nem kellene népszavazás, és ebben Bánk Attilának igaza van. A föld kérdésében az, hogy lesz népszavazás, azon múlik, hogy az ellenzéki pártok egy része ezt kezdeményezte, utána az ellenzéki pártok közül további ellenzéki pártok csatlakoztak ehhez.
Miért nem kellene? Ma is azt gondolom, hogy nem kellene. Azért nem kellene, tisztelt képviselõtársaim, mert - szemben a NATO kérdésével vagy szemben annak idején a munkásõrség kérdésével, a pártvagyon kérdésével, a köztársasági elnök-választás kérdésével, és folytathatnám, meg az Expo kérdésével, amelyben népszavazást kezdeményeztek, és még sok minden másban - a földkérdés nem egy olyan kérdés ma Magyarországon, a földtulajdonhoz-jutás szabályozása nem egy olyan kérdés ma Magyarországon, mint ezt Juhász Pál nálam sokkal szemléletesebben elmondta ma délelõtt, amire egy egyszerû igen-nem döntéssel jó választ lehetne adni.
A földkérdés része a magyar mezõgazdaság elég nehéz helyzetének. Része annak a válságsorozatnak, ami kollektivizálásból és kárpótlásból, 1994-es földtörvénybõl, amit egyébként - ezt Bánk Attilának mondom - a parlament az utolsó munkanapján fogadott el az elõzõ ciklusban, nem egy fél évvel elõtte, hanem az utolsó munkanapon. Utolsó munkanapján fogadta el 1994-ben és a Fidesz nemet mondott rá - ezt csak úgy mellesleg mondom. A külföldiek földtulajdon-szerzésének megtiltására nemet mondott 1994-ben a Fidesz - amire majd még visszatérek. Ez része egy olyan nagy kérdéscsoportnak, amelyhez hozzátartozik az, hogyan lehet a mezõgazdaság fejlõdését megalapozni, hogyan lehet elérni, hogy a mezõgazdaságban tõke legyen, hogyan lehet elérni, hogy a mezõgazdaságban magántõke legyen, hogy a mezõgazdaság fejlõdésével magántõkét lehessen mozgósítani, és ne csak állami pénzbõl, ne csak az adófizetõk pénzébõl kelljen a mezõgazdaságot fejleszteni. Hogyan lehet elérni azt, hogy a földnek valódi ára legyen, és ennek megfelelõen a mezõgazdasági üzemek hitelképesek legyenek, hogy jelzáloghiteleket vehessenek fel a földre - mert amíg nincs ára, addig nem vehetnek, és addig magántõkét, banktõkét nem lehet a mezõgazdaságba vinni, csak állami tõkét. Hogyan lehet elérni azt, hogy a magyar mezõgazdaságnak az a vegyes struktúrája, amelyben a családi gazdaságnak és a nagyüzemnek is megvan a maga helye, és ennek alapján hatékony a magyar mezõgazdaság, hogyan lehet kialakítani. Ez irgalmatlanul bonyolult kérdés, amiben a földforgalom fokozatos felszabadításának és a korlátozásoknak is megvan a maga helye.
Ez nem egy olyan kérdés, amelyik népszavazásra való. Ez egy olyan kérdés, amely egy nagyon elmélyült, aprólékos kormányzati, parlamenti elõkészítõ munkára való, ahol van helye a közös gondolkodásnak, ahol van helye módosító indítványoknak, újragondolásnak, és nincs helye az indulatok felkeltésének, ami egy népszavazási kampánynak elkerülhetetlen velejárója. Ezért ma is azt gondolom, hogy a föld kérdésében nem kellett volna népszavazás. Nagyon nagy károkat okozott az országnak az, azok, akik népszavazást kezdeményeztek ebben a kérdésben.
De ha már népszavazás, ha már odadobták a kesztyût, akkor a kormány nem tehetett mást, mint hogy ezt a kesztyût felveszi. Nem tehetett mást, ahogyan ezt többen megfogalmazták ma délelõtt is, mint ahogy a nem valódi kérdések, mint ahogy a hamis kérdések, hogy egy távol levõ képviselõtársunkat, akit valamennyien jól ismerünk, idézzek: a csalárd kérdés, az ördögi kérdés helyett a valódi kérdést tegyük fel.
De mielõtt erre rátérnék, valamit errõl a kampányról, tisztelt képviselõtársaim. Mert az igazi politikai kérdés az a kampány, amit a Magyar Demokrata Fórum és a Fidesz-Magyar Polgári Párt elindított, aztán némi tétovázás után a Kisgazdapárt csatlakozott (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Meg a többi!) és csatlakoztak hozzá mások is. Tudom! Érdekvédelmi szervezetek, szakszervezeti konföderációk, a Munkástanács, a KESZOSZ. Tudom! (Közbeszólás az ellenzéki oldalról: Gazdakörök.) Tudom, tudom, ebben nincs köztünk vita. Tudom a névsort, hogy kik csatlakoztak.