DR. BOROSS PÉTER (MDF): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Úgy hiszem, hogy itt a valóságos vita teljesen elsikkadt, meg kell mondjam. Én elég sok tavaszt láttam már, de számomra teljesen világos, hogy körülbelül nyolc általános iskolai végzettséggel meg lehet érteni a kormány által elõterjesztett javaslatot, és abból a megfelelõ következtetéseket le lehet vonni a földtulajdon leendõ sorsát illetõen, amikor ez elfogadásra kerül.
Számomra nem is ez a probléma. Számomra az a probléma, hogy a bölcs kormányzatnak mi a jellemzõje. Ha elérkezik egy szerencsés idõpontban egy nagyon fontos kérdéshez, amelyet külsõ feltételek is diktálnak, és bizonyos határidõket igényelnek, és ez a NATO-ügy, amelyben teljes mértékben egyetértünk, és úgy hiszem, a támogatás egyértelmû volt, akkor az azt megelõzõ hónapokban harmonizálásra törekszik. Nem az azt megelõzõ hónapokat választja ki arra, hogy elõjöjjön egy olyan indítvánnyal, amely a melléklet és itt is illusztrált helyzetet teremti. A bölcs kormányzat ugyanis vigyáz arra, hogy egy nagyon fontos kérdésben fennmaradjon annak lehetõsége, hogy oly módon nyilvánítsa az ország az igenlõ szándékát, hogy abban mindenki egyetértsen. Ez az egyik.
A másik: itt hivatkozások vannak arra, rossz ízû hivatkozások, hogy kinek mi volt a véleménye öt-hat-hét évvel ezelõtt. Uraim! Én nagyon kérem elsõsorban a szocialista párti képviselõket, erre ne hivatkozzanak. Itt olyan felfogásbéli metamorfózis zajlott le a megelõzõ tíz esztendõben, hogy rendkívül kellemetlen benyomást kelt az emberben, és ne terjedjen el ez a divat, hogy mostantól kezdve majd az ellenzéki oldal is rászokna arra, hogy mindig szembesítene kit, kit vagy éppen magát a szervezetet, ha nem '88-89-ben, akkor '85-86-ban mit gondolt a dolgokról. Nem érzik, hogy bizonyos stílusjegyek ettõl legalábbis kellene hogy visszatartsák önöket? (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Pontosan ez zajlik három éve.)