BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Én már Sepsey képviselõtársunk felszólalása után megnyomtam a gombot, hogy elnézést kérjek azoktól, akiket ezzel a kifejezéssel esetleg megbántottam és megbánthattam. Ez egy rossz kifejezés volt. Ezzel a kifejezéssel egy párhuzamot kívántam vonni a Munkáspárt és a Fidesz-MDF népszavazási kampánystratégiája között. Ez a párhuzam ugyan jogos, de megsértettem vele mindazt a 180 000 aláírót, aki a Munkáspárt ívét aláírta és mindazt a 277 ezret, aki a Fidesz-MDF-KDNP-Kisgazdapárt ívét aláírta. Ez hiba volt, ezért elnézést kérek! (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Több, mint rossz volt!)
A dolog másik része az, amit Pokorni Zoltán elmondott. Én értem azt, amit Pokorni Zoltán elmondott. Értem azokat a megfontolásokat, csak egyet nem értek: ugyanebbõl a helyzetbõl 1994-ben a Fidesz a választási programjában azt a következtetést vonta le, hogy lehetõvé kell tenni, hogy a szövetkezetek és társaságok is szerezhessenek földtulajdont, ezenkívül szabályozni kell - nem megtiltani - a külföldiek földtulajdonszerzési jogait, és a jelzáloghitellel terhelhetõvé kell tenni a földet. Tehát ha abból a helyzetbõl levon valamilyen következtetést, akkor a Fidesz ugyanebbõl a dilemmából jelenleg miért az ellentétes következtetést képviseli ilyen vehemenciával? Ez az egy, amit hetek óta nem értünk (Pokorni Zoltán: Ne magyarázz!), és itt, a parlamentben sem kapunk rá választ. Vajon mi az oka annak, hogy ha az átmeneti korlátozásra már nem volt szükség '94-ben a Fidesz szerint, akkor miért van rá szükség '97-ben? Ez az egy, amire hetek óta nem kapunk választ. Tegnap sem, és ma sem kaptunk rá választ, annyira nem, hogy még be sem jelentkeztek felszólalásra a mai esti vitában.
Köszönöm szépen.