DR. BOROSS PÉTER (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajnálom, ha a sorok között az indulatok a megelõzõ órákban magasra csaptak és Bihari Mihállyal kapcsolatban elhangzott valami olyan, ami talán nem helyénvaló.
Meggyõzõdésem, professzor úr, hogy önnek nagyon nehéz dolga lesz a saját frakcióján belül, és tudom, hogy eddig is nehéz dolga volt. A jövõben azért lesz különösen nehéz dolga, mert önnek majd érvelnie kell, hogy nem pártolhat egy olyan álláspontot, amelyik egy meglévõ alapjogintézményt lehetetlenné tenne. Nem pártolhat egy olyan álláspontot a jelenlegi viszonyok között sem, amely alapján a mindenkori kormány lehetõséget kap arra - joghézagokra hivatozással -, hogy a népszavazás intézményét megsemmisítse. Annál is inkább nem, mert professzor úr nagyon jól tudja, hogy a tételes jogon túl van egy olyan tartomány, amelyik mindenkit arra kötelez, hogy a mondanivalót, a jog szellemiségét, a jogalkotó célját megfelelõen értelmezze, s fõleg megfelelõen értelmezze azt a népakaratot, amely mindemögött meghúzódik, és amely népakarat ezt az intézményt eszköznek tekinti saját akaratának a kinyilvánítására.
Egészen biztos vagyok benne, hogy pusztán azon a szikár tájékoztatáson, amivel Bihari Mihály kezdte, nem lehet vitatkozni. Ezen túl, amikor majd az értelmezési vitákra sor kerül, el kell kerülni a várható alkotmányossági polémiákat, amelyek ugyancsak alkalmasak tovább húzni azt a kritikus idõpontot, amely a népszavazáshoz kötõdik, ha sikerül meggyõznie saját frakcióját arról az egyetlen, általam elképzelhetõ álláspontról, amit most nem akarok megismételni.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)