BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Francz Rezsõ képviselõtársam hozta szóba a szövetkezeteket, meg a 2. számú kormánykérdést, hogy akarjátok-e állampolgárok, hogy a szövetkezetnek is... Kérdem én a kormánypártok között ülõ, felelõsen, termelésben gondolkodó szövetkezeti vezetõket: van értelme ezt a kockázatot vállalni azért, hogy a szövetkezet nevére lehessen földet venni? Van értelme? Ha van (Közbeszólás az ellenzék padsoraiból: Gratulálunk!), sajnálom.
Viszont én azt mondom, hogy miért nem akarnak a tagjaik nevére földet venni, ha van pénzük. (Dr. Kövér László: Mert nem a tagoknak akarnak földet venni.) A tag nevére tessék földet venni! Ugyanis minden szövetkezeti tag nevére 300 hektárt vagy 6 000 aranykoronát nyugodtan lehet venni. Csak én nagyon jól tudom, hogy a szövetkezetek jelentõs részének egy árva vasa sincs erre a célra. Más úton próbálja megszerezni a földet. De akkor ne tessék belekeverni ezt a külföldi vásárlásos ügyet a dologba, mert könnyen elõfordulhat, hogy azok alól a szövetkezetek alól csúszik ki legelõször a föld, amelyeknek a vezetõi most erõsen kardoskodnak a vásárlás jogának megszerzéséért. Ugyanis legelõször azt a földet fogják eladni, amelyet önök bérelnek. Mert az nem kötõdik tulajdonoshoz, annál nincsen kötõdés hozzá, és az lesz elõször is piaci áru. S ha azt megveszi mondjuk egy külföldi, akkor önöknek azt mondja, hogy föl is út, le is út. (Francz Rezsõ: Ez zajlik.)
Egy másik probléma van, hölgyeim és uraim. Abban a pillanatban, amikor önök alól a földet kivásárolja valaki, az egész szövetkezetnek az összes termelõeszköze pillanatok alatt elértéktelenedik, istállóstul, gépestõl, mindenféle termelõeszköz. Ugyanis föld nélkül ezeket nem lehet hasznosítani, és ingyen hullik a külföldi vevõ ölébe egyéb vagyon is.
Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)